a tervezőnek, a statikusnak pontosan tudnia kellett, hogy milyen állapotban van a párkány, a különböző építészeti elemek,
s ennek tudatában kellett megtervezni, illetve végezni a felújítást. Vagy a tervezésnél nem vettek figyelembe valami fontos szempontot, vagy a kivitelezés során tértek el a tervtől – állítja. Persze a néhány héttel korábbi tűz is okozhatta a problémát – jelentette ki –, de ez sem menti fel őket, hiszen tudták, hogy ez megtörtént, fel kellett mérniük a károkat, és hogy ez okozott-e valamilyen problémát, ami miatt módosítaniuk kell a terveken, munkafolyamatokon – mondta.
„Egyszerű” magyarázat arról, mi történt
Nem tudjuk még, ki miért felelős, de hogy mi történt, miért omlott le a fal, azt Terézváros főépítésze a következő példával magyarázta el a Mandinernek. Matus István elmondta, egy merész, de időtálló, jól kitalált, építőmesteri tudással megépített XIX. századvégi szerkezetet (főpárkány, mellvéd és attikafal) az átépítés közben úgy gyengítettek le, hogy annak súlypontja kívülre került és az egész fal leborult.
Egy gyerekjátékkal illusztrálta a helyzetet, amikor valaki kockával épít egyre magasabb falat. De ha nem pontosan egymás fölé illeszti az elemeket, amikor néhány kijjebb kerül valamelyik oldalra, akkor a fal arra az oldalra dől, amerre az elemek többségének súlya (tömege) kimozdította; ezt a fizikában úgy írják le, hogy a fal súlypontja oldalra került, ezért dőlt ki. A játékban már kihívást jelent, amikor egy kockasort a többinél tudatosan kijjebb helyezünk, ilyen a valós életben az erkély vagy párkány. Ha túltoljuk, a saját súlypontja a falon kívülre kerül, akkor lefordul. Ha leterheljük, akkor a helyén marad, feltéve, hogy a leterhelés összességében ellensúlyozza, visszahozza a súlypontot a falon belülre. Ha a leterhelés mellett a fal még mindig külpontos, de elég nehéz ahhoz, hogy a falat habarcs nélkül is összetartsa – vagyis az egész együttdolgozó elem súlypontja kívül, de alacsonyan van –, akkor