Az pedig nyilvánvalóan elfogadhatatlan az Európai Parlament (jelenleg) prominens képviselői számára, hogy Magyarország diktálja a tempót az unióban, és a magyar kormány által fontosnak tartott kérdések határozzák meg az uniós napirendet. A magyar elnökség prioritásai között olyan fontos pontokat találunk, mint a versenyképesség javítása, a demográfiai kihívások kezelése, az uniós bővítési folyamat előmozdítása, az illegális migráció elleni küzdelem, valamint a védelempolitika uniós szintű erősítése.
Ez egyfelől hatalmas nyilvánosságot biztosítana a magyar kormány által képviselt politikai irányvonalnak és a megjeleníteni kívánt szakpolitikai prioritásoknak, másfelől a pragmatikus, és az emberek mindennapi gondjaira, problémáira válaszokat kereső politika
adott esetben alternatívája lehet az uniós fősodor földtől elrugaszkodott elképzeléseinek.
Az Európai Parlament tehát mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy az uniós intézmények és a magyar kormány közötti vitákat a szakmaiság területéről eltérítse, és a politikai arénába helyezze át azokat. Az intézmény képviselői megfeledkeznek a szerződésekben nekik szánt szereptől, és az uniós társjogalkotói szerep betöltése helyett azt képzelik, hogy a magyar parlament ellenzéki padsoraiban ülnek.
Az EP időzítéséből, újabbnál újabb kritikáiból és bírálataiból pedig arra következtethetünk, hogy az eddig látott politikai támadások még csak a kezdet, és a választások időpontjához közeledve a magyar helyzetért aggódó képviselők még inkább megpróbálnak majd nyomást helyezni a magyar kormányra.