Kompetencia helyett lózungok és szóvirágok, de még annak is gyengék

Ez az ellenzéki kihívó teljesítménye. Magyar Péter aligha lehet elégedett az emberével…

Huszonhárom Ukrajnából menekült beteget láttak el, két műtétet és két szülést vezettek le a Semmelweis Egyetemen. Az intézmény a menekült orvostanhallgatókat is segíti.
Konopás Noémi és Veczán Zoltán cikke
Több területen is segíti a Semmelweis Egyetem az Ukrajnából menekülőket. „Amellett, hogy oktatunk és kutatunk, alapvető feladatunk a betegellátás. Nem kérdés, hogy ha nagyszámú menekült érkezik Magyarországra, akkor szükség lesz arra, hogy a betegellátásra szorulókat felvegyük az egészségügyi ellátórendszerbe, és el is lássuk őket” – szögezi le Merkely Béla, az intézmény rektora. Mint mondja,
„Egyik császármetszés volt, a másik esetben pedig egy kárpátaljai származású kollégánk segített végigasszisztálni a szülést, neki köszönhetően tudtunk kommunikálni a 40. hétben lévő terhes édesanyával” – teszi hozzá. De volt vakbélgyulladással küzdő Ukrajnából menekült betegük is, mint a rektor kiemeli, „szegény már ötödik napja hordozta magában a gyulladást, mire a klinikánk látókörébe került”.
„Vészhelyzetben és ezek a betegek általában így kerülnek hozzánk, nem az adminisztráció az első, hanem a beteg életének megóvása” – emeli ki Merkely. Hozzáteszi ugyanakkor, még a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) idejéből van egy megállapodás, miszerint a betegellátás ilyen esetekben finanszírozott. Emellett a menekültstátusz miatt is jogosultak az ellátásra – mutat rá. A fő kérdés tehát nem ez, hanem a kellő kapacitás, amit igyekeznek is biztosítani. A menekültek ellátásához pedig huszonnégy órában tolmácsok is rendelkezésre állnak.
A menekültek ellátása mellett az egyetem lehetőséget ad az orvos- és egészségtudományi területen dolgozó oktatóknak, kutatóknak, valamint hallgatóknak munkájuk, illetve tanulmányaik folytatására magyar, angol vagy német nyelven. Már mostanáig is nagy számban érkeztek Ukrajnában tanuló hallgatók a Semmelweis Egyetemre. Ők nem ukrán állampolgárságúak – őket ugyanis nem engedik át a határon, rájuk ott van szükség a betegellátásnál – hanem külföldiek.
de folyamatban van további nemzetközi orvostanhallgatók befogadása is.
„A fő célunk, hogy ezek a hallgatók folytatni tudják a tanulmányaikat. Nem szabad engedni, hogy ebben a kényes életkorban megszakadjon a továbbtanulás” – szögezi le a rektor. „Nagy egyetem vagyunk, erős nemzetközi képzéssel rendelkezünk, tizenkétezer hallgatónk van, harmincöt százalékuk külföldi. Oroszul ugyan nem tudunk oktatni, de magyarul, angolul és németül igen” – teszi hozzá. Az Ukrajnából menekült diákoknak ezért nem kell fizetniük. „De most nem ez érdekel minket első körben, hanem hogy biztosítani tudjuk a nehéz helyzetbe került orvosoknak a folyamatos képzését – azt gondolom – Közép-Kelet-Európa legnevesebb egyetemén” – húzza alá. A rektor szerint száz főig tudják biztosítani a hallgatók átvételét, a kollégiumokban pedig nyolcvan embert tudnak elszállásolni. Ami a diákok életkori összetételét illeti, vegyes a kép, vannak köztük másodévesek és olyanok is, akiket mindössze pár hónap választott el a diplomától.
A hallgatóktól az egyetem nyilatkozatot kért arról, hogy maradni szeretnének, vagy inkább visszatérnének a hazájukba. „Eddig egyetlen hallgató sem akadt, aki ne fogadta volna el a lehetőséget” – mondja Merkely.
„Nem volt kérdés, hogy elfogadom-e az ajánlatot, mondhatni életmentő ez most számunkra,
hiszen nem tudjuk mikor tér vissza minden a normális kerékvágásba, és mi lesz a tanulmányainkkal” – ezt már a bangladesi Shuvajit Rakshit mondja a Mandinernek, akit a Semmelweis kollégiumában szállásoltak el. Mint kifejti, rengeteg szabadidő szakadt a nyakába, ami elég depresszív helyzetet okoz neki, az pedig, ha úgy kellene visszamennie a hazájába, hogy nem kapta meg a fokozatát, nagyon komoly mentális nyomás lenne. „Nem tudom, itt vagy Ukrajnában, de azt tudom, hogy folytatni akarom és befejezni a tanulmányaim. Különben nagyon sok befektetett időm elveszik” – emeli ki.
