„Nekünk mindent és bármikor kell tudnunk játszani” – Ókovács Szilveszter az Opera-pályázatáról

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház eddigi főigazgatója is pályázik az újabb vezetői ciklusra. Pályázatán alapuló, összefoglaló írásában most a nagyközönségnek is bemutatja, milyen gondolatok, milyen filozófia mentén képzeli el az intézmény jelenét és jövőképét.

***

Ókovács Szilveszter

EGYETEMESSÉG – EGYENSÚLY – EDUKÁCIÓ – EMPÍRIA

„Napjaiban az igazság virága nyíljék / És béke legyen az egész Földön.”

A Zsoltárok könyvéből vettem mottót, gyermekkori kedvenc idézetem a pályázat fedlapján most az egyensúlyról szól. Ahhoz a körülmények rendezett helyzete és a belső működés tiszta, összefüggéseiben átlátott világa is kell.

A Magyar Állami Operaház az egyik legaktívabb a világon, de ezért kárhoztatni sem az intézményt, de még tán engem sem kell, ugyanis kiváló elődeink alakították az egész nemzetet ellátni képes rendszerré, és jól tették. Büszkének lenni viszont nem volna tilos közös munkákra, amely immár 140 esztendeje mutat azonos irányba. Tőlünk mindent várnak és annak az ellenkezőjét is, nekünk mindent és bármikor kell tudnunk játszani – egyéb koncepció vállalhatatlan a személyes meggyőződésem, de az intézménytörténet szerint ugyanúgy. Mi az egyetemesre szerződünk, ha tetszik, ha nem, mert ez a leggazdagabb európai kulturális étek a legjobb nekünk, magyaroknak.

ugyanaz nem jön ki ebből, és 100 milliárd nem préselhető a magyarokból, államból, nézőből. Nem lehet forrásokat követelni mások kárára, ezt nagyon meg kell tanulni, mert erre alapul az amúgy is extra forrás-, humán és minden-igényű operaüzemeltetés morálja. Látni kell, hogy valaki mindenképp kell fizessen: vagy az állam, vagy a néző. Ha a néző sokallja a jegyárat, be kell lépnie az államnak helyette, de persze, valahol az is a néző, kár becsapni magunkat. Ám ha a néző nem sokallja az árat a büfében, akkor a jegyet adtad ár alatt. Az opera és a balett érték, az értéknek pedig ára van. A hozzáférés csakis az értékkel, a kapacitással és a pénzügyi egyensúllyal rendszerbe vonva értelmezhető, minden más csak nettó rózsaszín költészet vagy demagógia. A kényes egyensúly sokféle dimenzióból áll össze.

Meg kell tartani opera és balett, zene és vokalitás, nemzetközi és hazai vonatkozás, tradicionális és kortárs előadás, nagyszabású és kamaramű, régi és új szerző, tapasztalt és pályakezdő előadó, reprezentatív és költséghatékony produkció, népszerű és ritkaság, érték és hozzáférés, idős és fiatal néző, elitista és szociális célzás, külföld és vidék kényes arányait, Operaház, Erkel Színház és Eiffel profiljait, és e sok metszet együttállásának bonyolult viszonyait.

Nem mindenki él ilyen összetett koordinátarendszerben, az OPERA viszont univerzális szereppel és igényekkel szembesül – más színházból, zenekarból, táncegyüttesből sok van, ők specializálódhatnak, mi csak univerzalizálódhatunk.

2028-ig meg kell őriznünk a kollégák 2021-es juttatásainak vásárlóerőben mért színvonalát: az infláció benyelhetetlen középtávon, de afelett csak az ország valós teljesítőképessége alapján járhat plusz juttatás. Meg kell őriznünk a magyar énekesek színpadképességét: ehhez el kell indítani a zeneiskolákkal közös férfiénekes-képző programunkat és posztgraduális operastúdiónkat egyaránt. Súlyt kell fektetni felsőoktatási kapcsolatainkra: erősen tartjuk a Zeneakadémiával meglévő jó viszonyt, fejleszteni kell a karmesterképzéssel, az SZFE-vel kibontakoztatjuk, rendező szakos hallgatók kapcsán megújíthatjuk az együttműködést. Ugyanezt kínáljuk a Magyar Táncművészeti Egyetemnek is, összekapcsoljuk iskoláinkat, a képzést a balettszínpaddal, de viszonosan. A hazai balettképzés intenzív támogatásával javítunk a Magyar Nemzeti Balett arányain, de az együttes mára világszínvonalú minősége nem veszhet el. Gyermekkarunk és Balettintézetünk számára a művészeti iskolát kialakítjuk az Eiffelnél.

törekszünk e látványos külföldi jelenlét fenntartására, de csakis megrendelői, tehát külső forrásból, állami eszközt áldozni csak kultúrdiplomáciai célból szabad, külföldi sztárok itthoni felléptetése ezután is folyamatos, ám kizárólag elkülönített keretből finanszírozható, magyarok rovására nem. Erkel művészetének és a 200 éves hazai operakultúrának archiválását, lemezkiadását és streamingre fellövését folytatjuk. Az OPERA zenekara és énekkara olyan totális műveket ad elő a koncertlátogatóknak, amelyekre más együttes idehaza nem képes. Az intézmény méretéhez híven a legnagyobb társadalmi hasznot hajtó szervezetekkel működik együtt (Ökumenikus Segélyszervezet, Nagycsaládosok Országos Egyesülete, keresztény egyházak, Gyermekmentő Szolgálat).

Három ház, egy intézmény. Az Operaház, az Erkel Színház és az Eiffel Műhelyház színpadainak egymást kiegészítő profiljai végre kibontakozhatnak – ha a közművek elszálló díja közbeszól, akkor is

Egy a digitális térbe bevezetett, de hangsúllyal a valódi világban tartott, lényegileg tehát ott létező, tematikus évadokkal az egész irodalmat szemlézni képes, sokszínű, nemzeti hangsúlyú európai értelemben vett opera- és balettjátszással, új mixszel, de a régi célra kell tartanunk.

„Nem az ősöket kell követnünk, hanem azt, amit az ősök követtek.”

Fotó: Földházi Árpád / Mandiner