Az senkit sem lep meg, hogy a kisebb települések világa a legalapvetőbb bázisa volt a történelmi Fidesz-KDNP április 3-i győzelemnek. Nélkülük nem volna két kivétellel (Baranya megye és Csongrád-Csanád megye 1-es számú választókerület) minden vidéki választókerület narancsszínű a térképen. De az is bizonyos – bár kevesebben tudják –, hogy ha a megyeszékhelyeken, illetve megyei jogú városokban általában nem népszerűbb a kormányerő minden más formációnál, akkor nincs bő kétharmada a parlamenti patkóban. De lett, miután
olyan nagy volt a jobboldali előretörés még az ellenzéki vezetésű városokban is.
Hazánkban 25 tagja van a megyeszékhelyek, megyei jogú városok „klubjának”, amelybe immár Baja és Esztergom is beletartozik. E negyedszáz város közül csak Pécsett, Dunaújvárosban és Szegeden nem értek el többséget a Fidesz-KDNP-re leadott listás szavazatok.
Nem ismétlődött 2019 ellenzéki előretörése
Ezt a jobboldal szempontjából impozáns eredményt sem várta senki azután, hogy 2019-ben, a helyhatósági választásokon így-úgy, de az ide tartozó városok körülbelül felét elragadták az akkor már közösen induló ellenzéki pártok. Az ellenzék kifejezetten abban reménykedett, hogy az érintett választókerületekben – hiszen ezek a városok választókerületek székhelyei – idén április 3-án sikerül megszerezni az egyéni országgyűlési képviselői mandátumot is. Nem ez lett a tendencia, az esetek túlnyomó többségében