A magyar társadalom súlyosan beteg

Hodász tipikus példája a pszichológusképzős viccnek: Nem pszichológusnak kellene menned, hanem pszichológushoz!

Meg kellett volna maradni az eredeti vallásnál! Ön nem lenne beteg! Én cisz vagyok minden értelemben. Vannak problémáim, ami megoldás alatt van. Ez az élethez tartozik. Mitől lennék beteg?

Ez egyre rosszabb Hodász atya. Interjút adsz fűnek, fának, de egy jobboldali médiumtól nevezetesen a mandinertől megtagadod azzal a kifogás nyafogással, hogy nem politizálsz. "Bizonyos médiumok bizonyos hírekről nem számolnak be,... Ezt tanultam, kommunikáció szakot végeztem." Ennek megállapításához nem kell a háromszor kihangsúlyozott média szakra hivatkoznod. "Napi sajtótermék-fogyasztó vagyok. Több újságra elő vagyok fizetve. Szeretem a papíralapú újságokat is. Neten is naponta több sajtóterméket olvasok." Fel nem foghatom, hol van annyi időd, hogy újságokat olvassál. A plébánosom hajnalban kell éjfél felé fekszik és nem fér a napjába az újságolvasás, annyi dolga van. Na meg a papok veled ellentétben a Szentírást tanulmányozzák, imádkoznak, elmélkednek. Ez a médium is aládkérdezett. Ez nem volt unalmas? Milyen pénzelapadásról beszélsz? Hol gazdag az Egyház? Hol gazdagok a papok? Ezzel a hamis érveléseddel nem veszed észre, hogy milyen fegyvert adsz az egyházellenesek kezébe? "Ha valaki éjfélkor becsönget például, hogy most muszáj beszélni, akkor tudjam neki nyugodt szívvel azt mondani, hogy nincs az a probléma, ami reggel 8-ig nem várhat. Tudni kell nemet mondani." Csakhogy nem erre tanít Jézus! Az alkalmatlankodó barát. Aztán így folytatta: „Mondjuk, hogy valamelyikteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki; amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Lk 11, 5-8 Amióta felszenteltek azóta vannak mentális problémáid. Te vagy a beteg nem a magyar társadalom. Péterfi Juditnak már az első állomáshelyeden Kispesten kiégésre panaszkodtál. Úgy látom téged jobban érdekel a politika a közélet, mint Isten. Az imaéletedet, elmélkedésedet egy pszichoógus helyettesíti. Felcserélted, lecserélted Istent a pszichológusodra, pedig a Papifrankó nagyon jó volt, kár érted.

Valóban. A társadalom beteg. Beteg, mert egyre inkább eltávolodik Istentől. Csak azt nem értem hogy egy katolikus pap miért a politikában vagy a kommunikációban látja a "megoldást"? Miért nem azzal tölti minden erejét és idejét, hogy minél több embert vezessen el Jézus Krisztushoz? Jézus azt mondta: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet." vagy azt, hogy "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága....." Ha az atya csak ezeket a mondatokat a szívébe és elméjébe zárná és maximálisan bízna Jézus Krisztusban, nem lenne szüksége pszichiáterre, nem szedne gyógyszereket, mert Jézus a mi orvosunk. Ő az, aki meggyógyítja a lelkünket. Egyedül ő képes erre. Nekem nem volt könnyű életem, sőt úgy éreztem néha, hogy összeroppanok a súlyok alatt, de Jézus mindig felemelt. Soha nem csalódtam benne. A szeretete kitölti a szívemet és a legnehezebb helyzetekben is erőt kapok Tőle. Ha az emberekben megnövekedne a hit, az Istenbe vetett bizalom, rájönnének, hogy a megpróbáltatásokból megerősödve, esetleg megnemesedve is ki lehet jönni, nem kell belebetegedni. Egyébként elkezdhetnék azzal, hogy elhagyják a gyűlölködő, egymást ócsárló beszédet, megtisztítanák szívüket, és azzal a megértéssel fordulnának egymás felé, hogy mindannyian halandók vagyunk és nem mindegy, hogy hogyan gondolkodunk, hogyan beszélünk, hogyan cselekszünk, hogy életünk végén ne kelljen Isten előtt szégyenkeznünk, és az örök életben elnyerhessük a bolgogságot. Szerintem ez a legfontosabb. Hodász atyának kérnie kell Istentől a segítséget hogy megerősödjön a hite, hogy a szívébe zárhassa Jézust. Azután hirdesse az Evangéliumot és ne politizáljon. A politika nem menti meg az emberiséget a "megbetegedéstől." Sajnos, az emberek azt gondolják, hogy az Istenbe vetett hit idejétmúlt, elavult dolog, de aki megtapasztalja Jézus jelenlétét, az soha többé nem tudja Róla levenni a tekintetét. "Aki keres, talál. Aki zörget, annak ajtót nyitnak." És ez így van!