Most együnk disznóhúst, még nem drágult annyira, mint a többi élelmiszer

A 20,1 százalékos hazai infláció – amely az idei, illetve a tavaly szeptemberi adatokat veszi figyelembe –, a folyamatos áremelkedések minden boltba járót sokkolnak, és különösen az élelmiszerek drágulása érinti rosszul a lakosságot, ez ugyanis 35,2 százalék lett ezen időszak alatt. S bár a húskészítmények megvásárlása egyre több családban okoz gondot, ezeknek az ára nem növekedett olyan mértékben, mint más termékek esetében, és azon belül is a sertés drágult a legkisebb mértékben. Mindez azért fontos, mert a hazai húsfogyasztás mintegy 40-45 százalékát teszi ki a disznó – ez évi 28-30 kilót jelent egy főre –, nagyjából ugyanennyit vagy minimálisan többet eszünk baromfiból, ezekhez képest a szarvasmarha, a hal, a juh, a kecske (2-4 kiló) aránya jóval alacsonyabb.

Kínai gabona- és takarmányéhség

A KSH adatai szerint például a sertés rövid karaj egy év alatt 34,5, a pontyszelet 36,9 a szarvasmarha rostélyos 58,8, a csirkecomb 65,3 százalékkal lett drágább, míg a tömb trappista sajt 95,43, a 100 grammos csomagolt vaj 87,1, a fehér kenyér pedig 92 százalékkal. Ez persze sajnos nem azt jelenti, hogy a hústermékek inflációs rátája a jövőben nem fogja elérni a többi termékét, de egyelőre viszonylag jobb, bár egyáltalán nem jó a helyzet.

Fotó: Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke az ünnepi sertéshúsfogyasztás-ösztönző kampányról tartott sajtótájékoztatón Budapesten, a Szent István téren 2021. december 7-én.MTI/Koszticsák Szilárd

Hogy mivel magyarázható ez a helyzet és mi várható a jövőben, arról a Magyar Húsiparosok Szövetségének az elnökét kérdeztük. Éder Tamás elmondta, az élelmiszeripar nagyon bonyolult és összetett rendszer, itt szinte minden mindennel összefügg, de a gabona- és takarmányárak alapvetően meghatározzák az összes termék árát; vagy közvetlenül, abból készítenek ugyanis kenyeret, péksüteményt, tésztát, vagy közvetve, hiszen azt etetik az állatokkal, így a hús árára is komoly befolyással van. Márpedig

A legtöbb szakértő ezt a kínai gabona- és takarmányéhségével magyarázza, az ázsiai ország ugyanis 2020-21-ben pótolta azt a hatalmas, 30-40 százaléknyira tehető sertésállományt, amely az azt megelőző előző években elpusztult az afrikai sertéspestis miatt – állítja a szakmai érdekképviselet vezetője.

Az orosz–ukrán háború pedig alapvetően érinti a gabona- és a takarmánytermelést, valamint ezek szállítását, hiszen sokáig egyáltalán nem jutottak ki Ukrajnából ezek a termények – s bár némileg javult a helyzet, most sem akkora mennyiségben tudnak exportálni, mint korábban –, és az oroszországi kivitel is jelentősen lelassult. Ebből következően a világpiacon több tízmillió tonna gabona hiányzott, ez pedig további drasztikus árnövekedéssel járt.

Jelentős piaci zavar volt

A sertéstermékpálya egyébként különböző okok miatt hosszú ideig kilógott az élelmiszer-áremelkedési tendenciából – mondja Éder Tamás. Tavaly – köszönhetően annak, hogy a saját ellátásáról már nagyobb mértékben tudott gondoskodni –, Kína csökkentette az importigényét a világpiacon, így a sertés ára drasztikusan csökkent. Az elmúlt évben az Európai Unióban az élő sertés ára szinte történelmi mélypontra jutott. Volt olyan időszak, amikor ennek eredményeként a sertéshús ára a polcokon éven belül csökkent, csak ez nem került be a híradásokba, mert ez nem érdekli a sajtót – fogalmazott a Hússzövetség elnöke. 

Miközben más élelmiszeripari termékeknél megkezdődött az önköltség növekedésének beépülése az árakba, addig a sertéságazat esetében ez nem történt meg, mert túlkínálat alakult ki a kínai importigény csökkenése miatt. Emiatt egészen 2022 elejéig a sertéstermékpályán jelentős piaci zavar volt: a tenyésztők költsége a drága takarmány miatt – amely a 60-70 százalékát teszi ki az összes önköltségnek – nagyon megnőtt, de ezt nem tudták beépíteni az élő sertés árába. A háború pedig tovább növelte az költségeket

ennek következtében a tenyésztők kezdték visszafogni a termelést egész Európában, így Magyarországon is. Ezáltal csökkent az állatállomány, kevesebb hízót állítottak be, levágtak kocákat is – holott ezek alapvetően a szaporulatért felelősek –, ami egyébként természetes reakció volt arra a megelőző másfél éves időszakra, amikor nagyon alacsony volt a sertés ára – jelentette ki Éder Tamás.

