Meg kell tartani opera és balett, zene és vokalitás, nemzetközi és hazai vonatkozás, tradicionális és kortárs előadás, nagyszabású és kamaramű, régi és új szerző, tapasztalt és pályakezdő előadó, reprezentatív és költséghatékony produkció, népszerű és ritkaság, érték és hozzáférés, idős és fiatal néző, elitista és szociális célzás, külföld és vidék kényes arányait, Operaház, Erkel Színház és Eiffel profiljait, és e sok metszet együttállásának bonyolult viszonyait.
Nem mindenki él ilyen összetett koordinátarendszerben, az OPERA viszont univerzális szereppel és igényekkel szembesül – más színházból, zenekarból, táncegyüttesből sok van, ők specializálódhatnak, mi csak univerzalizálódhatunk.
2028-ig meg kell őriznünk a kollégák 2021-es juttatásainak vásárlóerőben mért színvonalát: az infláció benyelhetetlen középtávon, de afelett csak az ország valós teljesítőképessége alapján járhat plusz juttatás. Meg kell őriznünk a magyar énekesek színpadképességét: ehhez el kell indítani a zeneiskolákkal közös férfiénekes-képző programunkat és posztgraduális operastúdiónkat egyaránt. Súlyt kell fektetni felsőoktatási kapcsolatainkra: erősen tartjuk a Zeneakadémiával meglévő jó viszonyt, fejleszteni kell a karmesterképzéssel, az SZFE-vel kibontakoztatjuk, rendező szakos hallgatók kapcsán megújíthatjuk az együttműködést. Ugyanezt kínáljuk a Magyar Táncművészeti Egyetemnek is, összekapcsoljuk iskoláinkat, a képzést a balettszínpaddal, de viszonosan. A hazai balettképzés intenzív támogatásával javítunk a Magyar Nemzeti Balett arányain, de az együttes mára világszínvonalú minősége nem veszhet el. Gyermekkarunk és Balettintézetünk számára a művészeti iskolát kialakítjuk az Eiffelnél.