Szem nem marad szárazon: Szoboszlairól olyan történet terjed a neten, ami végleg legendává emeli
A magyar válogatott csapatkapitánya nem felejtette el ígéretét.
Az ukrán és a kínai dömpingáru miatt nagy bajban vannak az európai, köztük a magyar méhészek, a keletről érkező méz árával ugyanis lehetetlen versenyezni. A hazánkban tavaly megtermelt akácméz 80 százaléka még mindig az országban van, mert Nyugat-Európa nem vásárolja fel az árut magyar méztermelőktől.
Magyarország méhészeti nagyhatalom, ez vitathatatlan. Egy átlagos évben 25 ezer tonna mézet termelnek hazánkban, ami körülbelül a teljes európai uniós termelés 10 százaléka. A 25 ezer tonnából 10 ezer fogy el idehaza, vagyis egy magyar ember átlagosan egy kiló mézet eszik meg évente. Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke a Mandinernek elmondta: e 10 ezer tonnából 6 ezret közvetlenül a méhészek adnak el házaknál, piacokon, vásárokon, a fennmaradó mennyiséget pedig az üzletláncok értékesítik. Ám mostanra a boltok polcain megtalálható mézek közel fele nem magyar, hanem kínai és ukrán importáru.
Az ukrán méz szűk tíz éve jelent meg az EU-s piacon, ám korábban vámköteles terméknek minősült. Ezt azonban Brüsszel egy évvel ezelőtt eltörölte, és azóta hatalmas mennyiségben érkezik északkeleti szomszédunktól az olcsó import. Bross Pétertől megtudtuk, hogy az ukrán legalább természetes méz, a még nagyobb volument jelentő kínai viszont nem az:
és bár a hatályos, gyenge törvényi előírásoknak, így annak a néhány deklarált paraméternek megfelel, viszont a laboratóriumi egyéb, részletesebb paramétereknek – amelyekkel kimutatható, hogy mesterséges mézről van szó – már nem. Utóbbi mutatószámokat azonban az Európai Bizottság nem hajlandó átültetni a mézdirektívába.
A keleti behozatal nemcsak a magyar méhészeket hozta nehéz helyzetbe – akiknek a hazai boltokban megjelent kínai és ukrán méz miatt a korábbinál körülbelül 2 ezer tonnával többet kellene exportálniuk –, hanem európai társaikat is. „A nyugat-európai mézkiszerelők jó része jelenleg nem az unióban megtermelt mézet részesíti előnyben, mert az drágább alapanyag, hanem a kínait és az ukránt. A kettő együtt mára elérte az uniós import közel 80 százalékát. Ez minden olyan uniós tagországot sújt, amelyik nettó mézexportőr, vagyis amelyik többet termel, mint amennyit elfogyaszt. Magyarország mellett ilyen például Románia, Bulgária, Litvánia és Spanyolország. A piac áll, mert a mézkiszerelők olyan árszinten vennék csak meg tőlünk az alapanyagot, amennyiért mi nem tudunk termelni. A helyzet tehát az, hogy ma sokkal olcsóbb mézet importálni harmadik országból, mint azt idehaza megtermelni” – vázolta az aggasztó helyzetet az OMME elnöke, aki elmondta: az itthon tavaly megtermelt akácméz 80 százaléka még mindig Magyarországon van, mert egész egyszerűen nem tudják exportálni. Hiszen a kínai méz másfél dolláros kilónkénti áron jön be Európába, amiből fél dollár a szállítási költség. „Egydolláros mézzel senki nem tud versenyezni” – jelentette ki.
A világ legnagyobb mézfelvevő piaca,
amelyből így a tengerentúlra ma már nem érkezik. Az USA is azért kényszerült ezt meglépni, mert az olcsó kínai import miatt a méhészek nagy része felhagyott a tevékenységével. „Amerikában az 1990-es években 16 millió méhcsalád élt, amelyből mindössze 3,5 millió maradt. Olyannyira lecsökkent a méhcsaládok száma, hogy a farmereknek ma már beporzási díjat kell fizetniük a méhészeknek, különben nincs termésük. Aki tehát beporzásfüggő növényt termeszt – például dinnyét, tököt, áfonyát, mandulát vagy épp lucernát –, az nagyban függ az amerikai méhészektől, akik esetében ez azt jelenti, hogy a főállásúak árbevételének kétharmada mostanra a beporzási díjból származik” – hozta példaként az egyesült államokbeli állapotokat Bross Péter, aki szerint az EU-nak ezt a folyamatot nem szabadna megvárnia, mielőbbi piacszabályozásra lenne szükség a kontinensen.
Ezért az OMME, összefogva más uniós érdekképviseletekkel, még a nyár előtt az Európai Bizottsághoz fordul, kérelmezve egy dömpingeljárás megindítását. „A megoldás nem a magyar kormány, hanem Brüsszel kezében van, amelynek nemcsak szóban kellene felmagasztalnia a beporzókat, hanem tennie is kellene értük. Ugyanis a vadbeporzók száma egyértelműen fogy, és mi, méhészek tartjuk életben azokat a mézelő méheket, amelyek elvégzik – egyes növénykultúrákban már száz százalékban – a beporzást” – figyelmeztetett az egyesület elnöke.
Nyitókép: MTI/Soós Lajos