A vasút nem csak a múlt, de a jövő közlekedési eszköze is

„Két friss hírt osztanék meg külföldről, a mai, a vidéki vasúthálózat elsorvasztását célzó vonalbezárási MÁV-bejelentés apropóján.

1. Csehországban a helyi országos közlekedésszervező tenderen hirdette meg a Prága-Brno gyorsvonatok üzemeltetési jogát 2026-tól 15 évre, közszolgáltatásként. A cseh államvasút ajánlatát 16%-kal verte meg a teljesen magánkézben lévő, a Prága-Budapest vonatairól nálunk is ismert cseh RegioJet, így ők magántőkéből finanszírozott új 200 km/h-s Pesa motorvonatokkal veszik át a szolgáltatást az államvasúttól 2026-tól.

Így nem csak kevesebbe kerül a szolgáltatás, de a járműbeszerzés finanszírozása sem a költségvetést terheli. A RegioJet 2330 forintos km-díjnak megfelelő összegért vállalta a vonatok üzemeltetését új vonatokkal, míg a Ceske Drahy cseh államvasút 2770 forintért kilométerenként – így végül elvesztette a vonalát. A pályákat a szolgáltatóktól (az államitól is!) teljesen különálló pályaműködtető fejleszti és üzemelteti, természetesen állami kézben.

2. A francia közlekedési hatóság friss jelentése szerint, amióta a francia régiók megrendelőként versenyeztetik a vasúti közszolgáltatásokat

(még ha sokszor a verseny végén végül ők is nyernek, olcsóbb ajánlattal, mint a korábbi működésük), a szolgáltatások ára 20-25%-kal csökkent és a verseny a minőség javulását, a kínálat bővülését is magával hozza.

(...) Ideje lenne az államszocializmusból örökölt »egy az ország, egy a MÁV« logika helyett az utasok érdekeire fókuszálni, az országosan egységes menetrend és tarifa a fontos, nem a közös üzemeltetés.

és nem monopóliumként működő cégek állandó panaszkodásának, különböző lobbi- és részérdekeinek alárendelni Magyarország tömegközlekedését.

Mert ennek a vége ugyanannyi pénzből csak egyre kevesebb szolgáltatás lesz, ahogy most is látjuk. Ami pedig a ma bezárásra ítélt mellékvonalakat illeti: nem állítom, hogy minden magyar mellékvonal életképessé tehető és menthető, de a ma bezárásra ítélt 10 vonal többsége igen, így tehát ezek esetében a legrosszabb irányba indult a közlekedési kormányzat – a vasútbezárás minden, csak nem vidékbarát közlekedéspolitika.

(...) Legyünk büszkék a Trianont és az 1968-as kommunista vasútbezárási terveket, majd a 2000-es évek elejének megszorító csomagjait túlélt, megmaradt vasúti hálózatunkra, építsünk rá, szervezzünk rá a buszokkal jól összehangolt regionális közösségi közlekedést, telepítsünk ipart mellé (és ne olyan helyekre, ahol utólag kell kitalálni az infrastruktúrát), és amikor a klímaválság kellős közepén végre a világ minden táján felismerik, hogy a vasút nem csak a múlt, de a jövő közlekedési eszköze is, ne bezárjuk, amink van!”

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán