Már nem térek vissza az úszáshoz, és ezt a döntést is sokkal hamarabb meg akartam hozni

„Ha már a tudatosságnál tartunk, nem olyan rég jelöltek egy női magazin díjára, Oltai Kata és Mérő Vera mellett, de te egy hosszú posztban, részletesen megindokolva, tisztelettel visszamondtad a jelölést. Hogyan érlelődött meg benned ez a döntés?

A versenyúszásból jövök, persze, jólesett az egómnak, amikor megtudtam, hogy jelöltek a díjra. De az eufória után elkezdtem realizálni, hogy milyen következményei, hatásai lehetnek ennek a díjnak. Több szempontból is úgy éreztem, hogy ez most jelenleg nem időszerű és nem viszi előrébb az ügyet, amit képviselek. Egy évvel ezelőtt ugyanis nemcsak a saját történetem, hanem egy társadalmi kérdés mellett is kiálltam, ezért, amikor valahol megnyilvánulok, analizálnom kell azt is, hogy meddig tart Szilágyi Liliána, és hol lép be az ügy, amit képviselek?

Mérlegelnem kellett, mi történik akkor, ha nem én nyerek. Hány ember érezheti majd azt, hogy a társadalom számára nem is olyan komoly ügy ez, ha nem nyeri meg a szavazást?  Ha pedig én »győzök«, attól mivel lett volna jobb bárkinek? Szerintem egyébként sem versenyeztethető egy olyan társadalmi ügy, mint, amit én képviselek, vagy az, hogy ki mennyit ad vissza a társadalomnak.

Főleg, hogy a három jelölt külön-külön a maga módján és más eszközökkel teszi ezt. Tavaly kiléptem a versenysport világából, főleg azért, mert nem szeretnék versenyhelyzetbe kerülni. Pláne nem egy megversenyeztethetetlen dologban. Ha tudod, hogy ki vagy és mit képviselsz, akkor csak örülni tudsz annak, ha a másik is csinál valamit, amiben megtalálta magát. Nem pedig le akarod körözni. Ezt éreztem Mérő Verával kapcsolatban is, aki sokat segített, miután a nyilvánosság elé léptem.

Milyenek voltak a reakciók?

Nagyon sok olyan visszajelzést kaptam, ami még tovább inspirál arra, hogy jó úton haladok. Sokan értették, miért döntöttem így. És ez nekem nagy motiváció, hiszen éveken keresztül nem lehettem önmagam, nem beszélhettem a történetemről. Még nagyon új, hogy ennyire szabadon kommunikálok, és örülök annak, hogy kiépült egy közösségem, akik jönnek velem az úton.

A posztodban írtál a versenysportról is. 2020-ban azt nyilatkoztad, hogy 2021-ig nem térsz vissza a medencéhez. Azóta sem hallani az úszói karrieredről. Végleges a távolmaradásod?

Már nem térek vissza az úszáshoz, és ezt a döntést is sokkal hamarabb meg akartam hozni. Pontosabban már 2016-ban ki akartam szállni, de akkor nem engedték.

Mindenki azt mondta, hogy nem, most vagy a csúcson, most kell folytatni. Azt éreztem, nekem erre nincs szükségem. Meghalok nap mint nap, és nem látom az értelmét az egésznek. Sajnos akkor még nem voltam annyira szabad és erős, hogy azt mondhassam a körülöttem lévő felnőtteknek, hogy én ezt tényleg abba akarom hagyni! Ráadásul amíg úsztam, és amíg hoztam az eredményeket, addig az apám is nyugisabb volt, nem bántotta annyit az anyámat, és ez egy elég nagy visszatartó erő volt. El se tudtam képzelni, mit csinál, ha kiszállok. Elhatároztam, hogy a 2020-as olimpiáig nyomom tovább, ha a legjobb tudásom szerint teljesítek, akkor érmet is szerezhetek, és akkor végre fel tudok szólalni az ügyemben.”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor