„Habár az ellenzéki pártok rendelkeznek bejáratott médiafelületekkel, melyeken keresztül el tudják érni saját szavazóikat, ez nem elegendő. Az információs buborékok létrehozása a Fidesz számára az óriási médiafölény mellett egy logikus és sikeres stratégia, ám az ellenzék csak bizonyos marginális választói csoportokat tud vele megszólítani.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen médiakonglomerátummal szinte lehetetlen felvenni a versenyt, ám az ellenzék épp azt mutatta meg az előválasztással, hogy igenis képesek lépéselőnybe kerülni a Fidesszel szemben.
Az Egységben Magyarországért ugyan hétről hétre jelentkezett közös programpontjaival, azonban túl későn és túl keveset ígértek a társadalom kiszolgáltatottabb rétegeinek, ráadásul az összefogás egyben tartása meggátolta az élesebb politikai üzenetek közvetítését. A központi kommunikációtól csak ritkán láthattunk eltérő irányokat, például Jámbor András kampányában.
Az ellenzéki buborékok emellett fenntartották azt a szavazótáboron belüli szilárd meggyőződést is, hogy a Fidesz (vagy legalábbis a kormánypártok kétharmada) április harmadikán mindenképp elbukik. Az a sajtóorgánum, amely ezzel a narratívával szemben fogalmazott meg kritikákat, komoly ellenérzést váltott ki a buborékon belüli választóktól. A »velünk vagy vagy ellenünk« mentalitás már nemcsak a kormánypárti bázisban volt jelen, hanem az ellenzéki szavazótáborba is begyűrűzött.”
Nyitókép: Mandiner/ Trenka Attila