A főigazgató az öt kontinens több mint húsz országából érkező résztvevőkre utalva azt mondta: „mi együtt valljuk”, hogy mindennek van határa erkölcsi, nemi és földrajzi értelemben egyaránt.
„Konzervatívok vagyunk, jobboldaliak, populisták vagyunk, nacionalisták vagyunk, ne féljünk ezeket a szavakat” – jelentette ki Szánthó Miklós jelezve: „büszkék vagyunk országaink megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre”. Megfogalmazása szerint „a CPAC Magyarország maga egy 'no woke-zóna', és Magyarország a hajtómű, ami összemozgatja a konzervatív táborokat Nyugat-szerte”.
Mint kifejtette, a progresszívek győzködik az embereket arról, hogy „ez a jóemberkedő ideológia (...) az egyetlen elfogadható standard”. Szánthó Miklós úgy folytatta: „épp ezért orrontunk diktatúraszagot, amikor arról hallunk, hogy csak és kizárólag a liberális demokrácia az igazi demokrácia”.
Kitért arra is, hogy a régi és az új marxistáknak „nagyjából ugyanarra jár az agyuk: levetetni a keresztet a falakról, internacionáléról és világfaluról álmodozni és úgy gondolni, hogy az állam jobb nevelője a gyermeknek, mint a szülő”. Céljaik eléréséhez ma nem már közvetlen kényszerítést, hanem puha technikákat, „szoftos agymosást alkalmaznak”.
„Tudjuk, hogy mire megy ki a játék” – mondta Szánthó Miklós, aki a régi és új marxisták céljának nevezte a nemzeti identitás szabad megélésének elrablását, a közösségi céltalanságot, a hagyományos kultúra és család szétverését, a szólás és a gondolat szabadságának elfojtását. Az ukrajnai háborúra utalva megjegyezte: úgy képzelik, hogy ők jogosultak megmondani, ki áll a történelem jó és rossz oldalán.