Először is nem szabad a „last minute” híreknek hinni. Ezek gyakran túlzóak, vagy akár hamisak. Igazságtartamukat pedig már nem lehet megvizsgálni a választásig.
Másodszor, a közösségi médián terjengő üzeneteket, állításokat senki sem szabad készpénznek vegye. Ezek gyakran torzítottak. A Facebooknak, Twitternek, TikToknak van egy cenzúrázási gyakorlata. Előfordulhat, hogy olyan hírek, melyek pontosak, bizonyítottak, és kellően alátámasztottak, nem jutnak el az olvasókhoz.
Figyelembe kell venni azt is, hogy a közösségi média határai nem állnak meg az országhatároknál.
Harmadik fontos elv: ne nagyon higgyünk az adatújságírásban. Résen kell lenni, nem mindig egyszerű kiszűrni a tényeket és a véleményeket. Ebben segíthetnek az adatok, azonban mindig fontos utánanézni az adatok forrásának. Hiszen ezeket az adatokat is könnyen lehet manipulálni politikai érdekek mentén. Negyedik pont pedig az, hogy próbáljunk meg figyelni a különböző álláspontokra. A valóság nem mindig fekete vagy fehér, lehet világosszürke és sötétszürke is.
A választási kampányban elkövetett hírhamisítások milyen hatással lehetnek hosszú távon a média egészére?
A helyzet az, hogy az álhíreket sokszor szakemberek gyártják a választás tudatos befolyásolásának céljából. Egyik fő eszközük, hogy nem égbekiáltó badarságokat kezdenek el terjeszteni, hanem féligazságokat, részleges álhíreket. Ezek sokszor igaz állításoknak tűnek és egy-egy politikai narratívát képesek megerősíteni. Sok esetben ilyenek a túlzó állítások. Illetve van még egy veszélyesebb fajtája az álhíreknek: a hírek eltitkolása.
Ilyen például az, amikor a 2020-as amerikai választások idején a média egy része nem számolt be Biden ukrajnai ügyeivel kapcsolatban. Ez nem álhír, hanem egy rossz hír eltörlése. Ez is befolyásolhatja a választásokat.