Nem vagyok sztárpap, és nem is szabad annak lenni

2022. január 13. 18:54

Az embert vezetni kell, nem kísérgetni. Interjú.

2022. január 13. 18:54
null
Barsi Balázs

„Hosszú idő után nem Sümegen, hanem Szécsényben ünnepelte az új esztendőt, milyen várakozásokkal tekint 2022-re?
Érdekes az időhöz való viszonyom, alighanem csalódást kell okoznom. Szilveszterkor mindig azt mondják körülöttem, hogy készítsünk egy nagy összesítést, zárjuk le az óesztendőt – de ez nekem sosem sikerül. Még a gyónásra is nehéz felkészülnöm! Ha összegeznem ennyire nagy kihívás, akkor képzelheti, hogy előrefelé milyen nehezen tekintek: a napi feladatokba kell nagyon mélyen benne lennünk és ott kapunk olyan irányokat, amelyek tovább visznek bennünket. Biztos, hogy az életünk egy bizonyos részén következik be, hogy például a könyvek »ránk találnak«. Hogy milyen úton az egy csoda, de mégis mindig akkor, amikor szükségünk van rá. A feladatok is ránk találnak, így bontakozik előttünk az élet. Nem vagyok tele tervekkel, mert tudom, hogy a mai nap feladataiból következik majd a következő lépés.

Milyen érzésekkel tért vissza tavaly Szécsénybe – különösen úgy, hogy immáron nem egy közösség vezetőjeként, hanem annak megbecsült tagjaként van jelen, fiatalabb szerzetesekkel együtt. Tulajdonképpen ez egy új életszakasz Balázs atya életében.
Teljesen új életszakasz, és őszintén megvallva kicsit novíciusnak is éreztem magamat, mert mindent meg kellett tanulnom, hogy mi hol van, alkalmazkodnom kellett. Mégis, valami hatalmas felszabadultságot érzek! Őszintén nem értem – pedig nem vagyok különös lény – hogy miért van az, hogy ha egy püspök vagy plébános nyugdíjba megy, akkor majdnem, hogy összeesik. Nem örül, hogy nyugdíjba kerül? Az élet bontakozódik ki előttem: már nem vagyok felelős semmiért, ezért egy sokkal mélyebb felelősség van bennem. Érzem, hogy itt kell lennem. Nem én vagyok a házfőnök, a novíciusmester, és mégis azt érzem – nem szeretném, ha nagyképűségnek venné – hogy nagyon itt kell lennem.

Ez az érzés, és a vezetői szerep »leadása« szabadságérzetet is jelent?
Óriásit, teljes felszabadulást.

Mit jelent ez a felszabadulás, mi az a teher, ami lekerült a válláról?
Ötven éve vagyok pap, mégis éppen a mostani karácsonykor gondolkodtam el, hogy amit megtapasztalok, az valami hihetetlen: mintha újra gyermek lennék! (Nevet!) Korábban mindig mindennel nekem kellett törődni: az énekekkel, azok kinyomtatásával, a konyhai feladatokkal, hogy a templom hogyan néz majd ki, kinek adunk ajándékot – és most ez mind lekerült rólam. Hihetetlen felszabadultság! Hiányzik a közösségünkből az a korosztály, aki ezeket a feladatokat jól el tudja végezni, mert ha őszinte vagyok, akkor a mi kis szécsényi »családunkban« mint egy nagypapa korú testvér vagyok jelen. De ennek a kornak is gyönyörűen sok szépsége van! A húgom nagymama már, egyre inkább veszem észre és tapasztalom, hogy amit a nagyszülő mond az olyan mélységben hull az emberi lélekbe, ahonnét már csak egy mélység létezik: az Istennel való kapcsolat. Lehet, hogy ezek a nagyszülői gondolatok akkor jutnak az eszünkbe, amikor már 80 évesek vagyunk, de mégis megmenthetnek bennünket. Nem tudom, hogy miért van ez. Lehet, hogy azért, mert a két egymást közvetlenül követő nemzedék között mindig van egy kis súrlódás, egy »hatalomátvétel«. Itt viszont nincsen!”

