Kuláktempóban haladunk – Gajdics Ottó a Mandinernek

Fél évtizede, az eredeti pályájáról eltérített Hír TV-ben Kéri László politológus azt nyilatkoztatta ki, Magyarországon kuláktempó dívik. És tessék: a jobboldal által azóta visszaszerzett tévé második embere, aki most interjút ad, hamisítatlan „kulákivadék”.

Már amennyire elfogadjuk a megszüntetett birtokos parasztságra alkalmazott kulák szót. De igen: apai nagyapám annak számított az ötvenes-hatvanas években. Le is verték a veséjét, mert ellenezte mind a téeszesítést, mind a padlássöprést.

Mit mesélt még a nagyapja erről?

A megveretéseiről részleteket nem tudok, ez családi tabu volt, a gyerekek érdekében. De arról azért, hogy milyen virágzó öntözéses gazdaságot hozott létre a földjén, amiből aztán kiforgatták, elsutyorgott velem az öreg. Gyanítom, az, hogy szétbarmolták a kommunisták a nagy terméshozamokat adó földjét, jobban fájhatott nagyapámnak, mint megkínzása az őrszobán. Pár hete jártam egy rendezvény meghívottjaként Nyírbátorban, ahol születtem. Soha nem élhettem ott, mert

Az ő „rossz híre” miatt szüleim jobbnak látták elköltözni a környékről. Pedig nagybátyám csak annyit tett, hogy egy oldalkocsis motorkerékpáron élelmet vitt a miskolci forradalmároknak és még egy fegyver is volt a ponyva alatt. De most odajött hozzám a nyírbátori rendezvényen egy úr, és azt mondta, a településhatárban van egy terület, amit Gajdics-szőlők néven emlegetnek. Számomra ez azt bizonyítja, milyen jó hírű volt a nagyapám hajdani gazdálkodása.

Ha már ellenzéki újságírók kétségbe vonták a Századvég kutatását, mely szerint a lakosságának pozitív képzete van a magyar vidékről, elmondaná, ön mit tapasztalt? Pusztul a szülőföldje?

Nyírbátor olyan fejlődésnek indult, mint még soha. Az autópálya ugyanis már a határig ér, és ez a városka pikk-pakk elérhetővé vált egy bekötőúttal. Éppen most adtak át egy gyönyörű ipari parkot, a vállalkozásokat ugyanis odavonzza, hogy lehet közlekedni, szállítani.

De mi van a félelemmel, amelytől az ellenzék szereplői szerint fel kéne szabadítani a vidék szavazópolgárait?

Nevetséges, mikor azt állítják, a vidékiek, falusiak félelemből szavaznak le Orbán Viktorra. De pont a szóba hozott Nyírbátorban – ahol egykor a határőrlaktanyákban aztán tényleg a kommunisták legalja gyűlt össze – mondták nekem az emberek: „Jaj, jaj, Gajdics úr, nehogy visszaengedjük őket a hatalomba, mert van tapasztalat!” Szóval, ha rettegnek az emberek, hát nem a Fidesztől, hanem még mindig a kommunistáktól és szellemi örököseiktől.

A Hír TV második, a Karc FM első embereként, a „betelefonálós” Paláver sok adásának műsorvezetőjeként, és mint aki vidéki volt és maradt, elég sok közvetlen információ befut önhöz. Van kormányváltó hangulat?

Valóban vidéki maradtam, napi száztíz kilométert ingázom mindmáig, hiszen Kiskunfélegyházán élünk, ahol a feleségem pedagógusként dolgozik.

Sőt egyre inkább azt látom, hogy az ellenzék által épített gyűlöletfal ellenére is átszivárog a valóság az emberek fejébe. Nem egyébért ideges és agresszív sok jóhiszemű ember, mint a kognitív disszonancia miatt. A tapasztalati valóság összeütközik a tudatukban annak harsány szajkózásával, hogy az ország élhetetlen, innen csak elmenni lehet. Tessék mondani, hova is kell elmenni? Nyugatra, ahol oktatófilmeken bombázzák a lakosságot a migránsok elfogadásáról, a nemváltás üdvözítő voltáról vagy az áram- meg a fűtéskimaradás kibekkelési technikáiról?

Sok jelölti helyet szerzett az előválasztás vidéki helyszínein a DK és a Jobbik, a közös miniszterelnök-jelölt pedig Hódmezővásárhely polgármestere. Ez se volna elgondolkoztató a kormányoldal szempontjából?

