„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
„Nullázd le az anyapártod, játszd el a mártírt, vigyél, amit csak tudsz, alapíts egy új pártot, és élvezd a NER-t” – írta a volt Jobbik-elnöknek a volt Jobbik-elnök.
Vona Gábor öt pontban osztotta meg gondolatait a megalakulóban lévő Jakab Péter-féle pártról. Vona beszámolt arról, hogy Jakab Péter augusztus 20-ára pletykált pártalapítása egyrészt „nem várt »ajándék«” az országnak a nemzeti ünnepen, másrészt pedig az új párt a Radnai László kommunikációs igazgató és Vona által még 2016 körül kitalált szlogennel alakul majd meg.
Vona beszámolt arról is, hogy az új párt ellenzői és támogatói mit várnak a születendő formációtól:
Az új alakulat felhevült támogatói az ellenzék meg- és leváltását, ellenzői meg a NER-ellenes erők újabb megosztását várják az egésztől.
A felvezetés sem volt hétköznapi, hiszen az elmúlt napokban minden uborkaszezonnal kapcsolatos korábbi politológusi axiómát érvénytelenített Molnár Enikő”.
„A Jakab Péter hol offline, hol online avatárjaként fellépő kabinetfőnök a korai Gulyás Marci pofátlanságát gyúrta össze Bede Zsolt agresszivitásával és Bohár Dániel levakarhatatlanságával. Az eredmény: egy olyan szürreális videó a Potocskánéval folytatott »párbeszédéről«, amelyet pszichothrillerként lehetne feltölteni a Netflixre. Az elszabadult indulatok vége Jakab Péter távozása lett. Mielőtt megalakul a Nép pártján nevű formáció, érdemes legalább öt dolgot megfontolnia mindenkinek, aki értelmezni akarja, mi történt eddig és mi fog ezután.”
A volt pártelnök szerint Jakab Péter erkölcsi győzelemként igyekszik felmutatni a kilépését, amelyet Vona szerint több dolog is beárnyékol. „Egyrészt a mandátuma megtartásával kapcsolatos kommunikáció – azért nem adja vissza, mert azt nem a Jobbiktól, hanem az összefogástól kapta – elég átlátszó.
Nagyon elkötelezett támogatónak kell lenni ahhoz, hogy valaki elhiggye neki, és ne a havi bevétel kényszerpályáját – saját kiadások, gyerektartás, kabinetfőnök stb. – lássa meg benne.”
„A leendő pártnak így sokkal kisebb anyagi, infrastrukturális lehetőségek és beszűkült médiafigyelem közepette kell majd megszerveznie magát. És itt a megszervezni szón van a hangsúly, mert az eddig látottak alapján ez az, amire a Jakab–Molnár-tandem képtelen. A szervezetépítés ugyanis nem azonos az érzelmi felhergeléssel. Ha a közéleti teljesítmény azonos lenne a clickbait akciókkal, akkor vitán felül Jakab Péter (vagy Kasza Tibi) lenne Magyarország vezetője, de mivel a politika az őskortól kezdve jóval többet jelent ennél, így ő pontosan oda tart, amire az ilyen tévedés áldozatai szoktak: a semmibe. Képzeljük el, amint százezer évvel ezelőtt a törzsfőnök, akitől a csoport tagjainak léte függött, a vadászat előtt, hogy növelje népszerűségét, elkezdett volna hangoskodni, fickóskodni, lóbálni a baltáját, mondván, az emberek tisztelik és félik a bátorságot, jöjjenek a lájkok, aztán meg majd lesz valahogy. Az első pillanatban a csoport tagjai ámulatba estek volna: »Hű, ez az ember! Hogy meg meri mondani a barlangi medvének! És még az orrszarvútól se fél!«
Aztán a második pillanatban jött volna a barlangi medve és széttépi a szélhámost, az orrszarvú megtapossa, a törzs meg választ magának egy okosabb főnököt.
Persze azóta finomodott kicsit az evolúciónk, de lényegében ez történt Jakabbal az előválasztáson.”
„A politikai forradalmak nagyjából hasonló forgatókönyv szerint szoktak lefutni. Egyre vadabb és felelőtlenebb emberek állnak az élére, akik elpusztítják az elődeiket, hogy a végén őket is elpusztítsa a felhergelt nép. Ez a minta nagyszerűen rajzolódott ki a francia forradalom jakobinusainál, és gyaníthatóan nem lesz másképp a »jakabinus« forradalom menete sem. A cél, tartalom és stratégia nélküli hőzöngés azokat fogja a zászlók alá vonni, akik azonnali mennyországot várnak Jakab Pétertől, örökké termő fát, bosszút a saját élet kudarcáért, nonstop nyitva tartó, ingyen sörözőt. A pergős szónoklatok egy ideig elegendőek lesznek, hogy fűtsék a fentiekbe vetett reményt, de amikor kiderül, hogy az egymillió-kilencszázhetvenkétezer-hatszázharmincnyolcadik nagyon kemény beszéd sem hozza el a földi paradicsomot, akkor előbb lassú, aztán egyre gyorsabb repedések jelennek meg a »nép«-en belül, és akik most a kommentekben ünneplik a szónokot, maguk fogják kirúgni alóla a hordót.”
„A fenti korántsem pozitív esélylatolgatás mellett hozzá kell tenni, Jakab és Molnár még így is jobban jönnek ki az egészből, mint a Jobbik. A párt hetek óta tudja, mire készül a volt elnök és kabinetfőnöke,
mégis bénultan nézték végig, és lényegében maguk ácsoltak színpadot neki, amin eljátszhatta a »tökös miskolci gyerek« darabot.
A Jobbik, amely az elmúlt két évben észre sem vette, hogy Molnár Enikő a párt brandje helyett, de a párt pénzén építette fel a Jakab Péter nevű terméket, most ott áll megdermedve, eszköztelenül. Nem tudták, hogyan magyarázzák el, hogy most megszabadulnának attól az embertől, aki mögött eddig lelkesen tolongtak. Azt találták ki végül, hogy ez a Jakab Péter már nem az a Jakab Péter, valami megváltozott, Molnár Enikő megrontotta a korábbi ígéretes és becsületes vezetőt. Van egy rossz hírem nekik: ez a Jakab Péter pontosan ugyanaz a Jakab Péter, akit korábban minden lépésében olyan büszkén követtek. Ugyanaz a primitív és demagóg politikus, akit kritikátlanul kiszolgáltak, amikor még azt hitték, az özönlő lájkok bőséges asztaláról nekik is csurran-csöppen valami. Akármi is a véleményem a Jakab–Molnár páros borzalmas politikájáról, de ők tényleg nem változtak. Ugyanazt hozzák, amit eddig, és nem csak jobban, de hitelesebben is fognak kijönni ebből a meccsből. A Jobbik bizonytalankodása mellett ők ugyanis mennek tovább a megkezdett úton. De merre tart az út?”
A volt pártelnök szerint Jakab elkövette azt, amit a rémálmaiban sem hitt volna:
a Jobbikot összekapcsolta Gyurcsány Ferenccel”.
Vona szerint Jakab szimplán lemásolta a Gyurcsány-modellt: „Nullázd le az anyapártod, majd miután ezt a fejedre olvassák, játszd el a mártírt, vigyél, amit csak tudsz, pénzt, fegyvert, paripát, lépj ki, alapíts egy új pártot és élvezd a NER-t”.
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád