Országspecifikus ajánlások: nem csak a rezsicsökkentést törölné el, Brüsszel jóformán kormányváltást kér

Május vége van, félév vége abban a nagy iskolában, melynek az Európai Bizottság saját meglátása szerint az igazgatója. Évente kétszer érkeznek az Európai Unió huszonhét tagállamához országspecifikus ajánlások arról, hogy mit tenne az Európai Bizottság – azon belül is leginkább Paolo Gentiloni gazdasági biztos, illetve Valdis Dombrovskis kereskedelmi biztos, az Európai Bizottság emberek javára dolgozó gazdaságért felelős ügyvezető alelnöke – akkor, ha az adott országot kormányoznák. Magyarország is megkapta a maga javaslatcsomagját, és bár a legnagyobb felhorgadást a rezsicsökkentés kivezetésére vonatkozó felszólítás okozta, közel sem ez volt a Bizottság egyetlen izgalmas elképzelése.

Az állam csak ne fizesse a rezsit

A Bizottság mindjárt a javaslatcsomag legelején kimutatja a foga fehérjét: azt kéri a kormánytól, hogy

Ezalatt a rezsicsökkentés tavaly nyáron szűkített rendszerét, illetve a vállalati energiaár-támogatásokat értik. Brüsszel problémája a jelenlegi magyar energiatámogatásokkal az, hogy azok „nem irányulnak célzottan a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő háztartásokra vagy vállalkozásokra, és a legtöbbjük nem teljes mértékben őrzi meg az energiakereslet csökkentésére és az energiahatékonyság növelésére irányuló árjelzést”. Azaz: a mindenkire kiterjedő rezsicsökkentés helyett csak a legszegényebbeket segítő intézkedéseket szeretnének, de leginkább azt sem, hogy a magas energiaárak mindenkit spórolásra, illetve energiahatékonysági beruházásokra ösztökéljenek.

A megspórolt összeg hiánycsökkentésre fordítását az Európai Bizottság azért kéri a magyar kormánytól, mert a kormány 2023-ra és 2024-ra közölt növekedési, államháztartási hiány- és államadósság-előrejelzései közül egyikkel sem ért egyet. Míg a kormány szerint 2023-ban 1,5 százalékkal nő majd a magyar GDP, Brüsszel szerint csak 0,5 százalékkal, a kormány 2024-es 4 százalékos növekedése helyett pedig ők csak 2,8 százalékot várnak. A 2023-as államháztartási hiány, amelyet a kormány 3,9 százalékosra tervezett, szerintük 4 százalékon fog teljesülni, és már előre jelzik, hogy emiatt idén ugyan még nem,

A 2024-es hiány kapcsán még markánsabb a kormány és a Bizottság közötti vita: míg a kormány 2,9 százalékra tervezi csökkenteni a költségvetés hiányát, a Bizottság arra számít, hogy az 4,4 százalékra fog nőni.

Egészen élesek a különbségek az adósságpálya kapcsán is: a kormány szerint idén év végére a GDP 69,7 százalékára csökken majd az államadósság, a Biziottság szerint viszont csak 70,7 százalékra; 2024-re pedig az egészen durván eltérő növekedési várakozásoknak köszönhetően a kormány észrevehetően csökkenő, 66,7 százalékos államadósság-előrejelzésével a Bizottság valamelyest növekvő, 71,1 százalékos prognózisa áll szemben. Mivel a rezsitámogatások a Bizottság szerint a GDP 1,2 százalékát teszik ki, úgy látják, érdemes volna ezeket inkább megspórolni, és elkerülni a túlzottdeficit-eljárást.

A rezsiárak mellett az energiaforrások tekintetében is diverzifikációra szólítja fel a kormányt a Bizottság.

Szálljon az uniós pénz jó széllel!

Az országspecifikus ajánlás legabszurdabb pontjai azok, amikor az Európai Bizottság – nyilvánvalóan nem külön Magyarországnak szánt fricskaként, mert ilyen felszólításokkal más tagállamok ajánlásaiban is élnek –

A Bizottság ajánlja, hogy a kormány „a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és más uniós források felhasználásával fokozza a zöld és digitális átállásra, illetve a  REPowerEU kezdeményezés figyelembevételével az energiabiztonságra irányuló közberuházásokat”, és felhánytorgatja Magyarországnak, hogy „helyreállítási és rezilienciaépítési tervének végrehajtása – a 2022. decemberi késői elfogadás miatt – jelentős késésben van” – mintha Magyarország blokkolná a saját forrásait,

amelyből egyébként még egy eurocent sem érkezett az országba.

