Nemi erőszak és belső elégedetlenség – így „újul meg” a Jobbik

Kezdődik.

Az április 3-i választás bukta után az ellenzéken belül azonnal elindult a bűnbakkeresés és a magyarázkodás, a pártok egymást és Márki-Zay Pétert kezdték váltakozó hevességgel kritizálni, illetve fordítva. Csütörtökön azonban

Az első fecske a Jobbik, illetve annak alelnöke, a közös ellenzéki lista 69. (tehát nem befutó) helyén pórul járt Szilágyi György, aki állítja, egyik párttársa, egy vidéki polgármester megpróbálta megerőszakolni az élettársát. Sőt, olvasata szerint a felháborító ügyet a pártvezetés csupán vonakodva volt hajlandó kivizsgálni. Úgy érezte, hogy nem nagyon szeretnének ezzel az üggyel foglalkozni, márpedig lehet, ebből alelnökként neki is le kell vonnia a konzekvenciákat.

Jakab Péterék persze tagadnak. Az elnök szerint amint értesült a történtekről, lépett, s az etikai bizottsághoz delegálta az ügyet. Ugyancsak tagad a hírbe hozott településvezető, viszont feljelentés is született, így végül a Legfőbb Ügyészség jár majd a botrány végére.

Akármi is történt pontosan, az egész úgy ahogy van, gusztustalan. Szexuális erőszak – nem éppen a legjobb reklám az amúgy is romokban lévő Jobbiknak. Merthogy a csapat romokban van, a négy évvel ezelőtt megszerzett több mint egymillió szavazó jó része elillant, alighanem a Kövér László házelnöknek groteszk magabiztossággal remegést ígérő Jakab Péter által fémjelzett irány következtében. Ez volt ugyebár a teljes feloldódás a Gyurcsány Ferenc által dominált összefogásban – újabban: együttműködésben –, illetve némi száraztésztázás, prolitempó és egyéb zűrös ügyek. Nem csoda, hogy az április 3-i kudarc nem csak a csalódott maradék szimpatizáns körében, de a párt berkeiben is okozott némi elégedetlenséget.

A magát komikus harci pózba vágó pártelnök épp most száll ringbe az újrázásért, kihívója is akadt Stummer János személyében, erre az egyik körön kívül került alvezére kapcsán kénytelen súlyos vádakkal szembenézni, épp a tisztújítás előtt. Kellemetlen. A fejlemények alakulásából nem nehéz azt a következtetést levonni, hogy

Ha nem is ilyen sikamlós és felháborító ügyekkel szegélyezve, de alighanem a többi ellenzéki pártban is hasonló folyamatok indulnak el a gyászmunka keretében – leszámítva természetesen a DK-t. A szinte szektaként működő Gyurcsány-párt történetének legnagyobb képviselőcsoportját tudta összetákolni a történelmi balos padlófogás árnyékában. Kétségtelen, az MSZP élén biztosan lesz csere, Tóth Bertalan azonban nem megy messzire, frakcióvezető lesz belőle, ahogy a potenciálisan új társelnök Ujhelyi István sem valami „új arc”. Az LMP, a Párbeszéd és a Momentum is kénytelen lesz kezdeni valamit magával, s bár sokan nincsenek, irányvonalból és ötletből alighanem még a törpepártokban sincs hiány. Jegyezzük meg: a Hadházy Ákossal súlyosbított lila formáció is örülhet félszívvel, hiszen végre sikerült bevenniük az Országgyűlés (ötszázalékos támogatottsági kritériummal védett) falait. Persze ez sovány vigasz.

Ettől függetlenül a dráma jelek szerint a folyton csak zsugorodó, nem is oly rég még önállóan is kormányváltásra készülő egykori posztfasiszták soraiban a legnagyobb megborulás és az elégedetlenség. A Jobbik ráadásul az Egységben Magyarországért brand alatt futó összeeszkábált valamin belül a bukott miniszterelnök legszorosabb szövetségesévé avanzsált, végleg elárulva ezzel az eredeti küldetését.

Mindezek után nem csoda, hogy

a mostani botrány azonban gyorsíthat egyet a keserves folyamaton. A Jobbik számára kezdődhet a gyászmunka érdemi része. A fájdalmasabbik.

Nyitókép: Jakab Péter, a Jobbik képviselője kérdést tesz fel Gulyás Gergelynek, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. június 18-án. Mögötte Szilágyi György, a Jobbik képviselője (MTI/Máthé Zoltán)