„Ha már más nem tud helytállni, van egy végső menedék: az állam” – félrement vita a szociális törvény körül

Lex megdöglesz – így nevezte el a párbeszédes Szabó Tímea a szociális törvény kormány által beterjesztett módosító javaslatát. Az indítvány – melynek parlamenti vitáját párbeszédes és LMP-s képviselők 22 órásra duzzasztották, majd közölték, az Alkotmánybírósághoz fordulnak miatta – értelmében a szociális igazgatásról szóló törvény úgy rendelkezne, hogy az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős. Ha az egyén a szociális biztonságának megteremtésére önhibáján kívül nem képes, abban – anyagi lehetősége és személyes képessége arányában – a hozzátartozó kötelessége segíteni.

Ha az egyén megélhetése önmaga és a hozzátartozók által nem biztosítható, a lakóhelye szerinti települési önkormányzat gondoskodási kötelezettsége áll fenn. Az állami támogatásban részesülő karitatív szervezetek feladata a szociális biztonságban nem élők felkutatása és – erejükhöz mérten történő – segítése.

– mondja ki a módosítás elfogadása esetén a szociális törvény.

Rémisztő, megdöbbentő – így jellemezték szociálpolitikusok a Szabad Európának az elképzelést. A kritikusoknak az obstrukciós parlamenti vitában is elhangzó érveinek lényege, hogy a közelgő válság küszöbén a kormány deklarálná, hogy az állam nem felelős a hátrányos helyzetűekért. Sőt, igazából szociálisan eddig is érzéketlen volt, csak most konkretizálja, törvényesíti is ezt a gyakorlatot. A párbeszédes Tordai Bence szerint 2010 óta Magyarország folyamatosan leszakadt a visegrádi országoktól, majd közölte, a mostani javaslattal az állam szociális biztonság megteremtésére vonatkozó kötelezettségét lényegében minimálisra csökkentik.

Eddig nem volt hierarchikus különbség

Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke így látja: „Eddig a szociális törvény csak felsorolta a felelősségi köröket, de nem tett közöttük semmilyen hierarchikus különbséget, most viszont azt mondja ki ez a törvénytervezet, hogy ez fontossági, műveleti sorrend is, tehát amikor valaki szociális segítségért fordul egy szervezethez, vizsgálni kell, hogy az egyén mindent megtett-e, hogy a saját szociális problémáját megoldja; ha ő nem tudja a saját szintjén kezelni, akkor a családja megtett-e mindent, és így haladunk egészen odáig, hogy az állam csak a legvégső esetben fog segítséget nyújtani.”

Kormányzati részről ugyanakkor Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára a parlamenti vitában úgy érvelt, a kormány növelte az otthongondozás elismertségét, kevesebb mint negyedére csökkent a mélyszegénységben élők aránya, még nemzetközi összehasonlításban is sikerült javítani az ország pozícióit az előző évtizedben.

Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára pedig kitért arra is, már mintegy háromezer olyan fogyatékossággal élő ember van, akik a korábbi nagy intézmények helyett tizenkét fős, támogatott lakhatási formában, önállóbban élhetik mindennapjaikat.

A bajba jutott ember felelőssége

Az elmúlt napokban aztán a kormánykritikus médiumok és elemzők véleménye mellett megjelentek a módosítást, illetve a kormányzat által vitt irányvonalat bevédő vélemények is. Az Ökumenikus Segélyszervezet igazgatója, Rácsok Balázs a Karc FM-ben arról beszélt, hogy a szociális törvény módosításában tetten érhető a kormányzat részéről egy gondolatiság. Kifejtette: olyan rendszerben nőttünk fel, melyben nem beszéltünk a bajba jutott ember egyéni felelősségéről. Pedig

Rácsok szerint szakember és ellátott közösen kell, hogy meghozzanak különböző lépéseket.

Az állam szerepét abban látja, hogy erősítse a családokat, hiszen ők tudnak elsőként segíteni, aztán jöhetnek a kisebb közösségek, de az önkormányzatok kezéből sem szabad kivenni a segítségnyújtás lehetőségeit. Az igazgató kiemelte, ha módosítják is a szociális törvényt, az nem jelenti az állam teljes kivonulását a szociális ellátásból, de nagy hangsúlyt fektet a különböző területek együttműködésére és az egyén felelősségére.

