Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A „velünk vagy vagy ellenünk” mentalitás az ellenzéki szavazótáborba is begyűrűzött.
„Habár az ellenzéki pártok rendelkeznek bejáratott médiafelületekkel, melyeken keresztül el tudják érni saját szavazóikat, ez nem elegendő. Az információs buborékok létrehozása a Fidesz számára az óriási médiafölény mellett egy logikus és sikeres stratégia, ám az ellenzék csak bizonyos marginális választói csoportokat tud vele megszólítani.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen médiakonglomerátummal szinte lehetetlen felvenni a versenyt, ám az ellenzék épp azt mutatta meg az előválasztással, hogy igenis képesek lépéselőnybe kerülni a Fidesszel szemben.
Az Egységben Magyarországért ugyan hétről hétre jelentkezett közös programpontjaival, azonban túl későn és túl keveset ígértek a társadalom kiszolgáltatottabb rétegeinek, ráadásul az összefogás egyben tartása meggátolta az élesebb politikai üzenetek közvetítését. A központi kommunikációtól csak ritkán láthattunk eltérő irányokat, például Jámbor András kampányában.
Az ellenzéki buborékok emellett fenntartották azt a szavazótáboron belüli szilárd meggyőződést is, hogy a Fidesz (vagy legalábbis a kormánypártok kétharmada) április harmadikán mindenképp elbukik. Az a sajtóorgánum, amely ezzel a narratívával szemben fogalmazott meg kritikákat, komoly ellenérzést váltott ki a buborékon belüli választóktól. A »velünk vagy vagy ellenünk« mentalitás már nemcsak a kormánypárti bázisban volt jelen, hanem az ellenzéki szavazótáborba is begyűrűzött.”
Nyitókép: Mandiner/ Trenka Attila