Úgy folytatta: „Mindig képesek voltunk jobban szeretni a várost mint utálni egymást, erre 2018-ban jött egy önjelölt megváltó, aki felrúgta ezt a hagyományt. Aki szándékosan megosztja, polgárháborúba kergeti ezt a közösséget, aki folyamatosan uszítja Hódmezővásárhely egyik felét a másikra, mindezt ráadásul a krisztusi szeretet nevében. Aki direkt visszahúzza a várost, hogy aztán álszent módon a kormányra mutogathasson mondván, hogy Orbán Viktor bünteti Hódmezővásárhelyet, mert a lakói baloldali jelöltre mertek szavazni. Van egy hírem Márki számára. Ez a város korábban még ellenzékből is tudott fejlődni. Sőt ez a város most is tudna fejlődni, ha a város polgármstere nem szabotőre és ellendrukkere volna a fejlődésnek, vagy legalább egy kicsit is konyítana a dolgához.”
Az ellenzéki szavazóknak üzenve kijelentette:
nem mindegy, hogy valaki kihasználni akarja a vidéket vagy hasznára lenni.
Úgy folytatta: „Márki-Zay csak fölfelé, Hódmezővásárhely csak lefelé. Ez az elmúlt három év bizonyoítványa, így lett éllovasból sereghajtó ez a város. Ezt tette velünk a szájhős, szélhámos és megosztó politika, amit a messisás most az egész magyar világra rá akar szabdítani.”
Lázár János a kormánypárti politikusoknak is üzent. Úgy fogalmazott: „nem elég vidéki származásúnak lenni, vidékpártinak is kell maradni. Mindennapi kapcsolatban kell maradni a vidékkel és a hétköznapi valósággal”. Hozzátette: nekem ez a vidék nem csak rajtvonal, nekem ez a vidék a cél.
Áljobboldaliság
A baloldal közös miniszterelnök-jelöltjére utalva feltette a kérdést: „elég-e a jobboldalisághoz, hogy egy politikus ezt hangoztatja magáról?” Szerinte Márki-Zay van, akit elbizonytalanított ezen a téren, pedig „nem olyan nehéz igazságot találni”. Lázár szerint van egy egyszerű próba, amivel el lehet dönteni, hogy nemzeti kozervatív vagy baloldlai liberális politikusról van szó. „Elég hozzá a politika 5 alapelemét, öt tartópillérét megvizsgálni” – mondta. Ezek szerinte a következők:
- „1. Hogyan vélekedik a politikus a nemzeti függetlenség és a szuverentiás kérdéséről? Erős magyar államot akar-e, amely képes befolyásolni határon innen és túl a magyarok sorsát, vagy európai egyesült államokat akar, amelynek csupán szövetségi tagja marad Magyraország?
- 2. Hogyan vélekedik a politikus az adórendszerről? Munkaalapú adórendszert akar-e, hogy több pénz maradjon annál, aki dolgozik vagy segély alapú rendszert?
- 3. Mit gondol a politikus a családok támogatásáról? Ad-e nekik adókedvezményt, adóvisszatérítést, otthontermetési támogatást? Épít-e nekik bölcsődéket, óvodákat országszerte vagy inkább a vidékieket bezárja? Rezsicsökkentést és élelmiszer árstopot dolgoz-e ki a védelmükre vagy inkább megszorításokkal kedvez nekik?
- 4. A nyugdíjasok kérdése. Vajon a nemzet részének tekinti-e őket, akiknek jár egy rész a gazdaság teljesítményéből, vagy inkább még a 13. havi nyugdíjukat is elveszi?
- 5. A népességfogyás. Mi az adott politikus válasza erre a kihívásra? A határok megnyitása, hátha néhány nemzedék alatt magyarrá válnak a más kultúrájú és szokású bevándorlók, vagy a gyermekvállalás támogatása, a határontúli magyarok támogatása a szülőföldjükön? És – erről az indokoltnál is sokkal kevesebb szó esik manapság – a magyarországi cigányság fölemelésének támogatása.
Az öt alapppiléren túl Lázár János egy bónuszt is elárult. Mint fogalmazott „ez a magyar politika PCR-tesztje. Ennek a tesztnek a neve Gyurcsány. Ellene küzd a politikus, vagy vele és érte? Ez mindent eldönt.
Aki mindenhol a balliberális választ adja, de közben jobboldalinak mondja magát, az nem jobboldali, hanem szélhámos.