Nyitókép: MTI / Bruzák Noémi

Összesen 53 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Sulammit
2022. január 13. 21:11
Barsi Balázs atya, egy szemlélődő szerzetes, nagy teológus, velünk híveivel szemben nagyon igazságos és szigorú. Istenhez való viszonya pedig, mint gyermek az Atyához, gyermeki.
szerafim
2022. január 13. 20:03
Isten éltesse sokáig Balázs atyát!!! Ad multos annos!
annamanna
2022. január 13. 19:49
Nagyon hosszú interjú, csak két apró gondolatot ragadok ki: "Egy nagyon hívő tanítványom és családja hazalátogatott Magyarországra, hogy a beteg nagypapától elköszönhessenek, 90 éves és ágyhoz volt kötve már. A feleség viszont azt mondta, hogy nem nézheti meg a gyermek őt, hogy ne lásson ilyen látványt. Nem értek egyet! Most temettem húgom férjét és bizony odavitték a hét unokát a koporsóhoz, hogy lássák a nagypapa holttestét." A két nagymamám temetésén különbözőképpen viszonyultam ehhez. Az egyiknél mondták, hogy nézzem meg, mielőtt eltemetik, és azt mondtam, hogy nem nézem meg, mert nem akarok rá így emlékezni. A másikat megnéztem a nyitott koporsóban, és nem is jut eszembe soha így, ez a kép, de róla felmérhetetlenül sok emlékem van, míg az előzőről drasztikusan kevesebb. Szóval minden attól függ, egy embernek mennyi emléke van a másikról, mint élő emberről. Ha nem elég sok (és egy kisgyerek versus nagytata esetében feltehető, hogy nincs elég sok emlék), akkor nagyon is egyetértek a nagymamával, hogy nem engedte oda a halott nagypapához a gyerekeket. Ne így emlékezzenek rá. A másik: "Nem zúdíthatjuk rá az emberekre ezt a titkot. Európára rá lett zúdítva az egész keresztény tan, ami irtózatos zavart okoz a fejekben: ezek a hittitkok egymásra épülnek és ezt nem „fröccsenthetjük” rá egy hitetlen világra, mert akkor agyzavar alakul ki." Ez miről beszél? Hol van Európa telenyomva keresztény tanítással? Álmodik ez a jóember vagy egy párhuzamos univerzumban él? 2000 év azzal ment el, hogy az egyház gondosan eltitkolta, dugdosta, elsumákolta a Bibliát, latinul tartották a miséket, a nép teljes tudatlanságban volt tartva a vallás felől, amit kaptak belőle, az is félrevezető ostobaság volt. A néhány reformátort megégették, Luthernek sikerült áttörnie, de az újabb létrejött egyházak is hamar ellustultak és csak tehénkednek. A katolikusok a mai napig meglehetősen tudatlanok a Biblia ismeretét tekintve, de ez tulajdonképpen egész Európáról elmondható - az embereknek csak egy nagyon kis töredéke olvasta a Szentírást, noha alap volna, hogy minden ember számára abszolút kötelező olvasmány, maximálisan az egész élet, kultúra, művelődés alapja volna a szövegnek a tényszerű ismerete. Ebből semmi sincs, és ehhez képest hazudozik és hetvenkedik és pökhendiskedik ez az ember azzal, hogy túlzásba van víve a keresztény vallások kiöntése az európai társadalmakra. Ez az ember hülye vagy gazember? Nem lehet naiv, mert ahhoz képest túl öreg. De hogy valami nincs rendben nála, az hótziher. Az egész életének ez lett volna az egyetlen feladata, amivel Jézus megbízta: Mt 28, 19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, 20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! Konkrétan annyit ér az életre, amennyire ezt sikerült megcsinálnia. öregemberként azt mondja, összegezve az egész élete tapasztalatáét, hogy ezt nem lehet és nem szabad csinálni. Vagyis a leghalványabb módon sem rendeli magát alá Jézusnak. Azt leszarom, hogy a különböző Sarah bíborosoknak ő mennyiben puncsol, az a lényeg, hogy Jézusnak nyíltan ellenszegül, amikor azt állítja, hogy ezt nem lehet és nem szabad. Azt, amit Jézus konkrétan megparancsolt és számonkér!!!
Sincero
2022. január 13. 19:36
Barsi Balázs atya a hétköznapiból vezeti le a transzcendenst - és nem a transzcendensből a hétköznapit. Ez "teljesen" új világlátás és -értelmezés annak, aki élete során mindig csak külső erőknek akar megfelelni, aki "kívülről" várja a csoda megszületését életében, és nincs benne semmi személyes önállóság. A realitás magként hordozza magában a természetfelettit... Köszönjük Balázs atyának mindennapi tanúságtételét - Isten éltesse még szolgálatában sok-sok évig!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!