Donáth a sajtószabadságot hiányolja, Karácsony jogállamot követel, Jakab gengszterezik, Schmuck narancsbárózik, Dobrev szabad oktatást és eurót szeretne, Tóth végre szellemes. Tusk Bem apóról beszélt.
Azt hittem, benéztem az ellenzéki nagygyűlés helyszínét, mert amikor odaérek a Szabadság-híd budai hídfőjéhez, alig pár ember lézeng csak, pedig arra a helyszínre hirdették meg Márki-Zay Péter híveinek a gyülekezőt a március 15-i ünnepségre. Még szerencse, hogy észreveszek néhány neonkék (vagy neonzöld, erről hosszú vitát lehet folytatni, de nem érdemes) színű, Jámbor András feliratú széldzsekiben ácsorgó fiatalt. S miután a magyar nyelvvel folyamatosan hadban álló egykori újságíró indul a parlamenti választáson, azonnal rájöttem, hogy jó helyen járok. Bár ez relatív. Az egyik aktivista arról beszél, hogy egy kivételével az összes tanára liberális volt, a másikuk a marxista oktatásról tart kis előadást, így gyorsan továbbállok.
A Műegyetem rakparton pár száz ember lehet, igaz még csak negyed 2 van, s háromkor kezdődik a rendezvény; más kérdés, hogy fél órával korábban, a Békemenet gyülekezőhelyén, a Margit-hídnál akkora tömeg volt, hogy gyalog sem tudtam átsétálni Pestre. De az egy más kávéház. Az árusok is sejthették, hogy nagyot nem fognak kaszálni, ezért hárman-négyen lehetnek csak, és nem is kérnek túl sokat a portékáikért, egy sör 500 forintot, egy sima lángos 700-at kóstál. Persze furcsa is lett volna, ha nyerészkedni akarnak, egy baloldali buliban ez nagyon nem illik. A zeneválasztás is igazodik a nagygyűlés eszmei mondanivalójához. Először a Pál utcai fiúk című musical szól, utána George Michaeltől a Freedom és Billy Joeltől a We didn't start the fire, majd rázendít a Quimby a Forradalomra, utána a Kozmosz jön és a Világszakadtság.
Ezután Gurzó Ákos „hódítja meg” a színpadot. Márki-Zay Péter kampányfőnöke hangpróba címen nagyon megköszöni, hogy milyen sokan vannak – nem tudom, akkor mennyire hálás lett volna, ha több mint ezren vannak –, majd a az ellenzék legsikeresebbnek tartott szlogenszerű mondatával folytatja, miszerint le kell váltani Magyarország történelmének legkorruptabb kormányát, s ehhez mindenkinek meg kell győzni három embert.
Ezt a mondatát sokan nem hallják, mert annyira üvölt, hogy elöl sokan befogják a fülüket, mások – különösen az MSZP nyugdíjas tagozata – tanácstalanul összenéznek, amikor a kódról esik szó.
Ekkor ismert figura még alig van a helyszínen, egyedül a magát publicistának valló Gulyás Balázs nyomkodja a mobilját, ennél azonban érdekesebb, hogy a fellépőket védő kordonon belül áll, ami igazi bennfentességet jelent a számára. Ahogy telik-múlik az idő, jönnek az újabb nóták. S nem véletlenül ezek, először Dé: Nashtól a Kisvasút, a Red Bull Pilvakertől a Talpra magyar és a Föltámadott a tenger, illetve a Nem tudhatom, s persze nem maradhat ki noÁr sem, akitől a Tanulni akarunk címűt nyomják.
De persze érkeznek a tüntető ünneplők (vagy ünneplő tüntetők?), és egyre több lesz a zászló is. A piros-fehér-zöldből van a legtöbb, de a pártok versenyét hajszállal az MSZP nyeri a Jobbik előtt, s feltűnik egy Árpád-sávos is, ez megmaradhatott a régi (szép?) időkből. Láthatunk nem egy Korózs Lajos fotójával ellátott zászlót is, amelyen fessen néz ki a szocialista politikus, a fényképésze ezek szerint ügyesebb volt, mint annó a videósa. Feltűnik egy-két sárga-kék ukrán és momentumos lila is. Közeledve a nagy pillanathoz – mármint a kezdéshez –, szerencsére a zenei szerkesztő is megembereli magát: Zorán énekli az Apám hittét, a Florence and the Machine a Dog days Are Overt, majd a Metallicától lezúzza az Enter sandmant.
Három óra múlt pár perccel, amikor kijön a két műsorvezető, két színész, Ullmann Mónika és Nagy Zsolt, s kérnek még egy kis türelmet. Mint mondják, olyan sokan jönnek – mondják, és hisznek nekik –, hogy érdemes őket megvárni. De nemsokára végre valóban megkezdődik az ünnepség egy olyan bejátszással – fogalmaz az egyik hoppmester –, amely ma is fájdalmasan aktuális. 1989. március 15-én ugyanis több mint százezer ember tüntetett a Szabadság téren a tévészékház előtt, s akkor Cserhalmi György felolvasta, mit kíván a magyar nemzet: érdekes volt hallani, hogy többek között semleges és független Magyarországot, a november 7-i ünnep eltörlését és a Munkásőrség felszámolását.
