Az evangélikus püspök kiemelte: ahogy az első karácsonykor József és Mária életébe, ugyanígy „a mi mostani nehéz, világjárvánnyal terhelt életünkbe” is fényt, vigasztalást hozhat a karácsony, a találkozás Jézussal.
A keresztény ember hisz abban, hogy „Isten a mélyben sem hagy minket el”, hiszen ő a magasság és a mélység Istene.
Az evangélikus püspök szólt arról is: míg a járvány első évében a kihívás, a feladat újdonsága és nehézsége energiát adott az egyháznak és mozgósította, mostanra „elfáradtak a hívek és a lelkészek is”.
Az idősebbek közül többen még „nem találtak vissza”
Az oltásoknak köszönhetően, amelyek felvételére folyamatosan kérték a híveket, már bátrabban járhatnak istentiszteletre, de a templombezárások időszaka után kevesebb hívő maradt a templomokban és egy kicsit változott az összetételük is. Az idősebbek közül többen még „nem találtak vissza” – mondta, hangsúlyozva, hogy ők ugyanúgy fontos tagjai maradtak az egyháznak, sőt, rájuk még jobban oda kell figyelniük a közösségeknek és a lelkészeknek.
Ugyanakkor megjelentek olyan, főként fiatalabb emberek a templomokban,
akik a korlátozások idején felélénkülő, online egyházi jelenlét miatt találtak rá az evangélikus egyházra. Jó tudni – jegyezte meg –, hogy ők a régi híveknél kritikusabbak, és ahogy az interneten megszokták, hogy egy kattintással ott tudják hagyni az istentiszteletet, a templomba sem fognak visszatérni, ha ott csalódás éri őket. Ahhoz, hogy ott maradjanak, számukra is érthető, „releváns nyelvet kell használnunk”.
Az interneten tájékozódó mai emberhez a rövid üzenetek és a képek jutnak el
Ahogy a reformáció használta a könyvnyomtatás vívmányát, úgy kell az egyházaknak ma is alkalmazkodniuk a kommunikáció jelenkori sajátosságaihoz. Az alkalmazkodás azonban csak és kizárólag a formára, a nyelvre vonatkozik, a témára, az evangélium üzenetére nem – fűzte hozzá.
Az evangélikus püspök beszélt a szeptemberben Budapesten tartott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról (NEK) is. Felidézte: az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszust annak idején kemény szavakkal bírálták az evangélikus sajtóban. A '38-as esemény markánsan és kizárólag katolikus volt, triumfalizmus és némi protestánsellenesség is jellemezte. Az azóta eltelt
több mint 80 év sok örömteli változást hozott az ökumenizmus terén, de még ezt figyelembe véve is „kellemes meglepetés” volt a kongresszus.