Meghalni vagy kipusztulni

„Mindez tehát azért érdekes, mert ilyen értelemben vált problémássá a férfi-nő viszony is, ami most szintén rengeteg támadás alatt áll. Tehát egyrészt elveszett az az életmódi keret, ami megtartotta az ő szövetségüket is, mert ezek egymásra utaltságot jelentettek, és pontosan bele tudtak kapaszkodni, hogy a szomszéd is ugyanazt csinálta, mint mi, és mindenki ugyanazt csinálta egész évben. És elveszett a keresztény kulturális keret is, ami nagyon jó kapaszkodókat és parancsokat adott, hogy mit kell csinálni, de ha nem csinálták, akkor is az volt a mérce, és legalább tudták, hogy nem jó, amit csinálnak.

És ezen túlmenően egy szándékos összeugrasztásnak vagyunk a tanúi, amit elsősorban a neomarxista mozgalmak és az őket támogató tudományos világ generálnak. Nem véletlen, hogy a tudományos világ az elmúlt 100 évben ilyen szörnyű rombolást végzett férfi és nő területén! Ezt az egészet a kulturális térben kellett volna hagyni, nem átvinni a tudományos térbe, mivel az lehetetlen. Az ember folyamatosan változik, és ahány ember, annyi életstratégia, plusz mindenféle sérüléseink vannak – ezt tudományosan kezelni egy vicc. Azt csinálták, hogy tudományosan egy hitet varázsoltak. Egy deklarált dolog, hogy férfiak és nők kölcsönhatásának társadalomtudományos vizsgálatát kizárólag a dominancia szempontjából értelmezték, és ezért több ezer munka, több tízezer tudományos munka született, ami mind arról szól, hogy a férfiak mindig csak domináltak. Ez a gyilkos leegyszerüsítés megint csak az összeugrasztásra, annak alátámasztására volt jó, és egyszerűen nem igaz. A korábbi világban sem volt férfiuralom, mert ha beléptél a házba, akkor a mi európai kultúránkban a házon belül a nők dirigáltak. A férfi betermelte a javakat a kapun belülre, de a beosztást a mi kultúránkban a vaskezű nők csinálták mindig. Tehát a házon belül a nő volt a főnök, és simán megmondta, hogy ha még egyszer belépsz sáros lábbal, akkor letöröm a lábad, szevasz, ott nem volt mese. Ha a férfiak beszélgetni akartak, kiültek a diófa alá vagy a kocsmába. És erre mondják azt, hogy akkora férfiuralom volt! Az igazság az abszolút egymásrautaltság volt.

Sőt, a kis közösségekben, például egy faluban, ha valaki erőszakoskodott a feleségével, és verte a feleségét, ez viszonylag hamar nyilvánosságra tudott kerülni. És akkor ezek a kisközösségek nagyon keményen irtották ezt a fajta magatartást. Azért, mert ezek általában válásokhoz vezettek. Ha válásokhoz vezettek, akkor az a család létveszélybe került, ahonnan a férfinek a munkája kiesik, ott a nő egyedüli munkája nem tudta eltartani a családot. Tehát a szomszédoknak, rokonoknak össze kellett dobni annak a családnak a kieső férfi-munka részét, ami ugye nehéz fizikai munkát jelentett. Sok ilyet extra terhet, sok válást támogatni pedig nem voltak képesek, ezért nagyon komoly összefogás volt, hogy ezt a kulturális keretet, hogy egy férfi mit tehet, egy nő mit tehet, szabályozzák és betartassák. De persze a nők sem irthatták a férfiakat, mert ugyanez volt a vége.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner