Kövér László a pedagógusok fizetéséről: „A megfelelő, minimális mértékben” kell emelni a tanárok bérét

A szakszervezetek elérték, amit akartak, sikerült felhívni a szakma problémáira a figyelmet és talán egy konszenzust is kialakítani, hogy fontos a szakma megbecsülése. Innentől pedig a hosszútávú bérfejlesztésé a főszerep. Nálam a fő cél az lenne, hogy egy kezdő pedagógus a mindenkori átlagbérnek megfelelő fizetést vihessen haza, egy nyugdíjba vonuló pedig annyit, hogy a mindenkori átlagbérnek megfelelő állami nyugdíjra legyen jogosult.

"Oxfordi akadémikus: Orbán Viktor kormánya másfél éve rombolja a tényeken alapuló bizalmat A bizalom szerepének fontosságáról szólok a tudományban és a tudományos közéletben, végső soron országunk jövőjében. Szomorúan tapasztaltam szombaton (november 30-án) és vasárnap (dec. 1-én) a Kossuth téren a parlament előtt, mennyire nem bíznak a tanárok abban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr kormánya kész volna javítani tragikus munkakörülményeiken és az oktatás katasztrofális állapotán. Kérem önöket, hogy munkájukkal és szavazatukkal dolgozzanak a tudáson és tényeken alapuló bizalom helyreállításáért, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök úr kormánya másfél éve folyamatosan rombol. De ugyan mit is várhatnánk? Orbán Viktor miniszterelnök úr 2012-ben így nyilatkozott az Új Emberben: "...a hit, a vallás és a teremtés rendjét a vallástalanság és a tudományos világfelfogás, az istentelen kozmosz felé terelik..." Többé-kevésbé ma is ezt hallom a Kossuth Rádióban. Mivel kérésemre az Akadémia vezetése nem kért kiigazítást, levelet írtam magának Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, kérve, hogy állítását távolíttassa el a kormány honlapjáról. Erre nem került sor, ezért más utat kellett keresnem, hogy végül a nyilatkozat lekerüljön a honlapról. Később kaptam irodájától egy levelet arról, hogy félreértettem a kijelentését. Ma már tudjuk, hogy nem volt félreértés, ezt ő pontosan így gondolja. 2016-ban itt, ebben az ülésteremben elmondta, hogy szerinte hol a helyünk. Az elmúlt másfél évben a tudósokat és a tudományt megtaposó intézkedései bizonyítják, hogy mit gondol a tudományról. Képességeim és képzettségem korlátai miatt nem ismerem a magyar nyelv finnugor eredetének alapvető bizonyítékait, de a tömeg-energia ekvivalenciáját sem tudom levezetni. Ezeket tényeknek fogadom el, mert bízom a szakértő tudósok igényes kutatásaiban. Mert tudós társaink bizalmát tudományos munkánkkal nyerjük el, azzal, hogy mindent megteszünk azért, hogy igazat mondjunk. Természetesen mindnyájan tévedhetünk, ám ezt a nyílt tudományos visszacsatolás rendszere korrigálja. A tudományban a tévedésre és csalásra elkerülhetetlenül fény derül, és a helyükre kerülnek a dolgok. Ez a mi foglalkozásunk egyik szépsége. Nem így van a közéletben, de még a tudományos közéletben sem, hiszen a tudás hatalom. A hatalomért, a befolyásért versengés örökletesen az agyunkba van vésve." https://qubit.hu/2020/02/25/oxfordi-akademikus-orban-viktor-kormanya-masfel-eve-rombolja-a-tenyeken-alapulo-bizalmat

Ahol az elsők között elkelne a szemléletváltás. Tanítóképző, szóbeli felvételi vizsgát követően 1988-ban. Vizsgabizottság elnöke a vizsgázóhoz: "Ilyen kiváló tanulmányi eredményekkel, pontszámmal, felkészültséggel és tudással miért ezt a pályát választotta?" Válasz: "Azért, mert tanító néni szeretnék lenni." Kell még valamit mondanom, Ildikó?

„Az pedig valóban elszomorító, hogy az emberek jelentős része, akár jobbos, akár balos, egyszerűen nem érti, hogy mire való egy tanár, és mennyit számít, hogy milyenek vagyunk, és ők hogy becsülnek meg minket.” Én ezt döntőrészt az előző rendszer örökségének tartom. „Tudjuk, merjük, tesszük!” Aki akar, cukrászdát nyithat Bécsben, és így tovább. Az ún. baloldal mindig mélyen álszent és velejéig hazug volt, magától értetődőnek vette, hogy az „ügyesebbek” érik el az ilyen és hasonló kiváltságokat a saját érdemeik révén, miközben egy óriási nomenklatúrás hálózat alapján működött, és elsősorban a kiváltságosokat szolgálta. (A pedagógiánál maradva: lásd a Magyar Bálint-féle reformokat, ún. racionalizálások révén iskolabezárásokat, a háttérben a kiszemelt ingatlanok megszerzését egyes kiváltságosoknak -, az ilyen manővereket is bőven lehetne még folytatni.) A jelenlegi kormány óriási hibája, hogy nem igyekszik kellő hatékonysággal lehántani ezeket a korábbi rétegeket a pedagógia területéről. Tudom, ez nem könnyű, de még a szándékot sem érzem, hogy változtassnak. Kövér nyilatkozatából majdhogynem süt az a lekezelés, sőt lenézés, ami a jelenlegi formájában még az előző rendszer végétől, a vadkapitalizmus térnyeréréstől fogva alapozódott meg. Pedig a pedagógia szinte mindennek az alapja, olyasmi, mint a gyerekszoba a családon túlmenően, nagyobb közösségi terekben. Ebből a helyzetből és szemléletből máris komoly bajok vannak, de még sokkal nagyobbak lesznek, ha nem változtatnak. Helyes, hogy a családokra koncentrálnak, de azért arra is gondolni kellene, mi történik a gyerekekkel, ha a közvetlen családi kötelékekből kilépnek, mert enélkül félmunka lesz az egész, olyan épület, amelynek le vannak rakva az alapjai, a tetőszerkezet meg van is, meg nincs is. Ami ezen a téren történt, pl. ami az új tankönyvek minőségét illeti, vagy a Kréta bevezetését, a teljesítmény finoman szólva is igencsak felemás.