A fiatal, szemésznek tanuló rezidens éppen egy éve, tavaly márciusban érkezett Ukrajnába egy hároméves képzésre. Aztán jött a háború. „Nagyon veszélyes és furcsa helyzetbe kerültünk egyszerre. Ungváron voltunk, közel a magyar és a szlovák határhoz.
Ott éppen nem volt bombázás vagy bármi harci cselekmény, de nagyon erős volt a pánikhangulat.
És persze mi is pánikoltunk, mert nem tudtuk, meddig marad ez így” – meséli. Aztán beszéltek a bécsi bangladesi nagykövetséggel, és Pataki Gergely plasztikai sebész segítségével kijuttatták őket Ukrajnából Magyarországra.
„Majd a Semmelweis Egyetem szállást is adott nekünk az ő kollégiumukban. Ezért nagyon hálás vagyok az egyetem vezetőségének, a magyar kormánynak, és persze a mi nagykövetségünknek is” – hangsúlyozza. Mint mondja, a határon nagyon különleges elbánásban részesültek, egyáltalán nem volt hosszadalmas a határátlépésük. Csapról mentek Záhonyba, négy óra körül lépték át a határt, és körülbelül ekkor indult volna egy vonat Budapestre, de Pataki kérésére megvárták őket.
„Nagyon megtisztelő pillanat volt ez számunkra, a vonat több, mint negyedórát várakozott tizenöt hallgató miatt.” Február 26-án érkeztek a Semmelweis Egyetemre, „feszültségmentes és megnyugtató itt lenni”. Mint kifejti, a magyarok nagyon-nagyon kedvesek és vendégszeretők. „Nagyon sajnálnak minket, hogy el kellett hagynunk az országot, ahol tanultunk, még telefonkártyát is kaptunk” – meséli. Eddig még nem nagyon mozdultak ki a szállásról, próbálják kipihenni az elmúlt napokat. Azért persze a Duna-partot már megnézték, de körülbelül ennyi.
A félelem és az aggodalom mellett ott van benne az izgatottság, mint mondja, Merkelytől tudták meg a jó hírt, hogy folytathatják tanulmányaikat. „Ha véget ér Ukrajnában a háború, talán vissza kell mennünk, de talán tanulhatunk itt tovább és befejezhetjük itt a tanulmányainkat, és kaphatunk itteni fokozatot. Most még nem nagyon tudunk semmit, de úgy hallottuk, ha két évig itt tanulunk, akkor az EU törvényei szerint ez lehetséges” – magyarázza. „Nagyon jó lenne, ha az ukrajnai tanulmányaink alatt kapott kreditjeinket áthozhatnánk a Semmelweisre, mert
nem tudhatjuk, hogy mi lesz Ukrajnában, mikor lesz vége a háborúnak,
milyen lesz Ukrajna utána és hogyan fogadna minket. Most mi menekültként vagyunk itt, de szeretnénk valamilyen középtávú engedélyt kapni arra, hogy Magyarországon maradjunk, legálisan” – teszi hozzá. Arra a kérdésünkre, hogyha kapna lehetőséget, hogy a magyar egészségügyön belül kamatoztassa a tudását, elfogadja-e, egyértelmű igennel válaszolt.
A szülei is arra biztatják, éljen a budapesti tanulás lehetőségével. „A családom és én sem aludtunk a háború kitörését követően egészen addig, amíg Magyarországra nem értünk. Most már mind megnyugodtunk kissé. Még egyszer szeretném megköszönni az egyetem vezetőségének és az Önök kormányának, hogy itt lehetünk, és tanulhatunk” – hangsúlyozza.
A Semmelweis Egyetem igyekszik kapcsolatba kerülni a hallgató anyaintézményével. A hallgatók pedig már hétfőtől kezdhetik a szintjüknek megfelelő képzést. Mint Merkely elmondta, a Semmelweis hallgatói örömmel segítik az Ukrajnából érkezett társaikat. Mindezek mellett az intézmény létrehozott egy adományátvételi pontot is a Műszaki Főigazgatóság Központi Raktárában, Budapesten a Liget utcában, ahol várják az adományokat. Továbbá az intézmény tíz ukrán menekült családot is elszállásolt átmenetileg, ők már tovább utaztak.