Itt valami filmszakadás van

„A magyar költségvetés és általában a magyar gazdaság nehéz helyzete illeszkedik a globális trendhez is, hiszen egész Európában komoly problémák vannak. Mekkora a magyar kormányzat felelőssége a magyarországi gondok kialakulásában?
Alapvetően ez »made in Hungary«. A külső viszonyok olyanok, amilyenek. Van, hogy egy gázvezeték kilyukad, megugrik az ár, és ez megzavarja a piacokat, ezzel nincs mit kezdeni. De közben világosan látszik, hogy Nyugat-Európában a vártnál lendületesebben halad az energetikai átállás. Ez nagy költségekkel járt, de az infláció a legtöbb országban már elérte a csúcsát, vagy a következő hetekben éri el, az energia- és élelmiszerárak emelkedésének egyszeri sokkján lassan túl vannak. A fogyasztói árak 9 százalékpontos emelkedése az eurózónában várhatóan már nem megy feljebb, és lassan megkezdődik a normalizálódás. Nálunk azonban sajátos a helyzet. Az energiaárak emelkedése 2021-ben indult, nem az orosz agresszió másnapján, az csak egy újabb lökést adott neki. Európa nagy részén az alkalmazkodás már 2021-ben megkezdődött a dráguláshoz, de itthon a rezsicsökkentésnek nevezett hatósági árrögzítés miatt ez az alkalmazkodás nem történt meg. Ráadásul az árrögzítést abszurd módon a motorüzemanyagokra is kiterjesztették. Ezek súlyos gazdaságpolitikai hibák voltak, amelyek következményei a fizetési mérlegben jelentek meg. Ugyanis a szubvenciók miatt az energiaimport nem csökkent, itt nem kezdődött spórolás, mint máshol Európában. Ettől szenvedett el nagyobb a veszteséget a magyar gazdaság, mint az uniós átlag. Ehhez a strukturális okhoz jön még hozzá egy speciális ok is: a forint meglepő gyengülése. A forint sokat mozgott az utóbbi hónapokban, általában zuhant, utána egy kis jegybanki beavatkozás nyomán kicsit visszajött, aztán még inkább zuhant, és sose tud visszajönni oda, ahol volt. Ez a trendszerű gyengülés is beépült az árakba, ezért az élelmiszerárak és a lakhatási költségek Magyarországon lényegesen nagyobb mértékben emelkedtek, mint Európa nagy részén. Ez azért van, mert a forint gyengült a leginkább a régióban. Ez a különös mértékű forintgyengülés a magyar gazdaság és politika kockázatossá válása miatt történt, különös tekintettel az EU-s kapcsolatrendszer elbizonytalanodására. Hiszen ha az EU-s újjáépítési csomag nem jut el hozzánk, és a kedvezményes hitelt sem képes felvenni a magyar kormány, akkor a pénzügyi piacok szerint Magyarországon gond lehet. Ez a vélekedés, hogy gond lehet, már rögtön gondot is okoz, hiszen a forint iránti kereslet csökken, azaz a cégek és az emberek igyekeznek nem ülni a forintjukon, hanem átrakják a megtakarításaikat másba. Ha mindezeket összerakom, akkor nagymértékű egyensúlytalanság áll elő. Ám ebből még mindig nem következik a belső költségvetés likviditási problémája. A legőszintébb válasz ezért az, hogy nem tudjuk, hogy mi történik ott. Ez már három-négy éve sem volt teljesen transzparens terület, de most aztán pláne nem ez.

Mi lenne most a felelős kormányzati beavatkozás?

Bizonyos horgonyok hiányoznak. Ha egyértelmű lenne, hogy a magyar költségvetést igyekeznek egyensúlyi irányba mozdítani, az megnyugtatna mindenkit. A pénzügyminiszter bejelentette, hogy az idei deficit a tervezettnél nagyobb lesz, de közben arról is voltak bejelentések, hogy újabb adócsökkentés jön. Ezek ellentétes értelmű szövegek. Miközben a miniszterelnök egyik embere kimondja, hogy az árrögzítés nem jó, utána ugyanaz a kormány, ugyanazon a héten meghosszabbítja az árrögzítést. Amikor elmondja a pénzügyminiszter, hogy a helyzet nem olyan jó, recesszió is elképzelhető, azaz a kormány bevételi alapja sem nő, akkor nem lehet nagyvonalú kiadásnövelési terveket szóba hozni. Erre 6000 milliárdos energetikai beruházásról, és nagyvonalú szja-elengedésről tesznek bejelentést. Ezek az ellentmondások nem stabilizálják a várakozásokat, nincsenek gazdaságpolitikai horgonyok. Ezek kapkodásra, improvizációra utalnak, előfordul hogy negyedórán belül három ellentmondás fedezhető fel a kormány kommunikációjában.

Szintén politikai probléma, hogy a kormány olyan törvényeket terjeszt be, amelyeknek már a címében és indoklásában is benne van, hogy csak azért hozzák meg őket, hogy eleget tegyenek az uniós pénzosztási feltételeknek. Ez azért abszurd, mert a törvényhozásnak jó törvényeket kellene alkotnia, hogy a magyar állam jobb hatásfokkal működjön. A látható kényszeredettség viszont aláássa a törvények célját, mégpedig azt, hogy meggyőzzék a belső és külső szereplőket, hogy a magyar kormányzat az állami képességeket és a jogkövető magatartását javítani akarja. Egyszerre ígérnek illeszkedést az EU-s elvárásokhoz, és közben elindul egy médiaakció „nemzeti konzultáció” címen, ami az európai partnerek többsége által határozottan képviselt szankciók megkérdőjelezéséről szól. Ha a kettőt összerakom, akkor nem látszik, hogy mit akar igazából a kormányzat. Ezek az egymást kizáró mondatok a bizonytalanság növelését idézik elő, egy olyan időszakban, amikor a háború és a világpiaci folyamatok helyreállításának zökkenői miatt egyébként is nagy a bizonytalanság. Tele van a világ egy halom kockázattal, és erre jön még rá a magyar kockázat. Ezért gyengül jobban a forint mint a cseh korona, vagy akár a lengyel zlotyi. A cseh és a lengyel kormányok nem gerjesztik a kockázatokat, még ha utóbbi bizonyos ügyekben szemben is áll az európai fősodorral. A magyar kormány esetében viszont nem tudok olyan állítást tenni, amit a következő tíz percben ugyanaz a hatalmi kör meg ne kérdőjelezne.”

Nyitókép: Mandiner / Bod Péter Ákos