„Európa egység. De egyúttal tisztelet az összes állam és nemzet sokfélesége iránt” – vallják a négy visegrádi állam vezető külpolitikusai közös írásukban, melynek magyar változatát a Mandiner közli. Cikkükben hangsúlyozzák: „Erős Közép-Európát akarunk egy erős Európában, amely kiterjed Ukrajna egész területére, és azon államokéra is, amelyek évek óta törekszenek az EU-tagságra”.
Az írás szerzői:
Ján Figeľ, Szlovákia
Marek Kuchciński, Lengyelország
Németh Zsolt, Magyarország
Alexandr Vondra, Csehország
Négydimenziós világban élünk. Három dimenzió a teret határozza meg. Egy az időt. Államaink létezése vagy nemléte a térképen, határaik változásai réges-régóta olyan módon alakultak, hogy mindenki másnál jobban érezzük e vektorokat épp Közép-Európában, a bőrünk alatt, a fejünkben. Előre megérezzük, ha felgyorsul a történelem.
Ez az írás négy olyan szerző műve, akik évek óta jelentős szerepet töltöttek-töltenek be a visegrádi csoport négy állama életének alakulásában.
Ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amelyik igyekezett mindent megtenni azért, hogy eljöjjön a demokrácia, a polgári szabadság és a szabadpiaci gazdaság ideje. A háború Ukrajnában azonban egész Európában megakasztotta a fejlődés természetes folyamatait. Ezért kötelességünknek érezzük, hogy megnyilatkozzunk jelenlegi helyzetünkről és a jövőről. Bár az államaink által, a nemzeteink nevében folytatott politika nem mindenben egyezett, és nem mindenben fog egyezni,
Országaink olyan mértékben nyújtottak humanitárius segítséget, hogy az az egész világ közvéleményét meglepte.
Bár frontországok/frontközeli országok vagyunk, államaink polgárainak jelentős többsége megőrizte nyugalmát, társadalmaink és gazdaságaink jobban megbirkóztak az új kihívásokkal és a háború miatt keletkezett költségekkel, mint az Európai Unió országainak többsége. Az előttünk álló kihívások mértéke szintén jelentős.
Tisztában vagyunk gyengeségeinkkel. Mégis talán eljött az ideje annak, hogy erőnkkel is tisztában legyünk. És nem pusztán az Ukrajnából érkező háborús menekülteknek millióinak nyújtott segítség megszervezésének gyorsaságáról és színvonaláról van szó. Különösen beszédes ez a 2015-2016-os és az azt követő időszak kontextusában, amikor több gazdagabb és nagyobb uniós tagállam tett intenzív erőfeszítéseket arra, hogy szétosszák közöttünk a 2 milliós migránshullámot és annak költségeit.
Az egyre brutálisabb háború Ukrajnában mindannyiunk számára rávilágított: Európa nem pusztán egy geopolitikai térség, amelyben az egyes államok saját, partikuláris érdekeiket valósítják meg.
Épp e meggyőződés nevében nyilvánítjuk ki nemzeteink szolidaritását és segítségnyújtási szándékát.
Abban a meggyőződésben, hogy a keresztény értékek, a természeti jogok, az ember veleszületett méltósága, a demokrácia, a véleménynyilvánítás szabadsága optimális teret biztosítanak az élethez és a munkához az egyén, a nemzet és a társadalom számára. Ez különböztet meg bennünket, a Kelettől, és egyre gyakrabban a mai Nyugattól is. És egyúttal ez az a tényező, amely az összes elmúlt évekbeli sikereink mögött, Közép-Európa látványos fejlődési tempója mögött áll. A GDP-növekedés mértéke például két évtizede nálunk a leggyorsabb az EU-ban, és a leggyorsabbak közé tartozik világszerte.
Erős Közép-Európát akarunk egy erős Európában, amely kiterjed Ukrajna egész területére, és azon államokéra is, amelyek évek óta törekszenek az EU-tagságra. Sok minden utal arra, hogy az Európai Unió erősen meggyengülve kerül ki ebből a háborúból.
Éppen ezért fontos tehát az, hogy a „fellegvár” –
A „szabadok a szabadokkal, egyenlők az egyenlőkkel” elvének, amely meghatározza a V4, a Háromtenger és a közép-európai együttműködés többi kulcsfontosságú formái, például Kárpátok Európája együttműködését, érvényesnek kell lennie az Európai Unióban is. Abban a szervezetben, amelynek neve alapján, és az alapító atyák eredeti szándékai szerint egyszerre kell összeurópai képződménynek és uniónak lennie.
Másodszor, nem szabad szemet hunynunk annak a ténynek a jelentősége fölött, amelyet a NATO játszott és játszik, különösen a régió legerősebb hadseregének – az ukrán hadseregnek nyújtott segítség tekintetében.
Az Észak-Atlanti Szövetségnek nincs értelmes alternatívája. A NATO, akárcsak maga az EU nem lehet és nem lehetett a béke kedvezményezettje. Annak megteremtőjének kell maradnia.
Harmadszor, legfőbb ideje annak, hogy tekintettel a még csak most érkező kihívásokra és szükségletekre ténylegesen és eredményesen megtanuljuk „készpénzre váltani” Közép-Európa (és nem csak a V4) államainak békés és felelős politikáját. Ennek kezdeményezettjei lesznek azok az államok is, amelyek vezetői ma jobban látják Európa mint egység hosszútávú érdekeit. A konszenzus és a szoros együttműködés karnyújtásnyira van. Ennek alternatívája az a másik világ, amely a divide et impera rendezőelv mentén születik. Ez utóbbi már itt kopogtat, itt áll a házaink küszöbén.
Jelen írás párhuzamosan jelenik meg a mandiner.hu, a konzervativnynoviny.cz, a wpolityce.pl és a postoj.sk portálokon. A cím a szerkesztőség választása
Nyitókép: Shutterstock
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Egyre jobban aggódnak az áremelkedések miatt a szavazók.
Mutatjuk az Ukrajna melletti hűségesküjét.
A korrupciós botrányok nem egyedi esetek, hanem egy rendszert alkotnak.
Az MCC háromnapos nemzetközi konferenciáján ezúttal is világhírű szakemberek gyűltek össze, hogy közösen megfejtsék, mi kell ahhoz, hogy Európába visszatérjen a béke, a jólét és a szólásszabadság.
A legváratlanabb helyről érkezett a sistergős pofon.
Megérkezett a Jólértesült Optimista friss része Kiszelly Zoltánnal.
Egyre jobban aggódnak az áremelkedések miatt a szavazók.
Egyre többen csatlakoznak.