Az előválasztással olyan játékot játszott a Gyurcsány kebelén egyesült ellenzék, amiben nem volt másik induló. Márki-Zay Péternek pedig egyetlen áskálódó szavát sem kell komolyan venni. Multinacionális cégek vezető munkatársa, lobbicégek vezető aktivistája volt Brüsszelben. Most volt nyugati kiképzőkörúton, irgalmatlan mennyiség pénze van – honnan is? Miért rinyál rettegésről azoknak, akikhez semmi köze nincs? Miért járatja le a hazáját Brüsszelben azzal a szöveggel, hogy Orbán Viktor korrupt és fasiszta pártállamot épít? Azt mondja, a csalódott fideszeseket gyűjti magához, miközben egy országot, de legalábbis három millió szavazópolgárt sértett meg az említett hazugságával.

Önnek mennyire jön szívből a „nép hangja” szerep? Bántja, amikor némelyek populistázzák és azzal vádolják, vagdalkozik?

Ha mondjuk Mráz Ágostonnal ülök egy tévéműsorban, akkor ő a tudomány és a precizitás,

Jó szereposztás – miközben én nem szerepet játszok. Megerősít ebben az is, hogy gyakran azzal állítanak meg az utcán, „Gajdics úr, maga teljesen úgy beszél, ahogy mi mondanánk, ha tudnánk. Köszönjük!” Örülök, ha a magam hatókörében fölerősíthetem a mi politikai közösségünk és a kormány nem kis mértékben népi-nemzeti jellegét, ami vonás valójában csak „belpest” egy részében gyűlölt és lepopulistázott. Meg persze bizonyos nyugati körökben, ahol célba vették a nemzeti kereteket.

A kezdeti Fidesznél nem inkább csak annyiban mutatkozott népi jelleg, hogy vezetőségében sok volt a vidékről felkerült kollégista?

A Fidesz a 80-as évek végén azzal szerezte meg a rokonszenvemet, hogy olyan politikai erő, amely alapvetően az én nemzedékemé és fiatal korosztályomé. Soha nem voltam pártnak a tagja, de érzelmileg a Horn-kormány megalakulása után köteleződtem el igazán a Fidesz mellett. Felháborított, hogy a legnagyobb pofájú rendszerváltó erő, az SZDSZ összebútorozik a posztkomcsikkal. Én is azt mondtam már, azonnal fogjanak össze, akik szerint ez elviselhetetlen gyalázat. Ez volt az ultraliberálisaitól megtisztuló Fidesz. Gondolj bele: az én generációm, korosztályom a rendszerváltozás hajnalán ráébredt, hogy eljön végre a pillanat, amikor megszabadulhatunk attól a borzalmas valamitől, ami a Kádár-korszak, és akkor ezt valakik megpróbálják visszacsinálni. Ez történelmi bűn volt, ezzel szemben erősödött fel a Fidesz nemzeti arculata is. A józan paraszti eszű ember nem a nemzeti identitásával kél és fekszik, de ha a kor és a politikai környezet olyan – lásd jelenünket is – akkor aktivizálódik benne, akkor ki kell állni, ki kell mondani, hova tartozunk és mi az érdekünk.

Nem volt tehát soha párttag. De mi volt akkor nyíregyházi főiskolás korában az a KISZ-titkáros közjáték?

Ez mindössze másfél évig tartott és semmi köze nem volt az ideológiához. Annyi volt, hogy abban a tájékozatlan életpillanatomban még öröknek hittem azt a berendezkedést, amelyben a diákság érdekében végzett tevékenységhez is a KISZ pecsétje kellett. Bezzeg a főiskola utolsó függetlenített KISZ-titkára érzékelte a hajó süllyedését, hirtelen elszelelt 1988-ban. Ott ültünk mi, akik tovább akartuk szerkeszteni a főiskolai diákújságot, melynek megjelenéséhez ott, akkor még kellett az a címke.

Elvállaltam, és így, kvázi HÖK-ként működve képviselhettük a hallgatói jogokat az iskolavezetés partnereként. Amikor ’89 áprilisában Gyurcsányék a Demiszt építgették a hirtelen megszüntetett KISZ romjain, én voltam, aki bezárta az irodát és visszaadta a kulcsot a főiskola igazgatójának.

Ugorjunk megint a jelenbe, a Hír TV-hez, amelyhez ön csak idén márciusban került vissza. Év elején miért hagyta ott sok munkatárs ezt a tévét?

