Akármiért jön is létre, nem beismerése az új hatóság annak, hogy nem megfelelő az uniós források felhasználása Magyarországon?
Ahogy már említettem, szerintem a probléma nem olyan súlyos, ahogy azt a legelvadultabb kritikusok mondják, ám ne dugjuk homokba a fejünket, bőven van tere az átláthatóság javításának és a tisztulásnak. Érdemes összevetni a közbeszerzésekre vonatkozó EU-s statisztikákat, egyáltalán nem állunk annyira rosszul uniós szinten. Sajnos a kettős mérce ezen a téren is erőteljesen érvényesül Magyarországgal szemben. Ettől függetlenül az új hatóság hasznos lesz, fontos feladata, jelentős hozzáadott értéke lesz az uniós források minél átláthatóbb, hatékonyabb felhasználásában.
„Veszélyes képlet a sokszorosára megnövekedett energiaár, az emiatt romló és negatívba forduló fizetési mérleg, a nagyobbrészt ennek hatására megugró infláció, a leértékelődő és változékony árfolyamú forint, a magas jegybanki alapkamat és a költségvetésből térítendő magas jegybanki veszteség. Mindez, lassuló gazdasági teljesítmény mellett, komoly alkalmazkodásra fogja kényszeríteni a gazdaság szereplőit és az állami szervezeteket is” – mondta még szeptemberben. Most jobb vagy rosszabb a helyzet, mint az ősz elején?
Sajnos meg tudnám ismételni a fentieket. Fenntartom, hogy az alkalmazkodási kényszer továbbra is érvényes mindenkire. Az a legkevesebb, hogy itt, a székházunkban is legfeljebb 18 fok lehet. Ritkán van olyan jellegű válság, ami ennyire széles körben érezteti a hatását, még akkor is, ha mondjuk az autóvezetőket az üzemanyag-ársapkával vagy az átlagfogyasztás alatt az állampolgárokat a fenntartott rezsicsökkentéssel kíméli az állam. Az infláción keresztül azonban mindenki megérzi a krízist. Bár a gáz tőzsdei ára az ősz eleji helyzethez képest mérséklődött, nem mondanám, hogy a helyzet sokkal jobb lenne.
A kormány jelezte, decemberben hozzányúl a még nyáron elfogadott jövő évi költségvetéshez. Mit javasolnának?
Az újratervezésnél a legfontosabb a hiteles, pontos makrogazdasági helyzetkép figyelembevétele. Másik javaslat a minél erősebb spórolás, muszáj az energiával mindenkinek takarékoskodnia, amennyire csak lehet. A rövid határidős gázárak ugyan épp csökkentek a nemzetközi piacon, a tavalyihoz képest még mindig igen magasak, s könnyen lehet, hogy ismét emelkednek majd. A volatilitás továbbra is benne van a rendszerben, a hirtelen kereslet-visszaesés a tározók megtelése miatt lehet, ám ez nem marad mindig így. Az energiaárak alakulása kiszámíthatatlan, a bizonytalanságot pedig csak növeli, hogy a romló cserearányok következtében az energiaegyenlegünk a folyó fizetési mérlegünk hiányát is 2008 óta nem látott mélységbe taszította. Ezt a kockázatot a központi költségvetésnek és a gazdaság szereplőinek is mérsékelniük kell, ebben segíthet, ha minél inkább csökkentjük az energiaimportunkat. A büdzsé újragombolásakor nem szabad hurráoptimista forgatókönyvekben gondolkodni sem a növekedés, sem az infláció tekintetében, de úgy vélem, a kormány sokkal inkább a valósághoz és a kockázatokhoz akarja igazítani a jogszabályt. E tekintetben nem látok okot az aggodalomra. A Költségvetési Tanács is véleményezi majd a tervezett módosításokat az év végén.