Miért jó nekünk, hogy Románia és Bulgária schengeni tagok lettek?
Az uniós belügyminiszterek tanácsa csütörtökön Brüsszelben megszavazta a magyar uniós elnökségi előterjesztést, amely Románia és Bulgária felvételét javasolta a schengeni övezetbe.
Kínos Brüsszelben magyar újságíróként bemutatkozni – mondja Halmai Katalin, a Népszava tudósítója, aki egy interjúban beszélt az EU-s feltételekről, szankciókról és arról, hogy ő jól informált-e.
Interjút adott a Hírklikk Mélyvíz című műsorának Halmai Katalin, a Népszava brüsszeli tudósítója – a kérdező Németh Péter Népszava-főszerkesztő volt.
Németh felemlítette: Orbán Balázs arról beszélt egy interjúban, hogy erőteljes nyomás alá helyezte Brüsszel a kormányt, el akarta érni, hogy a választásokat az ellenzék nyerje meg. Lehet-e tapasztalni bármilyen nyomást?
Halmai szerint Brüsszelben „nem igazán törődnek azzal, hogy ki mit mond”, „de legalábbis nem szeretik kommentálni”. Szerinte „csak annyiban gyakorolt nyomást” Brüsszel a magyar kormányra, „amennyiben az európai uniós támogatásokat feltételekhez köti”, de „ezeknek mindig is voltak feltételei”, ám ezeket „a magyar kormány javarészt nem teljesítette”.
Halmai arra a kérdésre, hogy meg akarta-e buktatni a magyar kormányt Brüsszel, azt válaszolta: „nem láttam ennek nyomát”, majd hozzátette, hogy szerinte Brüsszelben „vigyáznak is arra”, hogy „ilyesmi nem kerüljön szóba”, és „ne jusson senkinek eszébe”. A Bizottság „nemigen tartja magát politikai testületnek”.
Mint mondta: „szerintem az Európai Unió nem tart a szakadék felé”. Szerinte csak olyan EU-s normákat és értékeket kérnek számon hazánkon, amelyeket önként fogadtunk el 2004-ben, a csatlakozáskor. Szerinte rájöttek, hogy ezeket „végre komolyan számon kell kérni”, és ennek a „leghatékonyabb formája az volt”, ha a pénzügyi támogatásokhoz kötik őket. Halmai Katalin hangsúlyozta: az EU 2004 óta nem kényszerített hazánkra „olyan komoly változásokat, mint amelyeket most ránk kényszerít” Ugyanakkor a feltételek nagy részét a kormány már megvalósította, és „remélhetőleg a maradékot is meg fogja”.
Erre Németh Péter visszakérdez: „ezt úgy lehet látni onnan, hogy megvalósította ezeket a feltételeket?” A válasz: igen, úgy. Németh Péter kifogásaira aztán Halmai azzal reagál: annyiban talán győzelem a magyar kormány számára, ami történt, hogy „megszülettek a megállapodások”, és nem veszít pénzt. Ugyanakkor az nem győzelem, hogy a pénzek egy részét befagyasztották addig, amíg egy sor feltételnek nem felelünk meg, a legfontosabb pedig a igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítése. A kormány ugyanakkor azt vállalta, hogy március végéig megvalósítja mindezt. Halmai szerint a kormány nem teljesítette száz százalékosan a korábbi feltételeket sem.
Németh Péter megjegyzi: szerinte az EU
„súlyos hibát követett el, amikor hagyta, hogy idáig fajuljanak a dolgok”.
Válasz: „igen, ebben igazad van”. Halmai szerint bírálat mindig is volt, de „most érte el a kritikus tömeget az elkeseredés”. Illetve benne van a dologban az Európai Parlament, bár a tagállamok döntöttek, mert hazánk és Lengyelország kivételével mindenki a pénzfelfüggesztés mellett szavazott. Ugyanakkor az EP is „komoly szerepet játszott ebben, nyomást gyakorolt a Bizottságra”, hogy szigorú feltételrendszert dolgozzon ki. Halmai szerint „minden intézmény, minden ország megtette a magáét abban, hogy idáig jutottunk”.
Németh Péter további, teljesítéssel kapcsolatos akadékoskodására megjegyzi, hogy a kormány vállalta azt is, ami nem volt feltétel, hogy három havonta jelent az EU-nak a feltételek teljesítéséről, és arról, hogy mi hogyan működik. Ezt a vállalást „nem kellett volna megtenniük, de mégis megtették”. Halmai szerint lehet, hogy kormány „túl akarta játszani a szerepét”.
Ezután témaváltás jön: Németh Péter megkérdezi, hogy milyen brüsszeli tudósítónak lenni, azon túl, hogy „a te presztízsed nagyon nagy”, de mégis, mennyire „kínos”? Válasz: „Akkor kínos Péter, amikor bemutatkozom, hogy Halmai Katalin magyar újságíró vagyok, és akkor szinte mindig hozzá kell tennem, hogy én egy független újságnak dolgozom. Nagyon nagy a gyanakvás a magyar sajtóval, a magyar újságírókkal szemben szerintem, mert ismerik, hogy hogy működik az orbáni propagandagépezet, vagy hallottak róla elég sokat, és ez elég kellemetlen nekem is, hogy nekem hozzá kell tennem, hogy nem, nem, és nem orbánista újságíró vagyok”, és „én nem a Fidesznek dolgozom”, hanem én
Ezután a szankciók kerülnek szóba, és a Németh–Halmai-duó szerint Brüsszel meg van sértődve, hogy a magyarok úgy látják, nem működnek az oroszok elleni szankciók, és fel is vetik zárt üléseken, hogy mégiscsak hogy gondolja Magyarország, hogy megszavazza a szankciókat, aztán otthon azt mondja, hogy azok nem működnek. Szerinte Varga Juditék „felháborodtak” ezen a megjegyzésen, „persze nem tudom, miért, mert amit hallottak, az igaz volt”. Szerinte a szankciós kampány és nemzeti konzultáció kiverte a biztosítékot Brüsszelben.
Hogy ez mennyire rombolja a kapcsolatrendszert, azt Halmai szerint nehéz megítélni, de az Európai Parlament „komolyan veszi” az ilyesmit.
Ezután újra önfényezés következik, Németh Péter megjegyzi, hogy úgy képzeli, hogy ha a Bizottság „összejön”, akkor utána „sorban hívnak téged, hogy informáljanak”. Kérdés: „mivel tudtad elérni, hogy ez a híred, hogy ennyire jól informált vagy, és a legjobban informált?”
Válasz: „ezt nem tudom, Péter, ez nem egészen így van”. Viszontválasz: „ne, ne, ne, vállald csak el”. Halmai: „nem tudom, ez szerintem hosszú idő alatt alakult ki”, ez hosszas munka volt és kapcsolatrendszert kellett kiépíteni. És „látják, hogy én aktív vagyok, sajtótájékoztatókon szereplek, nagyon sokat vagyok Twitteren”, a Twitter pedig Brüsszelben az egyik legfontosabb információforrás. Hozzáteszi: hosszú ideig tart eljutni eddig, de „azért vannak kollégáim, akik hasonlóan jól informáltak”.
Nyitókép: YouTube