TGM: Márki-Zay Péter egy új szereplőnek tűnik, de a gondolatai nem igazán újak

1. TGM-nek milyen új gondolatai vannak? 2. Bármely politikusnak milyen új gondolatai vannak? 3. Akinek valós új gondolatai vannak, az nem megy politikusnak. Ez két irtózatosan külön műfaj, amit nem lehetséges együtt csinálni. Csak a vallás kapcsán tudok példálózni: Luther gyökeresen felforgatta az addigi kereszténységet a nézeteivel, de nem lett mozgalom vezetője, nem volt "politikus alkat". Elég marginális helyzetben maradva irkált és dühöngött a pápa ellen. Legyen egy másik példa: Assisi elég új módon gondolkozott a maga környezetében, és be is álltak mögé a barátai, vezetőnek tűnt - de még életében félreállították mások, akikhez képest a saját mozgalmában is oldalra szorult. A vezetés kifejezetten egy olyan képesség, ami nem jár együtt az új gondolatok kreálásával. Legfeljebb mások gondolatainak zseniális újrafogalmazásával. Szerintem nem érdemes egy vezetőtől új gondolatokat várni, pláne ne várja azokat egy filozófus. Az új gondolatokat fogalmazza meg ő saját maga. Vagy legyen egy harmadik példa, már politikai: Kossuth és Széchenyi kapcsán ki volt az, aki igazán új módon tekintett rá az országra? Tulajdonképpen egyikük sem volt az a hajde bombasztikus újító, de Kossuth azt az utat járta, amit korábban mások is (először önállónak kell lenni, aztán majd fejlődünk). Széchenyi meg semmi mást sem látott, csak a szörnyű technikai leszakadást a nyugattól, és ezt minden körülmények között, azonnal orvosolni akarta. És hosszú idő elteltével, mára az emberek inkább neki adnak igazat. nem mondom, hogy hű, de nagyon merész újító volt, de legalább azt a gondolati csapdát kikerülte, amibe addig (és talán azóta is) a politikai gondolkodók újra és újra beleesnek, a mai napig, mégpedig az autonómiaigény hangoztatásába, a technikai-materiális fejlődés rovására. MZP és Dobrev szintén az autonómiaigény elsődlegességét hangoztatják, és beáll mögéjük a fél ország, csak ők előbb a fideszről akarnának leszakadni. A fidesz meg "Brüsszelről". Mindenki először az autonómiáért sikongat, az a legfontosabb cél, azért bármi mást megéri beáldozni. Széchenyi meg ezzel nem sokat foglalkozott, csak a technikai lemaradás egészen konkrét részleteivel. És ez utóbbi a mai napig homályosan a háttérben marad, mert a véleményvezérek nem ezt látják elsődleges problémának, a mai napig sem. Nem mondom, hogy ezt kellene látni, de tény, hogy közben azért kongatják a vészharangokat, hogy már az EU is kétségbeejtően leszakadt a technikai haladás terén, az országból meg hiányzik vagy ötvenezer informatikus. Csak Magyarországról. A mérnökökről, orvosokról, tanárokról nem is beszélve. Akiknek egyáltalán igényük lenne a technikai fejlettségre. Vagy akik ezt képesek lennének igazán kihasználni, ezért tenni, ezt valahogy előteremteni. Ők elmennek, mi meg maradunk összeszerelő-ország. Akik irtózatosan függetlenek...

A második fordulóról szólva TGM közölte, nem vesz részt a Márki-Zay és Dobrev közötti harcban, mert "baloldali ember ezekre nem szavazhat". Magyarországon nincs baloldal, csak 01g. Talán Thürmer.

