A demokrácia nem ott kezdődik, hogy néhány száz ember megbéníthatja az állam működését, korlátozhatja vezetőinek a mozgását.
„A Sándor-palota és a karmelita kolostor közvetlen környezetében rendszeressé váltak az erőszakos tüntetések. Márpedig Magyarország elnökének és miniszterelnökének munkahelye nem lehetne erőszakos politikai demonstrációk célpontja. Arra ott van számos terület a fővárosban. Az állam normális működését nem szabadna kockára tenni néhány politikailag motivált vágóképért. Igaz, hogy az Európai Bizottság alelnöke, Vera Jourová így látványosan szörnyülködhet a tüntetésekről készült felvételeket nézegetve. Azonban rögtön tegyük föl azt a kérdést: melyik nyugati fővárosban engednének miniszterelnöki vagy köztársasági elnöki hivataloktól alig néhány tíz méterre erőszakos tüntetéseket?
Egyikben sem. Az ellenzéki médiában elhangzó cinikus felhangok »állítólagos« építési kordonokról, régészeti feltárásokat védő ideiglenes kerítésekről csak további olajat öntenek a tűzre ahelyett, hogy legalább ebben politikai konszenzusra törekedne minden érintett. Elvégre az ellenzék is azzal a hittel politizál, hogy egyszer majd ők veszik birtokba azokat az irodákat.
A demokrácia nem ott kezdődik, hogy néhány száz ember megbéníthatja az állam működését, korlátozhatja vezetőinek a mozgását. A budai Várnegyed sokunk által örömmel és büszkeséggel figyelemmel kísért rekonstrukciójának eredményeként kialakul a régi-új kormányzati központ, amely viszonylag szűk helyre koncentrálja a vezetőket és munkatársaikat. Biztonságos közlekedésük pedig alig néhány útvonalra korlátozódik.”
Nyitókép: Képernyőfotó
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
Több ezres tüntetések, politikai konteók, személyes támadások és egy civil mozgalom, amely néhány hét alatt országos figyelmet kapott.
Különben úgy járnak, mint az olasz fasizmus, amire ránézett Göbbels doktor, és azt mormogta magában, hogy ez félmunka.
A korábbi miniszter szerint ha valahol korlátozzuk vagy megszüntetjük a nyilvánosan ellenőrizhető politikát, ott megjelenik a nyilvánosság elől eldugott és nem ellenőrizhető csatornákon zajló érdekérvényesítés. „Persze, ki tudja. Talán éppen ez a cél...”
A belfasti események tanulságait le kell vonni, még ha ez általában el is marad. A jelek azt mutatják, hogy az Európát érintő migrációs hullám súlyos károkat okozott.
A bécsi lap szerint a közjogi méltóságok leváltása a jogállamiság helyreállításának feltétele, a felmerülő alkotmányos aggályokat pedig elutasítják.
A lépések túlmutatnak az EU korrupcióellenes követelményein.
A brit miniszterelnök a lemondása után már ki is nézte az új pozícióját.