Mindezek eredményeként pedig idén februártól az élő sertések esetében gyors, drasztikus áremelkedés ment végbe, most több mint 70 százalékkal kerülnek többe az állatok, mint nyolc hónappal ezelőtt. Az élő sertés áremelkedésének eltolódása miatt pedig a sertéshús, illetve a készítmények fogyasztói ára is nőtt kissé később, mint a többi élelmiszer és a többi húsféle esetében – például a baromfihoz képest is, amelynél az influenza miatt is szűkült a kínálat –, így a vásárlók a disznóhús esetén eddig kisebb drágulást tapasztaltak. Ám a piac szabályai szerint ez azzal jár, hogy a sertéshúsnál a következő hetekben, hónapokban további áremelkedésre kell számítani, igazodva a többi élelmiszerhez.

Decemberben kevesebb disznó röfög majd az ólakban

Ám, hogy mekkorára, arra nem válaszolt Éder Tamás, mondván szakmai érdekképviselet vezetőjeként árprognózisokat nem adhat, mert az a gazdasági versenytörvénybe ütközne, és gyakorlatilag kartellre szóló felhívás lenne, ha mondana egy konkrét számot.

A sertéshús árát természetesen az is befolyásolja, hogy mekkora a hazai állatállomány. A KSH adatai szerint 2016 június elsején még több mint hárommillió állatot tartottak Magyarországon, 2019 decemberére ingadozva, de lecsökkent 2 millió 634 ezerre. Fél évvel később, 2020 júniusára felment ez a szám 2 millió 920 ezerre, azóta viszont újra mérséklődés figyelhető meg. A legfrissebb, idén júniusban készült felmérés szerint 2 millió 715 ezer sertés röfögött az ólakban. Idén decemberben, a következő felmérésnél azonban még kisebb állománnyal számolhatunk.

Éder Tamás szerint

az elmúlt évtized során ezen a területen a külkereskedelmi mérlegünk a legtöbb esetben ha kis mértékben is, de deficites volt, tehát többet importáltunk, mint amennyit exportáltunk. Ennek alapvetően az volt az oka – mondja –, hogy a magyar húsipar az elmúlt évtizedekben nem veszített akkora külföldi piacot, mint amennyivel a hazai sertésállomány csökkent. Így kénytelenek vagyunk külföldről – főleg Németországból, Spanyolországból – vásárolni alapanyagot, amelyet azután magas feldolgozottsági fokon tudunk eladni szintén Nyugatra, illetve a környező országokba szárazáruk, kolbász, szalámi formájában, ami egyébként nagyon szerencsés folyamat. Ebben is különbözik bizonyos értelemben a húsipar a többi élelmiszeripari ágazattól, ahol inkább az jellemző, hogy alapanyagot, tejet, búzát exportálunk, és készterméket, sajtot, tésztát vásárolunk.

Csak nagy mennyiségben lehet gazdaságosan disznót vágni

Persze ez alapján felvetődik a kérdés, hogy amennyiben jó üzlet Nyugat-Európából alapanyagot vásárolni a feldolgozóiparnak, akkor Magyarországon miért nem éri meg a tenyésztőknek több állatot tartani. Az elmúlt évtizedben az ágazatban jelentős átalakulás ment végbe. A kisebb, kevésbé versenyképes tenyésztők felhagytak az állattartással, míg a nagyobbak modernizálták telepeiket. Ugyanakkor a nagyobb méretű üzemek nem tudták kompenzálni a kisebb gazdaságokban kieső állományt. Versenyképességi problémát jelent az is, hogy nem ideális a sertésvágóhidak méretszerkezete. A sertésvágás olyan tevékenység, amelyet csak nagy mennyiségben lehet gazdaságosan végezni, s mivel az élő sertés és a tőkehús ára gyakorlatilag mindenhol megegyezik, a vágóhidak versenyképességét az dönti el, milyen mértékű költség rakódik rá arra a munkára, amíg disznóból hús lesz. S minél többet képes valaki feldolgozni, fajlagosan annál kisebb lesz a költsége.

Míg korábban Magyarországon kisebb vágóhidakat, vágópontokat támogatott az agrárkormányzat, néhány éve változott a helyzet, és már a nagyobb üzemek is kaphatnak fejlesztési forrásokat, de hosszabb idő kell ahhoz, hogy ennek érdemi hatása legyen a magyar húsipar helyzetére – jelentette ki Éder Tamás.

Nyitókép: Az MCS Vágóhíd Zrt. sertésvágóhídja Mohácson 2019. november 5-én.MTI/Sóki Tamás