Nem értem, ezek ma mitől aktuális követelések, eddig úgy tudtam, Magyarország inkább maradna a NATO-ban, én pedig
A Himnusz és az egy perces néma emlékezés – amely az ukrajnai áldozatok emlékére történt – után felhangzik a „Ruszkik haza, ruszkik haza!” Majd a műsorvezetők megszavaztatják a közönséget, hogy Rabok legyünk vagy szabadok? –, s a látható, sőt, inkább hallható többség az utóbbira voksol. Majd jön Iványi Gábor, az ellenzék ikonikus civil figurája, akiről megtudjuk a műsorvezetőktől, hogy a hatalom sokszor megdobta őt kővel, de ő mindannyiszor kenyeret dobott vissza. A lelkész örül az ünneplésnek, de kéri, hogy azért ne tartson túl sokáig, mert az ő öt percéből megy az idő. Iványi elmondja, szégyen, hogy Orbán Viktor nem ment el több közép-európai politikussal Kijevbe, de megígéri, hogy Márki-Zaynak – amikor miniszterelnök lesz – az első útja az ukrán fővárosba fog vezetni. Bár az nem derül ki, hogy ezt honnan tudja az egyházi ember.
S végre jönnek az ellenzéki pártvezérek – akikre sok szót nem vesztegetnék, mert olvasóink pontosan tudják, mit mondhattak, hiszen ugyanarról beszélnek hosszú hónapok óta. Most az ő, legújabb 12 pontjukat harsogják, Donáth Anna a sajtószabadságot hiányolja, Karácsony Gergely jogállamot követel, Jakab Péter gengszterezik, Schmuck Erzsébet narancsbárózik, Dobrev Klára szabad oktatást és eurót szeretne. Talán csak az az érdekes, hogy a színtelen-szagtalan Tóth Bertalan szocialista elnök a legszellemesebb, azt mondja, a honvédség csak akkor vette volna észre az Ukrajnából érkező drónt, ha Orbán Viktor házát filmezi.
A főszereplő előtt lép színpadra az est díszvendége, a lengyel Donald Tusk. Az Európai Néppárt elnöke Orbánt szidja, hogy Putyin-párti és kijelenti, nagyon sokan várják Európában az ellenzék győzelmét. Majd úgy fogalmaz, hogy Bem József tábornok, ha élne, most itt lenne és nem a Békemeneten – azt ő sem árulja el, ezt honnan veszi –, és hosszasan beszél az ukrajnai orosz agresszióról. Beszédének végén ünnepélyesen és mosolyogva adja át a helyét Márki Zay Péternek, sőt a kezét is magasba emeli (az ő beszédéről szóló tudósítást itt olvashatják).
A baloldali miniszterelnök-jelölt meglehetősen visszafogott, talán indiszponált is. Beszél a vásárhelyi fagyizóról, a hét gyerekéről, népről, nemzetről, amelyek most nem vagyunk szerinte. Orbán nevét talán csak egyszer ejti ki, helyette egy „arcról” szónokol (ha kétszer, elnézést kérek, olyan unalmas volt, hogy elkalandoztak a gondolataim olykor-olykor). S az „Orbán takarodj!, Orbán takarodj” skandálásába is csak egyszer kezdett bele a tömeg. Nagyon lekanyarított, nagyon leegyszerűsített a beszéd, nyilván ezren átolvasták előtte, nem kockáztathattak, hogy Márki-Zay megint ostobaságokat beszéljen. Megtörtént az már elégszer. Éppen ezért valakinek feltűnhetett volna, hogy
Persze majdnem mindegy, de azért mégis...
Az est „fénypontja” – lett volna – a 106 ellenzéki jelölt közös fotója, de ez már alig éri el a végül öt-tízezresre duzzadt közönség ingerküszöbét, a legtöbben hazaindulnak. Hosszú volt, hideg van, holnap meg már menni dolgozni. És sok újat most sem sikerült megtudniuk.
(Fotó: Donald Tusk, az Európai Néppárt lengyel elnöke (b) és Márki-Zay Péter, hat ellenzéki párt közös miniszterelnök-jelöltje az Egységben Magyarországért nagygyűlésén Budapesten, a Műegyetem rakparton 2022. március 15-én. MTI/Szigetváry Zsolt)
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
„Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó” – fogalmazott a miniszterelnök.
A Der Standard szerint most már dörzsölheti a tenyerét Putyin.
Természetesen az Origo, a Pesti Srácok és a Mandiner is terítékre került.
Erről Bölöni László beszélt a szegedi háborúellenes gyűlésen.
Ezúttal sem nyúlt mellé az építési és közlekedési miniszter.
Egyre hangosabban üvöltenek, egyre elvakultabban hiszik el az egyre hajmeresztőbb idiotizmusokat és hergeléseket, amit a szektavezér produkál nekik.
Az Egyesült Államok NATO-képviselője szerint a béke eléréséhez már csak az Oroszországgal való megegyezés hiányzik, a tárgyalások ugyanis a végső egyezmény felé közelítenek.
Egy másik jármű szemből, kivédhetetlenül, frontálisan az övének ütközött. A szövetségi kapitányt kórházba szállították.
