Az Oroszországgal való kapcsolat megítélése is megváltozott. Sokak szerint Oroszország befolyása alá kerültünk, az orosz propagandát kommunikálja a kormány és a sajtója. David Pressman amerikai nagykövet a minap arról beszélt, hogy »Magyarország makacsul fenntartja, sőt tovább erősíti összekapcsoltságát Oroszországgal. (…) Helytelen továbbra is Oroszországra támaszkodni, miközben az megpróbálja lefejezni demokratikus szomszédját, Ukrajnát«.
A parlamentben a magyar-orosz interparlamentális uniónak én vagyok az elnöke. Nagyon megrendít ez az iszonyú testvérháború, emberek tízezrei halnak meg. De ebben a helyzetben is találkoztam az orosz nagykövettel és érzékeltettem vele, hogy a békenyilatkozatot nemcsak aláírtam, de helyeslem is. Budapesten az orosz tannyelvű iskola nehezen éli meg a helyzetet, jóval nehezebben megy osztálykirándulásra. Ezért meghívtam őket, itt voltak, jól érezték magukat. Ebben az áldatlan, iszonyú nehéz helyzetben is keresni kell a megoldást, ami abban segít, hogy ne sérüljön minden. Azt pedig nem tudom elfogadni, hogy Nyugat-Európában elismert, magas szintű orosz művészeket, színtársulatokat ne fogadjanak, szerződéseiket felbontsák, vagy Tolsztoj műveit kivegyék a könyvtárból. A kulturális szankciók elfogadhatatlanok. Ezt csinálta a hitleri fasizmus is.
Magyarország szankcióellenes retorikát folytat, majd rendre elfogadja azokat.
Nem mindegyiket. Sikerült olyan részeket kivetetni, amelyek az ország energiaellátását ellehetetlenítették volna. Azoknak, akik ott ülnek a brüsszeli parlamentben, úgy fest, fogalmuk sincs Európa térképéről. Nekünk nincs tengerünk, ahová a tartályhajók kiköthetnének.”
***