Azt is ajánlja a Bizottság, hogy hazánk „folytassa a kohéziós politikai programok gyors végrehajtását”, de egyelőre a kohéziós programok pénzeiből sem adott ide egy fillért sem – ez persze nyáron változhat, miután az Országgyűlés az igazságügyi reformcsomag elfogadásával nemrég eltakarította az utolsó akadályt is a jogállamisági eljárással nem érintett kohéziós pénzek útjából.

Szót kérnek a multik

Számos olyan pont is található a Bizottság ajánlásai között, ahol nem ördögtől való feltételezni, hogy bizonyos Magyarországon károkat elszenvedő multicégek diktálták őket. Brüsszel például azt javasolja, hogy a kormány „fokozatosan szüntesse meg az ár- és kamatplafonokat a torzító hatások csökkentése és a monetáris transzmissziós mechanizmus zökkenőmentes működésének megkönnyítése érdekében”, azaz hagyja már békén a külföldi élelmiszer-kereskedelmi láncokat és bankokat.

Ennél még izgalmasabb dolgokra is fény derül, ha a javaslatok részletes indoklásába is belepillantunk: a Bizottság felhánytorgatja Magyarországnak azt, hogy stratégiai ágazatokban növeli a magyar tulajdon arányát („beavatkozások eredményeként a külföldi tulajdon kárára megnőtt az állami vagy állambarát belföldi tulajdon a banki, a távközlési, a közüzemi, a média-, valamint a televíziós és rádiós szolgáltatások terén”), a jelentős külföldi tulajdoni hányaddal bíró cementiparban bevezetett 90 százalékos nyereségadót, sőt, előre rosszallását fejezi ki (!) azzal kapcsolatban, hogy „a kormánytagok bejelentései alapján hasonló ügyletekre lehet számítani a biztosítási, a kiskereskedelmi és a közlekedési ágazatban, különösen a Budapest Airport tekintetében”. Ezt nehéz máshogy értelmezni,

illetve békén hagyni már a bankpiacot és a távközlés, mert „a külföldi tőke és know-how jelenlétének visszaszorulása” szerintük „azzal a veszéllyel jár, hogy korlátozza Magyarország lehetőségeit a termelékenység növekedése és az innováció terén”.

Baloldali szociálpolitikára is volna igény

Magyarországgal kapcsolatban a Bizottság régi panasza a jobboldali szociálpolitika. Az ebben a javaslatcsomagban megfogalmazott felszólítás arról szól, hogy a kormány „javítsa a szociális ellátórendszer, többek között a munkanélküli ellátás megfelelőségét”, azaz: hagyjon fel a segély helyett munka politikájával, és igazítsa az átlagos álláskeresési időtartamhoz a munkanélküli segély folyósításának annál ma jóval rövidebb időtartamát.

Belenyúlnának a családtámogatási rendszerbe is, szerintük a magyar ingatlanpiacon „a közelmúltbeli áremelkedésekhez hozzájárultak a nem kellőképpen célzott otthonteremtési támogatási programok, amelyeket a lakással már rendelkező, magasabb jövedelmű háztartások is igénybe vehetnek”, és „hasonlóképpen nem célzottak a lakásépítési támogatások, beleértve a vissza nem térítendő támogatásokat, a támogatott kölcsönöket és az áfakedvezményeket”.

Felróják, hogy „a szociális védőháló egyre gyengébb védelmet nyújt a stabil jövedelemmel nem rendelkező háztartásoknak”, valamint „az adórendszer aránytalanul nagy terhet ró az alacsonyabb jövedelmű munkavállalókra” –

Emellett megemlékeznek arról is, hogy „míg a tanárhiány egyre nagyobb kihívást jelent, új jogi rendelkezések révén korlátozták a pedagógusok kollektív fellépéshez való jogát”, illetve „az érintett szakszervezetekkel folytatott érdemi párbeszéd nélkül bevezetett közelmúltbeli reformok negatívan befolyásolták a munkafeltételeket és gyengítették az egészségügyi dolgozók önképviseletét”.

Az Európai Bizottság javaslatcsomagjának végrehajtásához tehát mindössze arra volna szükség, hogy a kormány változtasson mindazon, amit az utóbbi időben csinált, majd ha ezzel végzett, azt is csinálja máshogy, amit már régebb óta csinál.

Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Matthys