Nagyon durva és tartós üzemanyagár-emelkedés jöhet

„Kedd este rendkívüli Kormányinfón jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója, hogy kivezetik az üzemanyagárakra vonatkozó hatósági árat, mivel az olajvállalat importőrök hiányában egyedül nem képes az ország üzemanyag-ellátásának biztosítására. Mit gondol az intézkedésről? 
Lehet, hogy sokan már nem emlékeznek, de a ‘90-es éveket megelőzően ugyanilyen hatása volt a hasonló intézkedéseknek. Nem meglepetés tehát, hogy az árszabályozás bizonyos idő elteltével elkerülhetetlenül áruhiányhoz vezetett. A beszerzési árakat ki kell fizetni, az energiahordozók, a nyersanyagok és üzemanyagok beszerzése a kiskereskedelmi árak maximalizálásától nem lesz olcsóbb, csak azt másnak kell állnia. Ha a fogyasztói árakat bármilyen módon szabályozzuk, akkor egy idő után bizonyos szereplőknek nem lesz mozgástere elviselni a veszteségeket, így nem lesz érdeke tovább szolgáltatni, emiatt áruhiány léphet fel. Ez mostanra következett be az üzemanyagoknál, várható is volt, hiszen korábbi importőröknek nem volt érdeke veszteséggel részt venni az üzemanyag-ellátásban, és a kereskedelemben folyamatosan estek ki a piaci szereplők. A probléma ezzel az, hogy nagyjából egy évig állt fenn ez az árkorlátozás, amelynek maradandó hatásai vannak. Sok szereplő szenvedett el pótolhatatlan veszteségeket, független kis kutak húzták le a rolót. Az intézkedés kivezetésével visszaáll ugyan a piaci árképzés, azonban sokkal kevesebb szereplővel, kisebb versennyel, sokkal oligopolisztikusabb piaccal, ahol nehezen lesz elkerülhető az árak beragadása akár az európai átlagnál tartósan magasabb szinten.

Úgy, hogy az európai intézkedések hatálybalépésének közvetlen következményeként az olaj világpiaci ára egyébként valójában éppen csökkenésnek indult. Ehhez képest nem kizárt, hogy itthon az egy év alatt elért, egyébként nagyrészt látszatmegtakarítás többszörösét fogjuk elkölteni innentől az üzemanyagárakban és annak továbbgyűrűző hatásaiban. Mindezt ráadásul úgy, hogy az üzemanyagárak korlátozását olyanok is élvezték, akik egyáltalán nem voltak rászorulva, a leggazdagabb réteg is olcsón tankolt, miközben nem feltétlenül jó anyagi helyzetben lévő vállalkozók szenvedtek károkat. 

Ahogy említette, eközben a világpiaci árak hirtelen csökkenésnek indultak. Segíthet ez átvészelni a következő időszakot és mérsékelni az ársapka kivezetésének hatásait?
A világpiaci árak csökkenése jól mutatja, hogy a hazai szakpolitika és általában a politikai kommunikáció megközelítése mennyire önellentmondásos. Az energiaszankciókat próbáltuk hibáztatni a hazai inflációért, miközben nemrég kénytelenek voltunk beismerni, hogy azok december elejéig hatályba sem léptek. Amikor hatályba léptek, és amikor az általunk kifogásolt uniós ársapkát sikerült elfogadni, a világpiaci árak csökkenésnek indultak, ami ugyancsak nem lehet magyarázat sem a hazai inflációs nyomásra, sem az üzemanyagárak alakulására.

Ráadásul mi mentességet kaptunk minden hasonló intézkedés alól, mégis nálunk alakult ki üzemanyaghiány, nem máshol, és nálunk ugrott már eddig is a legmagasabbra az infláció. És persze azokat a szankciókat próbáljuk hibáztatni az üzemanyag-ellátásban kialakult fennakadásokért, amik alól mi pont mentességet kaptunk, de amikor a világpiacon árcsökkenést indukáltak. Értem persze a politikai logikát, ami minden hazai problémáért mást próbál felelősnek beállítani, de most már hetenként fogalmazódnak meg egymással ellentmondó állítások és születnek erre épülő irracionális intézkedések és döntések.”

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton