Nem hallgatnak a románok a magyar ellenzékre, tömegével hagyják el hazájukat
Magyarországra tízezrek költöznek Romániából, Romániába hazánkból szinte senki sem.
„Van még egy ellenzéki képviselő!” – hallatszott a kiáltás, majd hamarjában több lövés dördült az ülésteremben. 110 éve, 1912. június 7-én követtek el merényletet Tisza István ellen.
Napok óta forrongott az ország háza. Többször is megesett, hogy a hangoskodó, autódudákkal tülkölő ellenzékieket csendőrökkel vezettették ki a teremből. Az dühítette fel az ellenzéki képviselőket, hogy az Országgyűlés vita nélkül elfogadta a véderőtörvényt, amely Magyarország erőteljes fegyverkezésével járt, s amiért Tisza Istvánt okolták.
Aztán ki is tiltották a hangoskodókat, akik 1912. június 7-én megjelentek az épületben, a karhatalmisták viszont kivitték őket az utcára. Így érkeztünk délelőtt 11 óra 5 perchez, amikor Tisza István házelnök lépett a pulpitusra.
Gróf Tisza István (balra) és a merénylő, Kovács Gyula. Fotó: Wikipedia
„Az ülést megnyitom” – mondta, majd hozzátette: „Tisztelt Ház! A mai ülésen ismét sajnálatos események történetek…” Eddig jutott. Ebben a pillanatban ugyanis több lövés dördült a teremben.
Néhány perccel korábban, már ott lapult a pisztoly egy bizonyos Kovács Gyula, gyomai képviselő zsebében. A 38 éves férfi szintén a kitiltottak között volt, s a családja később elmondta, napok óta látszott, hogy képtelen feldolgozni az eseményeket. Aztán az újságírók páholyán átmászva megközelítette a parlamenti pulpitust,
Egyik lövés sem talált, a következő pillanatban pedig Kovács Gyula a halántékához emelte a fegyverét és meghúzta a ravaszt. A pár másodperces jelenetsor sokkolta az embereket, majd a következő pillanatban többen a merénylőre vetették magukat.
Az eszméletlen, vérző férfit ütlegelni kezdték, hiába feküdt élettelen testtel, volt, aki a fejét ütötte. Aztán a jobb érzésűek mentőért kiáltottak, s hamarosan elvitték a lövöldöző férfit. Tisza Istvánt megdöbbentette az eset, az újságíróknak elmondta, az első pillanatban azt sem tudta, honnan lőnek, de aztán meglátta Kovácsot. Ami mai fejjel talán nehezebben érthető, a gyilkossági kísérlet ellenére az ülés hamarosan folytatódott, Tisza pedig a következőkkel emelkedett szólásra: „Tisztelt Ház! Az előbbi incidenst tekintsük egy szerencsétlen, őrült ember rémtettének és részvéttel eltelve saját katasztrófája iránt, folytassuk a tanácskozást.”
Az újságok napokon át a címlapon hozták a merénylet híreit. Fotó: Arcanum/Friss Újság
Ekkor még mindenki úgy tudta, hogy a merénylő halálán van, menthetetlen. Később sikeres operációt hajtottak végre rajta és eltávolították a fejéből a golyót. Utóbb rögzítették azt is, hogy csaknem nyolc méterről tüzelt a merénylő. Volt olyan golyó, amely az elemvénybe fúródott, de nem ütötte át és kiderül az is, hogy Kovács képviselő összesen négy lövést adott le, ám mindenki öt durranást hallott.
és a kormánypárti oldalról érkezett.
Kovács Gyula aztán felépült, bíróság elé állították, de „mélyebb öntudatzavar” miatt végül felmentették. A merénylő később 1942-ben Amerikába emigrált és 1963-ban, 89 éves korában ott is hunyt el. Tisza István története ismert. Több merényletet is elkövettek ellene. Volt, hogy egy, az I. világháború alatt kiábrándult katona lőtt rá, a golyó azonban itt sem talált, majd 1918. október 16-án egy antimilitarista akart végezni vele, ám a pisztolya a lövés pillanatában csütörtököt mondott. Nem sokkal később, 1918. október 31-én, az őszi rózsás forradalom idején aztán katonák lőtték agyon az otthonában. Itt már nem volt esélye Tiszának. Nem úgy 1912-ben, amikor Kovács Gyula remegő kézzel felemelte a fegyverét az ülésteremben…