Így álltak be a „független” lapok Kamala Harris mögé
Az Economisttól a New York Times-on át a Rolling Stone-ig: angolszász újságok tucatjai álltak be nyíltan a demokrata jelölt mögé az amerikai elnökválasztáson.
A Transzparens által meghívott Választási Médiafigyelő Delegáció vezetője megszólalt a Telex-ügy kapcsán. Négy pontban foglalta össze, hogyan védekezhetünk a választási álhírekkel szemben.
Béres Sándor írása
***
Tud-e olyan esetről, amikor Franciaországban vagy Európában egy nagyobb lap szándékos hírhamisítással próbálta befolyásolni a kampányhajrában a választást?
Sajnos igen, több ilyen eset is volt. 1981-ben például Giscard d’Estainget egy újság által kitalált botránnyal tudta legyőzni Mitterrand. Kevesen múlott Mitterrand győzelme, 51/49 arányban nyert. A botrány Giscard kampányát teljes mértékben leamortizálta és ez elegendő volt ahhoz, hogy elveszítse a választást. Az ügy persze hamar feledésbe merült, viszont Mitterrand később 14 évig hatalmon maradt.
De hogy egy frissebb példával is szolgáljak: 2017-ben François Fillon például azért sem tudott bejutni a francia választás második fordulójába, mert elindult egy kampány ellene, miszerint feleségét állami támogatásokon keresztül fizette ki.
Mit gondol, a választópolgárok hogyan védekezhetnek hatékonyan a média politikai manipulációival szemben? Mit tanácsol a magyar olvasóknak?
Tanácsaim nem kifejezetten a magyar választóknak fog szólni, hanem minden európai embernek. Alapvetően négy fontos dologra kell figyelni.
Először is nem szabad a „last minute” híreknek hinni. Ezek gyakran túlzóak, vagy akár hamisak. Igazságtartamukat pedig már nem lehet megvizsgálni a választásig.
Másodszor, a közösségi médián terjengő üzeneteket, állításokat senki sem szabad készpénznek vegye. Ezek gyakran torzítottak. A Facebooknak, Twitternek, TikToknak van egy cenzúrázási gyakorlata. Előfordulhat, hogy olyan hírek, melyek pontosak, bizonyítottak, és kellően alátámasztottak, nem jutnak el az olvasókhoz.
Harmadik fontos elv: ne nagyon higgyünk az adatújságírásban. Résen kell lenni, nem mindig egyszerű kiszűrni a tényeket és a véleményeket. Ebben segíthetnek az adatok, azonban mindig fontos utánanézni az adatok forrásának. Hiszen ezeket az adatokat is könnyen lehet manipulálni politikai érdekek mentén. Negyedik pont pedig az, hogy próbáljunk meg figyelni a különböző álláspontokra. A valóság nem mindig fekete vagy fehér, lehet világosszürke és sötétszürke is.
A választási kampányban elkövetett hírhamisítások milyen hatással lehetnek hosszú távon a média egészére?
A helyzet az, hogy az álhíreket sokszor szakemberek gyártják a választás tudatos befolyásolásának céljából. Egyik fő eszközük, hogy nem égbekiáltó badarságokat kezdenek el terjeszteni, hanem féligazságokat, részleges álhíreket. Ezek sokszor igaz állításoknak tűnek és egy-egy politikai narratívát képesek megerősíteni. Sok esetben ilyenek a túlzó állítások. Illetve van még egy veszélyesebb fajtája az álhíreknek: a hírek eltitkolása.
Ilyen például az, amikor a 2020-as amerikai választások idején a média egy része nem számolt be Biden ukrajnai ügyeivel kapcsolatban. Ez nem álhír, hanem egy rossz hír eltörlése. Ez is befolyásolhatja a választásokat.
Az interjú apropójául szolgáló Telex-ügy az Erdélyben talált kidobott és megégetett szavazólapokkal kapcsolatos. A portál március 31-én közölte a hírt, ám a cikket a portál már február elsején megírhatta, legalább is a Facebook fejlesztői oldalán található URL alapján.
Ez később módosult, az anomália kapcsán pedig a Transzparens Újságírásért Alapítvány meg is kereste a Telexet, hogy megtudják, mi állhat az eset mögött. Dull Szabolcs válaszában „technikai hibára” hivatkozott, és úgy fogalmazott, „a cikk a Transtelexen jelent meg csütörtök reggel 8:55-kor, ezt a Telexen is közöltük. A cikk szerkesztőségi rendszerünkbe való átvételekor technikai hiba történt a dátumozással, visszaugrott egy véletlen időpontra, ezt azonnal megjavítottuk”.
Az alapítvány Választási Médiafigyelő Delegációja bejelentette, hogy kivizsgálja a Telex-ügyet, a szakmai vizsgálat során pedig újabb képernyőképre bukkantak rá, melyből kiderül, hogy nem csak az URL-ben jelent meg a februári dátum, hanem az eredeti cikk nyilvános frontendjén is. Ezek mellett a Google keresőmotorjában is a február elsejei dátum szerepel.
Nyitókép: Ficsor Márton