Kedves Olvasók! Úgy vélem, hamarost, miután a kamuellenzék sikeresen és látványosan önmegsemmisíti saját magát, valamint a hamvába holt, összefogásos műcirkuszát, időszerűvé válik egy régről folytonosan visszacsengő felhívás felelevenítése: B O J K O T T ! Orbánék jobban tisztában vannak azzal, mivel lehetne egyedül elsöpörni őket (#forradalmat), mint a nyámnyila kamuellenzékük, mégha váltig tagadják is. Most tényleg arra várunk, hogy már forradalmat is Orbánék csináljanak, mert másnak nincs mersze ehhez? (Ki emelje ismét magasba a vörös zászlót - mely korántsem kommunista, hanem forradalmi jelkép, eredeti, 1790-es jelentése: "A haza veszélyben van!") A "tákolmányosság" kezelése kapcsán (reflektálva a "Négyek" néven elhíresült közéleti szereplők javaslatára, valamint Kis János ajánlásaira) szeretném teljesen új (és számomra érthetetlen módon mellőzött) megközelítésből mérlegelve, szó szerint forradalmi megvilágításba helyezni a jogszerűség körüli polémiát. Nem értek egyet sem a "Négyek", sem Kis János szerintem alapvető következetlenségre építő (s egyébként éppen ezáltal a totalitárius tendenciákat kontraproduktívan még további hivatkozási indokokkal gazdagító), bátortalan, kétségbeesetten tanácstalan ötletelésével. Mindannyian tévednek, ráadásul ugyanott: FORRADALMAT NEM LEHET FORRADALOM NÉLKÜL CSINÁLNI! Eme több évtizedes kiváltságosság kényelmébe belefonnyadt, "entellektüel lángelméink" rendre abból a tévképzetből indul ki, hogy az Orbán-rezsim önmaga, önszántából átadja a (valódi!) hatalmat, amennyiben egy kamuparlamentáris kamuválasztáson netán legyőzné az egyébként hasonlóan hitvány kamuellenzéke. De ilyen még a mesékben sincs! Ténybeli alaphelyzet, hogy a nép hatalomgyakorlása a korábban megszokott, békés hatalomátadással már vissza nem szerezhető. Aki mást állít, az téved vagy szándékosan félrevezet, hazudik. Vagyis, aki feltétel nélküli békességre törekszik, az egyértelműen kinyilvánítja, hogy nem akarja visszaszerezni a hatalmat. Ezzel egyben belenyugvását fejezi ki a helyzetét illetően. Érdemi változáshoz tevőleges küzdelemre van szükség, melynek még mindig békésebb verziója azon BOJKOTT, melynek során ország-világ előtt egyértelműen demonstráljuk, hogy elég volt, ne tovább! Nem lehet egy új rendszert, egy új államot a régi keretein belül, annak folytatásaként megalkotni, az abban érvényes jogszabályok ellenében. Vagyis mindent el kell törölni, s teljesen újat kell létrehozni - melynek szinte egyedüli praktikus közege mostanra a forradalom. A jelenlegi rendszer (NER) kamuválasztásán elindulva értelemszerűen legitimálva fogadjuk el a rendszer önmagát. Azonban a rendszeren kívül helyezve önmagunkat (eleve innen kellene kiindulni) kapásból értelmét veszti annak bármely intézményesült közjogi (látszatú) aktusában történő részvételünk (főként, ha tudasítjuk magunkban a rezsim elzárkózását bármiféle békés és rendezett, érdemi közreműködéstől, hatalomátadástól). Amennyiben hajlik a hatalom az érdemi közreműködésre, úgy még békésebben rendezhető a helyzet. Amennyiben nem, úgy már a zsarnokot terheli felelősség a megrázóbb következményekért. (Amennyiben pedig mindezt elmulasztjuk, kezdhetünk készülődni Végvári Kapitányunk revíziós háborújára - amúgy már javában haladnak előre az ezirányú munkálatok, ideje lenne észrevenni, kommentjeim itt: https://hvg.hu/itthon/20180426_Lazar_Maradok_es_kuzdok_tovabb + https://hvg.hu/itthon/20190508_Magyarorszag_is_tema_volt_Weber_es_Timmermans_vitajaban#article-comments .) Félszeg gyengelelkűség mindig a "címvédőnek" kedvez, továbblendítve önkényét a háború útján (a szerencsétlenkedő kamuellenzéki burleszk leple alatt éppen ez zajlik, töretlen lendülettel, mindinkább ellehetetlenítve bármiféle érdemi változást, tragikus kényszerpályára sodorva valamennyiünket). A felemásan feltüzelt közhangulat ekként továbbra is a közhatalmat önkényesen kisajátítót támogatja, további akciókkal megajándékozva itthon, szimultán a szemlátomást eszkalálódva romló nemzetközi helyzettel (melyből - azzal