Egyébként sem tehetné meg az állam, hogy kivonul a segítségnyújtásból

Nem gondoljuk azt, hogy az állam ki akar vonulni a szociális segítségnyújtásból, ezt egyébként sem tehetné meg – ezt már a Magyar Nemzetnek Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető elnöke mondta. Kifejtette: karitatív szervezetként nem szoktak jogszabályokat és az azokkal kapcsolatos véleményeket kommentálni; a mostani módosítást nem értelmezik úgy, hogy alapvetően bármit is megváltoztatna a munkájukban. 

„A keresztény tanítás szerinti szubszidiaritás jelenleg is benne van a jogszabályban, de az eddigiekben is benne volt. Ki tudjuk belőle olvasni azt, hogy önmagunkért felelősek vagyunk, ez eddig is így volt, ezután is így lesz” – magyarázta Győri-Dani Lajos. Kijelentette:

Farkas Péter szociológus, teológus Facebook-posztban véleményezte a jogszabályi változást. Úgy fogalmazott: „A tervezet a szubszidiaritás elvét bontja ki, melyet vagy szándékosan, vagy ennek ismerete nélkül bírálnak. Ez arról nyilatkozik, hogy amit az egyes ember vagy a család megvalósíthat, azt nem veheti el tőle a közösség, illetve amire egy kisebb közösség (például egy család vagy önkormányzat) alkalmas, azt nem sajátíthatja ki a maga számára semmilyen magasabb szervezettségű rendszer, így az állam sem.” Farkas utalt arra is, ellenzéki megközelítésben gunyoros megjegyzések kísérték, hogy a kormány a munka társadalmát építi, nem segélyezési logikát követ. „Ne feledjük, hogy a munka nem csak jövedelmet jelent”, a kormányzat emellett a családokat is erőteljesen segíti. Ráadásul – mutat rá a szakértő – a szűken vett szociálpolitikára a jövő évtől négyszer akkora összeg jut mint 2010 előtt.

Farkas úgy látja, az egyén felelőssége önmagáért és másokért megáll, s az is helyes – hiába kifogásolják –, hogy a történelmi egyházak is fokozott módon szolgálják a gondoskodáspolitika ügyét. „Ne tőlük féltsék a rászorulókat. S ha évtizedes stabilitás jellemzi a kormányzati politikát, akkor néha azon is el kellene gondolkodnia a szakembereknek, hogy ennek bizonyára meg van a maga racionális oka” – zárta bejegyzését.

A szociális szektort nem leépítik, hanem fejlesztik

A cikk elején idézett kifejezésre pedig maga Orbán Viktor reagált a parlamentben.

Különösen így van ez, ha olyan honfitársainkról beszélnünk, akik egyébként valamiért valamilyen ellátásra szorulnak, vagy betegek. Ezért szerintem, ha ön arról beszél, hogy ennek az a célja, vagy azt kívánja szabályozni, hogyan dögöljenek meg magyar honfitársaink, tisztelettel kérem, ezt ne tegye!” – kérte Szabó Tímeától.

A miniszterelnök ugyancsak és ismét hitet tett a segélyezés helyett a munka alapú gazdaságpolitika mellett. „Ezért a kormánynak elsődlegesen az a dolga, hogy ha a magángazdaság nem tud munkát adni az embereknek, akkor az állam segítse őket munkához. Ezt a feladatot mi elvégezzük, ez a legnagyobb segítség, amit mi tudunk adni az embereknek. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon 4 millió 700 ezer ember dolgozik, 1 millióval több munkahely van ma Magyarországon, mint az önök kormányzása alatt volt” – üzente a baloldali képviselőknek a kormányfő.

„Ami pedig a szociális, gyermekvédelmi és gyermekjóléti szolgáltatásokat illeti, amelyek együtt szerepelnek a költségvetésen, szeretném önt emlékeztetni, hogy szemben az önök kormányzásával,

Ez előrelépés, komoly teljesítmény. A szociális ellátást Magyarország nem leépíti, hanem fejleszti, ami pedig a sorrendet illeti, hogy ki, mikor, hogyan és miért kell helytálljon: nagyon helyesnek tartom, hogy van egy végső menedék, hogy van egy végső szereplő, aki abban az esetben, ha már más nem tud helytállni, akkor áll minden magyar állampolgárnak a rendelkezésére, és ez a magyar állam” – húzta alá.

nyitókép: Az Angyalok Kertje Katolikus Óvoda a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodászon, 2011. április 19-én. A több mint fele részben oláh cigányok lakta 3400 fős településen a Hodászi Görög Katolikus Cigány Egyházközség több szociális intézményt is működtet (MTI/Balázs Attila)