Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek a szövetségesek barátságában
Magyarországnak elemi érdeke Donald Trump győzelme az elnökválasztáson. Kohán Mátyás publicisztikája.
Beszédet tartott az Alapjogokért Központ főigazgatója a kétnapos CPAC Hungary megnyitóján.
Úgy kell megvalósítani szuverenitásunkat, hogy közben globális együttműködést építünk – mondta az Alapjogokért Központ főigazgatója a kétnapos CPAC Magyarország konferencia csütörtöki megnyitóján Budapesten. Szánthó Miklós beszédében a tanácskozás rendeltetésének nevezte, hogy „megvalósítsa a liberálisok rémálmát: a nemzeti erők nemzetközi összefogását”.
A konferencia résztvevőit megszólítva azt mondta:
Magyarország e tekintetben azt üzeni Önöknek, hogy jobbra tarts, legyen béke, szabadság és egyetértés!”
A CPAC-konferenciát szervező jogi elemző intézet főigazgatója hangsúlyozta: örömmel és büszkeséggel tölti el, hogy a tavalyi év után második alkalommal rendezik meg Magyarországon a tanácskozást, ez, mint mondta, az egész magyar jobboldali közösség nagy sikere.
„Itt Közép-Európában, itt Magyarországon dobog az egykor szebb napokat látott Nyugatnak a szíve” – fogalmazott.
Szánthó Miklós kifejtette, a kommunisták a történelmet végképp el akarták törölni, a liberálisok szerint a történelem véget ért, „a progresszívek pedig éppen most akarnak kilépni a kultúrából és a történelemből”. Hozzátette: Magyarország nem felejtette el, hogy nemcsak születése, hanem történelme és gondolkodása miatt is „minden ízében a Teremtő hatalma alatt áll, (...) Magyarország nem woke-nak való vidék”.
Szánthó Miklós példaként említette, hogy Magyarország védi a gyermekek születési neme szerinti önazonosságához való jogát, „azaz védjük a gyermekeket a genderpropagandával szemben”. Ha nagy a nyomás, a magyarok egy emberként állnak ki a józan ész és a természetes életigazságok mellett, és
szövetségeseket keresünk, hogy megakadályozzuk a jövőnk ellen készülő liberális merényletet”
– közölte, jelezve, találnak is szövetségeseket.
A főigazgató az öt kontinens több mint húsz országából érkező résztvevőkre utalva azt mondta: „mi együtt valljuk”, hogy mindennek van határa erkölcsi, nemi és földrajzi értelemben egyaránt.
„Konzervatívok vagyunk, jobboldaliak, populisták vagyunk, nacionalisták vagyunk, ne féljünk ezeket a szavakat” – jelentette ki Szánthó Miklós jelezve: „büszkék vagyunk országaink megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre”. Megfogalmazása szerint „a CPAC Magyarország maga egy 'no woke-zóna', és Magyarország a hajtómű, ami összemozgatja a konzervatív táborokat Nyugat-szerte”.
Mint kifejtette, a progresszívek győzködik az embereket arról, hogy „ez a jóemberkedő ideológia (...) az egyetlen elfogadható standard”. Szánthó Miklós úgy folytatta: „épp ezért orrontunk diktatúraszagot, amikor arról hallunk, hogy csak és kizárólag a liberális demokrácia az igazi demokrácia”.
Kitért arra is, hogy a régi és az új marxistáknak „nagyjából ugyanarra jár az agyuk: levetetni a keresztet a falakról, internacionáléról és világfaluról álmodozni és úgy gondolni, hogy az állam jobb nevelője a gyermeknek, mint a szülő”. Céljaik eléréséhez ma nem már közvetlen kényszerítést, hanem puha technikákat, „szoftos agymosást alkalmaznak”.
„Tudjuk, hogy mire megy ki a játék” – mondta Szánthó Miklós, aki a régi és új marxisták céljának nevezte a nemzeti identitás szabad megélésének elrablását, a közösségi céltalanságot, a hagyományos kultúra és család szétverését, a szólás és a gondolat szabadságának elfojtását. Az ukrajnai háborúra utalva megjegyezte: úgy képzelik, hogy ők jogosultak megmondani, ki áll a történelem jó és rossz oldalán.
Szánthó Miklós úgy vélte: a progresszívek frusztráltak a konzervatív sikerektől, „sikít a vészcsengő a fejükben, hogy eredményeink semmissé tehetik hatalmi hegemóniájukat (...)”.
Szavai szerint úgy logikus, hogy a konzervatívok sokfélék, mivel a konzervativizmus nem egy univerzális ideológia, hanem „éppen a hely tisztelete, a helyi jellegzetességek értékelése”. Így eltérő lehet a különböző országok adópolitikai, társadalombiztosítási és geopolitikai érvkészlete, „de sokkal több az, ami összeköt minket a Potomac-folyótól a Dunáig, mint ami elválaszt” – közölte.
Szánthó Miklós értékelése szerint az ukrajnai háború „előbb vagy utóbb, így vagy úgy véget fog érni”, ugyanakkor a konferencia tárgyát képző kérdések sokkal hosszabb távon fogják meghatározni a politikai valóságot.
Kiemelte: „kifejezett küldetésünknek érezzük, hogy jelezzük szövetségeseinknek, nem szabad a kultúránkat és civilizációnkat tönkretenni igyekvők logikai rendszeréhez igazodnunk”.
„Sem akkor ha az érzékenyítő-agymosó woke-kampányok képében jön Nyugatról, és akkor sem ha lánctalpakon érkezik Kelet felől” – hangoztatta, azt is kiemelve, hogy nehéz időkben csak az összefogás segíthet, aminek erős emberekből és erős vezetőkből kell állnia.
(MTI)
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd