„Úgy láttam: ha eleresztjük a miniszterelnököt, a reformokra sem lesz semmi esély” – fogalmazott az MSZP korábbi elnöke, aki szerint ugyanakkor előrehozott választást kellett volna kiírni 2008-ban.
Élete egyik legjobb döntésének nevezte a VálaszOnline-nak adott nagyinterjújában Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke és frakcióvezetője, hogy nyolc évvel ezelőtt otthagyta a politikát. Mint fogalmazott, egyrészt mert „beleaszalódott volna abba, amit ma a parlament jelent”, de azért is, mert „annyi ítélet és előítélet volt a politikai elittel szemben, hogy úgy érezte: nem helyes, ha a jelenlétével megterheli a pártpolitika élvonalát.”
A korábbi MSZP-elnök az interjúban elismerte, hogy
Bár ahogy fogalmazott, a számítása nem azért nem jött be, mert az új nemzedékek tehetségtelenebbek lettek volna, mint ők. Lendvai szerint a jelenlegi ellenzékieknek szűkre szabottabb a mozgásterük, „ennek következtében pedig tehetséges fiatalok nagyon ritkán választják ezt a pályát” .
Szerinte minden probléma a társadalmi mobilitás befagyására vezethető vissza, így az ellenzék előtt álló kihívások középpontjába ezt kell emelni. A folyamat azonban nem most kezdődött, hanem a Kádár-rendszer végén és ezt nekik sem sikerült megfordítaniuk – ismerte el Lendvai.
Lendvait kérdezték Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéről is, valamint arról, hogy miért nem szólították fel az akkori miniszterelnököt lemondásra?
„Úgy láttam: ha eleresztjük a miniszterelnököt, a reformokra sem lesz semmi esély. Azokra a reformokra, amelyekre éppen az említett társadalmi mobilitás miatt égető szükség lett volna már akkor is” – fogalmazott.
„Két évvel később, az úgynevezett szociális népszavazás után azonban már egyértelmű volt, hogy semmilyen reformra nincs mozgásterünk. A reformok fontossága tehát, mint érv a miniszterelnök megtartása mellett, akkor már semmiképpen sem állt fenn” – folytatta.
Arról, hogy az említett népszavazás után az szdsz-es Horn Gábor elég karakán véleményéről azt mondta: „Az emberek nem csak Gyurcsány Ferencet küldték el a csudába. Horn Gábort is. Meg engem is. Mindnyájunkat. Az el nem magyarázott változásokat, a költségvetést bestoppoló spórolást.
Béna kacsává válva, morálisan már indokolhatatlan volt, hogy akkor nem vettük a kalapunkat” – fogalmazott.
A mostani helyzetről Lendvai úgy vélekedett: „válságos időkben különösen fontos az emberek számára, hogy képes-e valaki vezetni. Jól vagy rosszul, de legalább fel tud-e ülni a bakra”.
A széttagolt ellenzék kormányzóképességébe vetett hit már a kampány alatt is alacsony volt, azóta pedig tovább csökkent.
Szó se róla: az ellenzék meg is dolgozott ezért” – tette hozzá.
Lendvai arról is beszélt, hogy április 3-án ott volt az ellenzéki eredményvárón a Városligetben, rövid időre Márki-Zay Péter mellé keveredett, és azt súgta a fülébe, hogy az ellenzéknek nem szabad bemennie a parlamentbe. Szerinte ugyanis, ha az ellenzék egységesen kint marad, az talán egyértelművé tette volna itthon és külföldön is: tragédia, ami történik, lejtőn csúszik az ország és közel a szakadék.
Nyitókép: Lendvai Ildikó érkezik a párt választmányának ülésére 2019 június 1-én. (Fotó: MTI/Kovács Attila)
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Ennyire méltatlanul félrelökdösni senkit nem kéne.
Szívem szerint általában azt mondanám: ne szomorkodjanak otthon, szavazzanak a Tiszára.
Nem állítom, hogy feltétlenül a jelenlegi töredezett, lejáratódott pártszerkezet számára adatik túlélés.
A Tisza Párt mögötti erők felpörgették a baloldali térfél „letisztítását”.
A baloldali polgármester pontot tett a kérdésre.
Lavinát indított el az egyre feszültebb baloldalon a dilemma, hogyan érdemes e behódolni Magyar Péternek.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
