Születésnapját ünnepli a Kossuth-díjjal és Nemzet Színésze címmel kitüntetett színművész.
Cserhalmi György 1948. február 17-én született Budapesten. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Békés András osztályában.
A hetvenes évek elejétől a debreceni és a veszprémi színház, majd a Nemzeti Színház színésze lett. 1983-tól a Budapesti Katona József Színházban dolgozott, 1991-től szabadúszó lett, majd az Új Színház, utána a Radnóti Miklós Színház tagjaként dolgozott.
Nemzedékének egyik legismertebb, legnépszerűbb férfi színészeként Cserhalmi számos színpadi szerepei mellett sok tucat filmben is játszott.
1990-ben Kossuth-díjat kapott. 2009-ben az európai parlamenti választáson szerepelt az akkor indult Lehet Más a Politika listáján.
Felesége, Cserhalmi Erzsébet színésznő 2016-ban hunyt el. Lányuk, Cserhalmi Sára filmrendező lett.
Cserhalmi György szavalása 1989. március 15-én, a rendszerváltás előtti hónapokban
Cserhalmi nemrég a Színház Online-nak adott interjút életpályájáról és az őt mostanában foglalkoztató gondolatokról.
„Tavaly, életemben először egyedül töltöttem a karácsonyt a pandémia miatt. Fura volt meggyújtani Kékkúton az utolsó adventit – beraktam egy tükör elé, és így tudtam telefonnal felvenni. Marhára nem értek ehhez a felvenni, levideózni dologhoz, de valahogy, kényszerűségből a lányomnak, Sárának és az unokáknak közvetíteni szerettem volna ezt az egészet. Érdekes volt, fura, ahogy a gyertyafény megduplázódott a tükörben, és ahogy magamat is néztem, egy egészen más ember nézett vissza rám, mint amire számítottam. És mégsem voltam magányos. Egyedül lenni vagy magányosnak lenni az nem ugyanaz.
Aztán megjöttek az üzenetek, az örömhírek a gyerekek részéről.
Amikor egy ötéves kisfiú és egy nyolcéves kislány azt mondja: »szeretünk, Nagypapa!« – attól az ember elbőgi magát.
Az nem ugyanaz, mint amikor az ember csajozott, és a kapu alatt ez a szó kicsúszott a száján, és mondta ezt a másiknak. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy ilyenkor kiderül, hogy az életnek van értelme. Ezt így csak egy gyerek tudja közvetíteni. Úgy senki nem tudja mondani, hogy szeretlek, mint egy gyerek. Az olyan őszinte, olyan kendőzetlen, magányos és annyira kiszolgáltatott.
Elképesztően gyönyörű… aki ünnepel, annak igénye is van erre a megkettőződésre, hisz megszületett a Gyermek. Felnőttkorában érzi is már, hogy ez egy nagyon. fontos ügy, ahogy az is, amikor meghal – az is egy fontos ügy.
Néha azt gondolod, hogy de jó lenne ateistának lenni, és nem hinni – de akkor marha szegények lennénk.”
Arról is beszélt: „Vannak visszavonhatatlan dolgok, mint a halál, amivel nincs mit kezdeni. Vannak visszavonhatatlan dolgok: igazságtalanságok, betegségek – ezekkel sincsen mit kezdeni. Az ember a Teremtőjével olykor vitatkozik, és olykor nem ad neki igazat. De attól még Neki van igaza, minden esetben, sajnos. Szoktam mondani: az nagyon el lett cseszve, hogy a hetedik napon elment megpihenni. Pedig lett volna még rajtunk, velünk mit ügyködni.”
Fotó: Szabó Gábor - Origo
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Színésznek legalább olyan gyenge vagy, mint pártvezetőnek… de az influenszerkedés tényleg passzol hozzád!
Azt hiszik, hogy nekik mindent lehet.
Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az senki nem találja a helyét. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
A közlés szerint a lövések egy part menti vendéglátóhelyet értek.
Az osztrák hatóságok tiltották és tűrték is, a román kommunisták tűrték, de akadályozták a megemlékezéseket. Rákosi és Kádár felhasználták az aradi vértanúk emlékét, de az inkább ellenük dolgozott. A kivégzéseket éltető tradicionalisták pedig mindig is szubkultúra voltak.
Túlment minden határon a Tisza Párt elnöke.