Bár engem részben azért hívtak, hogy az önkéntes elvándorlás megálljon, azt kell mondjam, természetes folyamat volt, hiszen többségében az utóbb bevezetett új műsorstruktúra előkészítésével függött össze. Érezte mindenki a változás szükségességét, de nem mindenki találta meg a helyét az előkészítésben vagy a jövőbeli elképzelésekben.

A nézettség apadása miatt kellett megreformálni ezt a médiumot?

Amiatt is. Az én meglátásom a Hír TV egész történetéről a következő: bár 2002-es alapítása után a mainál sokkal nehezebb körülmények között működött, az volt a naggyá tevő időszak, ezt állíthatom, hiszen vezérigazgató-helyettesként dolgoztam ott 2004-től. Ellenzékben és rettenetes ellenszélben lett végre ennek a politikai közösségnek televíziója. A 2006 őszi gyurcsányi tömegveréseket mi közvetítettük élőben és dokumentáltuk az utókornak, a CNN a mi nyomunkban araszolva készítette tudósításait. 2010-ben, a Fidesz-KDNP nagy győzelmekor el kellett gondolkozni, hogyan tovább, amikor már nemcsak azért támadják ezt a közösséget, mert nemzeti, keresztény, konzervatív, hanem azért is, mert úgymond hatalomra került. Igaz, 2010-től idén tavaszig én más feladatokat kaptam, de azt jól látom: megtépázta ezt a televíziót egy közbülső fordulat, amit a G-nap hozott el.

Azt látták tehát a Hír TV „ősnézői”, hogy pont az ellenkezőjéről szól a televízió, mint eddig. Szerves fejlődést szakított meg az a már lezárult időszak.

Más oka nincs, hogy mondjuk a baloldali ATV több adása magasabb nézőszámmal fut?

Utóbb pont arra lettünk figyelmesek, hogy miközben a most ellenzékben lévők megnyilvánulásait nálunk elviselhetetlennek ítélik a Hír TV fokozatosan visszapártoló nézői, azért ugyanők „átjárnak” az ellenzéki ATV-re is kíváncsiskodni. A baloldaliak viszont a világért sem kukkantanának ide. Ennyit arról, kik vannak igazán buborékban, de adalék ez ahhoz is, mi okozza a nézőszámbeli különbséget.

Nem kéne az elemző műsorokban a kormánnyal szembeni kritikának is helyet hagyni, a nézői tájékozottság és a jobboldali politikai elit megújulása céljából?

Ennek esélyét sajnos megrongálta az ellenzék, amely rendkívül aljas hangnemet üt meg, és a kritika helyett mocskos lejáratást folytat. A lerombolt közbeszédben, szövegkörnyezetben kritikát mondani, építő javaslatot tenni nagyon nehéz, illetve az ellenfél a lefegyverzésünkre hajlamos azt használni. Mégis próbálkozunk ezzel vélemény-ütköztető műsorainkban.

Sokan bánkódtak a régi, nyugalmasabb, négyvendéges Csörte gyökeres átalakításán.

Az új, a beszédek időkorlátosításával is gyorsított, változó vendégekkel zajló páros Csörtének az a célja, hogy érdekfeszítőbben szegezzünk egymásnak véleményeket. Kis túlzással szólva egyelőre utálják, de máris nagyon nézik, a nézőszám ténylegesen megugrott.

Végül is mi az új műsorstruktúra lényege?

Egy ezen dolgozó belső team mellé szerződtettünk profi szakembereket is, akik kereskedelmi tévéket virágoztattak fel és szereztek nekik milliós nézettséget. Azt állapították meg, túl sok a tévében a műsor, és túl nagy az összevisszaság. Sávos műsorszerkesztésre váltottunk, így ma már mindenki tudja: fél négykor kezdődik a Karc FM-mel konvergáló Paláver. Utána Radar, majd Napi Aktuális… Közben persze híradók, de minden este 8-kor Csörte, 9-kor Vezércikk, vagy – hétfőn – a meghagyott Sajtóklub.

Milyen a fogadtatás, volt értelme a választások előtt fél évvel váltani?

Az egész Hír TV nézettsége szeptemberben teljes napon is, fő műsoridőben is csaknem negyven százalékkal növekedett az elmúlt év azonos időszakához képest, amiben az új vagy megújult műsorainknak oroszlánrésze van. A hírcsatornák közül egyedül a mi tévénk tudta erősíteni a pozícióját a piacon, teljes napi viszonylatban. Folyamatos tehát a növekedés. Hogy úgy mondjam, kuláktempóban haladunk!

Fotók: Ficsor Márton