„Azt mondja az emelesz - és most szorítsd meg erősen a fotel karfáját, amiben ülve a reggeli kávét kortyolgatod -, hogy »az elmúlt hetekben látott és nagy visszhangot kiváltó ünnepélyes kezdőrúgások komolytalanná tehetik a mérkőzéseket«, ezért a következő szezontól bezár a bolt: a honi labdarúgás fölvirágoztatásával foglalatoskodó bizottmány a maga végtelen bölcsességében kezdeményezi »ezen kezdőrúgások megszüntetését«. A poén persze nem csak ennyi, a hivatalos közleményben érvként szerepel az is, hogy az ilyesféle cifraságok a világon sehol máshol nem váltak gyakorlattá, meg amúgy is balesetveszélyesek lehetnek, és így tovább, et cetera.
Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, de nekem kellemesen bizsergető, jó érzést okoz, hogy tudom, az emelesz megint a legjobb ütemben lendítette a kalapácsot, és pont ott találta el a szöget, ahol kell: a fején. Megvan, mi teszi komolytalanná a magyarországi labdarugdosó eseményeket: AZ ÜNNEPÉLYES KEZDŐRÚGÁS! Hát persze! Hogy-hogy nem tűnt föl eddig...?! Há' nehogy má', a' izé, Ervinke csak úgy rugdosgassa befele a labdát! Mi ez itt kérem, vurstli? Sikerélmééééény? Ünnepséééég? Sebestyén Balázs is megmondta szépen, ahogy kell: örüljön, hogy nem rúgták le a veséjét, de ebből elég volt, legyen csak szépen meghúzva a határ. Hát, most meg lett húzva, vége a komolytalankodásnak, innentől itt csak az rúg labdába, akinek mi megengedjük. Ennyike, suttogja a fülünkbe a mindannyiunkban ott pulzáló Deutsch Tomi, megint jól megkapták a jóemberkedő morálhuszárok, csak úgy nyekkentek, muhhaha, nyehhehehe.