168 óra: „Hé, Momentum, nálatok mindenki hülye?”

Elnézve a Momentum eddigi "teljesítményét", erre a kérdésre nem túl nehéz válaszolgatni. Aggasztó előjele ez az egymást követő értelmiségi nemzedékek riasztó szellemi mélyrepülésének. Azonban a 168 óra gusztustalan provokációja számomra ismét csakis azt bizonyítja, hogy ők is magas ívben, szégyenérzet nélkül köpnek a magyar társadalom valós problémáira. Ha a 168 óra színvonalára süllyednénk, mi is megkérdezhetnénk: nálatok mindenki ilyen anarcho-liberalbolsevik véglény, mint ez a kis hisztiző "nagyon független" Trencséni Dávid? Nincs köztetek még véletlenül sem, egyetlenegy európai, s ugyanakkor tisztességesen magyar, jótollú írástudó? Hiszen, erre Ők maguk is nagyon pontosan tudják a választ! Minden ilyen gyalázatos irománnyal leleplezik, hogy náluk már régóta nem is az a mérce, amelyre szemforgatóan hivatkozni mernek. Fanatikusan csakis, és csakis az izgatja Őket, ami letagadva is a lételemük: a kommunikációs elnyomás képességének a visszaszerzése Magyarországon. Enélkül olyan a liberálbosevik, mint a partra vetett hal: őrjöngve fuldoklik. Még utolsó lehelletével is hazudik, manipulál. Hivatkozik a demokráciára, az európai értékekre, a modern tudományra, ebben a szösszenetükben most éppen a szemantikára, de végül mindig mindenhol, vastagon kilóg az erőszakosan diktálni akaró, émelyítően rohadó liberálbolsevik lóláb. Ebben a megszállott, ideológiai-hatalmi tébolyukban elmennek a legvégsőkig: azt állítják magukról, hogy Ők az egész közös magyar történelmi tapasztalat igazi szellemi gazdái, érvényes értelmezési keretbe foglalói, magyarul: az legyen a magyar nép történelmi tapasztalata, amelyet Ők számunkra, szellemi alábbvalóknak, előre gondosan "lepárolnak" és "kanonizálnak". Ezt az aljas, közönséges manipulációt nevezi a liberálbolsevik "közmegegyezésnek". Ezt szeretnék mindenáron lenyomni a magyarság torkán. Tudják, érzik, hogy most ennek egyelőre, hála istennek, nincs realitása: ezért provokálnak, jajveszekelnek, mint a fába szorult féreg. Fölfújják magukat, mint a békák: fenyegetnek, fejedelmi többes hangfekvésben ajánlásokat fogalmaznak meg: milyen magyar szavakat használhat a magyar a saját hazájában, s általában hogyan viselkedjen, s miként vélekedjen a világ dolgairól, hogy megfeleljen az állítólagos "mainstream" elvárásoknak. Uralják, manipulálják a jobbérzésű baloldali, de nem liberálbolsevik politikusok megszólalási lehetőségeit: ennek az a katasztrofális eredménye, hogy nincs érdemi, meggyőző, komolyan vehető ellenzék ma Magyarországon, olyannyira, hogy ez már a kormánynak is, s általában a jobb és baloldali embereknek egyaránt kínos. Összességében, Mi is csak azt AJÁNLHATJUK az anarcho-liberálbolsevik trencsénidávidoknak, s a hozzájuk hasonló nyomorult média provokátoroknak, hogy ne játsszanak a tűzzel, mert a kiprovokált népharag bumerángként visszacsaphat, s akkor valóban testközelből megismerhetik ezek az elvetemült provokátorok a magyarság "lepárolt" közös történelmi tapasztalatait.

Rossz az, aki rosszra gondol.

Az erkölcsi felháborodás nem egyéb, mint moralitásba csomagolt gyűlölködés.

A politikai korrektség nem más, mint a diktatúrákból ismert cenzúra. Megpróbálják becsempészni a politikai korrekség álorcája alatt a cenzúrát és a Woke ideológiát. A denotációkat Magyar nyelv értelmező szótárában lehet elolvasni.