összefonódva - további erőt meríthet). Cincogó egerek még nem űztek el macskát... A "gordiuszi csomót" átvágó aktus tehát egyértelműen maga a tevékeny küzdelem, egy valódi forradalom - ennek elmaradása esetén kezdhetünk készülődni Orbán revíziós háborús kalandozásaira ... egy szétszakadó, káoszba zuhanó Közép-Európában. Persze a változás végül mégis begyűrűzhet majd hozzánk, a gyáva meghunyászkodásunk dacára ... egy háborús krízis üszkös romjain. A döntés a mi kezünkben, még akkor is, ha nem teszünk semmit. A történelem úgyis móresre tanít: azt kapjuk és úgy, amit és ahogyan megérdemeljük. Megidézve a Nagy Francia Forradalmat, annak kezdeti szakaszában az "alkotmányozás" valamint a "törvényhozás" teljesen különváltak, s ekként jött létre egy eredetileg megszabott feladatra, korlátolt időtartamú mandátummal azon "Alkotmányozó Nemzetgyűlés", melyet teljesen elkülönülve, önállóan választottak (tehát a zsarnokságunk sikeres megbuktatását követően, egy önálló választás útján delegálhatná tagjait a nép), s melynek egyes-egyedüli feladata egy alkotmány létrehozása volt. Valamennyi aggályt azonnal semlegesítené egy "alkotmányozó nemzetgyűlés" összehívása, melynek megválasztása önmagában áthidalhatná a végletesen rögzült hazai politikum megosztottságát. Ezen választások egyik kihagyhatatlan, további kérdése lehetne, egyértelmű állásfoglalásként, hogy az országunk egy feltételezhetően a közeljövőben létrejövő, már napjainkban formálódó nyugati szövetségi rendszerhez (nevezzük "Transzatlanti-birodalomnak"), vagy egy keleti szövetségi rendszerhez (nevezzük "Eurázsia-birodalomnak") csatlakozzon, vagy pedig, harmadik lehetőségként, törekedjen minden áron függetlenedni ("kompországosdi"), annak összes következményével. Lássuk végre be, a háborút leszámítva tulajdonképpen a forradalom az egyetlen alternatíva az önkény eredményes felszámolására, minden további ábrándos ötletelgetés pusztán a helyzet további romlásához, ellehetetlenüléséhez vezet (miközben mind nyilvánvalóbban uralkodik el globálisan is egy fokozódó militáris-konfliktuskereső légkör, újabb muníciókkal kisegítve a zsarnokot). Nincs sok időnk! Emlékezzünk a Nagy Francia Forradalom során, a fiatalsága delején vérpadon életét áldozó Saint-Just-re, ki már akkor jobban értette a problémát, egyenest rátapintva a megoldásra, mint az agyondoktorált, de leginkább a maga jólétét kényesen féltő Bárándy-klán. Figyeljék csak! Részletek Saint-Just beszédéből (Beszédek a király ügyében - 1792. november 13.): "Be szeretném bizonyítani polgártársak, hogy a királyt el lehet ítélni, hogy Morisson véleménye, aki fenntartja a sérthetetlenséget, és a bizottságé, amely állampolgárként akarja elítélni a királyt, egyaránt hamis, és a királyt olyan elvek szerint kell elítélni, amelyeknek semmi köze egyik állásponthoz sem. (...) A bizottság egyetlen célja az volt, hogy meggyőzze Önöket: a királyt egyszerű állampolgárként kell elítélni, én pedig azt mondom, a királyt ellenség gyanánt kell elítélni, és nem is annyira elítélni kell, mint harcolni ellene. Mivel a franciákat egyesítő szerződésben erről semmi sincs, az eljárás formáit nem a polgári törvénykönyvekben, hanem az emberi jogok törvényében találhatjuk meg. (...) Egy napon csodálkozni fognak azon, hogy a XVIII. század kevésbé volt haladó Caesar koránál! Akkor a zsarnokot a teljes szenátus előtt áldozták fel. Az összes formalitás csak harminc tőrdöfés volt, s nem törődtek más törvénnyel, mint Róma szabadságával. Ma pedig tiszteletteljesen pert indítanak a nép gyilkosa ellen, akit véres kézzel, bűnös kézzel értek tetten!" (https://moly.hu/konyvek/hahner-peter-szerk-a-nagy-francia-forradalom-dokumentumai ) A fentebbi idézet nyomán talán belátható, az akkori elszántság és a jelenlegi, önámító tötymörgés között ég és föld a különbség, amennyiben valódi változást (pozitív fordulatot) szeretnénk, úgy cselekednünk kell: #bojkott és #forradalmat !

Baloldali nem szavaz ezekre. Hm. És a liberális cucialista, kommunista? Baloldali csak egy van, az Szanyi.