A keleti behozatal nemcsak a magyar méhészeket hozta nehéz helyzetbe – akiknek a hazai boltokban megjelent kínai és ukrán méz miatt a korábbinál körülbelül 2 ezer tonnával többet kellene exportálniuk –, hanem európai társaikat is. „A nyugat-európai mézkiszerelők jó része jelenleg nem az unióban megtermelt mézet részesíti előnyben, mert az drágább alapanyag, hanem a kínait és az ukránt. A kettő együtt mára elérte az uniós import közel 80 százalékát. Ez minden olyan uniós tagországot sújt, amelyik nettó mézexportőr, vagyis amelyik többet termel, mint amennyit elfogyaszt. Magyarország mellett ilyen például Románia, Bulgária, Litvánia és Spanyolország. A piac áll, mert a mézkiszerelők olyan árszinten vennék csak meg tőlünk az alapanyagot, amennyiért mi nem tudunk termelni. A helyzet tehát az, hogy ma sokkal olcsóbb mézet importálni harmadik országból, mint azt idehaza megtermelni” – vázolta az aggasztó helyzetet az OMME elnöke, aki elmondta: az itthon tavaly megtermelt akácméz 80 százaléka még mindig Magyarországon van, mert egész egyszerűen nem tudják exportálni. Hiszen a kínai méz másfél dolláros kilónkénti áron jön be Európába, amiből fél dollár a szállítási költség. „Egydolláros mézzel senki nem tud versenyezni” – jelentette ki.
Az Egyesült Államok már kilökte a piacáról a kínai mézet
A világ legnagyobb mézfelvevő piaca,
az Egyesült Államok már több mint tíz esztendővel ezelőtt lépett, dömpingvámot vetett ki a kínai mézre,
amelyből így a tengerentúlra ma már nem érkezik. Az USA is azért kényszerült ezt meglépni, mert az olcsó kínai import miatt a méhészek nagy része felhagyott a tevékenységével. „Amerikában az 1990-es években 16 millió méhcsalád élt, amelyből mindössze 3,5 millió maradt. Olyannyira lecsökkent a méhcsaládok száma, hogy a farmereknek ma már beporzási díjat kell fizetniük a méhészeknek, különben nincs termésük. Aki tehát beporzásfüggő növényt termeszt – például dinnyét, tököt, áfonyát, mandulát vagy épp lucernát –, az nagyban függ az amerikai méhészektől, akik esetében ez azt jelenti, hogy a főállásúak árbevételének kétharmada mostanra a beporzási díjból származik” – hozta példaként az egyesült államokbeli állapotokat Bross Péter, aki szerint az EU-nak ezt a folyamatot nem szabadna megvárnia, mielőbbi piacszabályozásra lenne szükség a kontinensen.