„Maga az elképzelés elképesztő, de sajnos várható volt. Ez az ötlet ott lapult már a fiókban, a kérdés csak az volt, hogy ki vezeti fel, hiszen a kommunista konfiskálós reflexeket idézi a nemzeti gáztározók kisöprése” – fogalmazott lapunknak Tóth Máté energiajogász annak kapcsán, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke felvetette: igazságosan kell elosztani az Európai Unióba érkező földgázt a tagországok között, a részleteket egy rendkívüli Eu-csúcson szeretné kidolgoztatni.
Az ötlet lényege röviden az, hogy akinek miután Putyin korlátozza a földgázszállítást Európába, emiatt pedig nehéz télre számíthatunk, kötelező érvényű mechanizmusokat kellene kidolgozni a tározókban lévő földgáz szolidáris felhasználásáról, hogy ne mindenki „csak magával törődjön”.
Vagyis akinek van földgáza, attól el kell venni, hogy legyen annak is, akinek épp nincs.
Weber nehéz télre számít
A Der Tagesspiegel című német lap vasárnapi számában közölt interjúban Weber kiemelte: „nehéz télre kell számítanunk”, mert Putyin várhatóan tovább korlátozza vagy akár teljesen leállítja a földgázszállítást. Ezért be kell vezetni a „kötelező érvényű energiaszolidaritást”, a tározókban lévő földgáz „szolidáris” felhasználását, hogy „ne mindenki csak magával törődjön”. Hozzátette, elfogadhatatlan lenne, hogy a „szerencsés” tagországok feltöltött tározókkal, mások pedig energiahiánnyal sújtva vágnának neki az őszi-téli időszaknak. Cikkünk megjelenésekor az Európai Tanács naptárában még nem szerepelt rendkívüli uniós csúcs, ám nem biztos, hogy ez így is marad.
A szakértő szerint, bár ez egyelőre még csak egy felvetés, mégis komoly szándékot testesít meg és csatornáz is be, úgyhogy
számíthatunk rá, hogy ténylegesen eljut a döntéshozatali és jogalkotási folyamatig, méghozzá még az ősz előtt, hiszen addig van értelme.
Tóth Máté úgy látja, az Energiaunió szabályozási koncepciója kereteibe illesztve, az Európai Tanács és a Parlament rendelete formájában születne meg az újraelosztási jogszabály, hogy az közvetlen hatállyal rendelkezzen. „Így nemhogy a tagállami implementációra nem kell várni, de a tagállam saját, nemzeti jogszabályaival szemben, akár azok kárára is alkalmazandó lenne. Ezt persze meg fogják előzni a komoly diplomáciai csaták a Tanácsban – a Parlamentben sajnos kevésbé – de látva a rendes döntéshozatali eljárás (együttdöntés) mind gyakoribb torzítására, ezen belül is a tanácsi döntéshozatal egyhangúságának kikerülésére irányuló brüsszeli tendenciákat, ma már erősen kérdéses, hogy mit lehet megakadályozni jogi eszközökkel, vagyis hogy van-e még fék Brüsszel vonatán.”