Az Orbán-kormány még egy éve sem volt hivatalban, amikor Kornai János Számvetés című írásában már autokráciának nyilvánította a magyar politikai rendszert. Az Orbán-korszak berendezkedésének minősítéseit Gallai Sándor corvinusos egyetemi docens tekinti át a Magyarország 2020 – 50 tanulmány az elmúlt 10 évről című kötetben, levonva a következtetést, hogy „nem csak a kategóriákban és a besorolásban nincs egyetértés, a leminősítés indoklásában még változatosabb a kép”. A legtöbb kutató – hívja fel a figyelmet Gallai – a liberális demokrácia ismérveiből indul ki, ugyanakkor „a politikatudomány művelőinek a munkájában bizony gyakran tetten érhető a szurkolói attitűd”.
Magyar Bálint Posztkommunista maffiaállam című kötetének ismertetője szerint „A posztkommunista maffiaállam című e-könyv a Magyar polip címmel megjelent tanulmánykötet vezető tanulmányát tartalmazza. Magyar Bálint 2001-ben Magyar polip - a szervezett felvilág címmel írt cikket az egészpályás lenyúlást alkalmazó, a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fideszről, illetve az általa berendezett világról, ahol a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. Ebben a rendszerben az állam nem a maffia eszköze, hanem maga a maffia, amely az államhatalom teljes fegyvertárát beveti politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért. A cikk megjelenésekor még sokan vitatták az új fogalmi megközelítés helyességét, amelynek kulcskategóriái a »szervezett felvilág«, a »maffiamódszereket alkalmazó állam« és a ,»politikai családtagok« voltak. 2010-ben azonban a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többségével jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került, aki azóta az engedelmességre kényszerítést már a társadalom egészén alkalmazza. A rendszert leíró új fogalmi keret az elmúlt hónapokban revelációként hatott sok politológusra, szociológusra és közgazdászra. Felmerült a gondolat, hogy ezen az új nyelven lehetne modellszerűen értelmezni a jelenlegi magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat. A téma és az annak feldolgozását szolgáló fogalmi keret nemcsak Magyarország, hanem az autokratikus kísérleteknek szintén kitett kelet-európai országok esetében is fontos és időszerű, hozzájárulhat a volt Szovjetunió utódállamaiban végbemenő folyamatok megértéséhez is.”
Gallai szerint „radikális és vélelmezhetően inkább politikai célzatú a »maffiaállam« koncepciója”.
Hozzátehetjük mindehhez, hogy a demokrácia definíciójáról nincs egyetértés a politikatudományban, és nemcsak hogy többféle demokráciatípust szokás számon tartani, hanem még tipológiából is több van. A Mandiner egyszer ismertette az amerikai Notre Dame Egyetem tipológiáját, ami hatféle demokráciatípust sorol fel: a schumpeteri választási (minimalista, elitista) demokráciát, a liberális demokráciát, a többségi demokráciát, a részvételi demokráciát, a deliberatív demokráciát és az egalitariánus demokráciát. Eme tipológia szerint ezek a demokráciatípusok többé-kevésbé kizárják egymást, és mindegyik más célt valósít meg. Leginkább a liberális és a többségi demokrácia van egymással ellentétben, és nem meglepő, hogy az Orbán-kormány többségi demokráciának számít. Egyébként a liberális demokráciának sincs egységes definíciója.
Benedek Tibor doktorandusz hallgató órája, a Magyar politika 2010 után foglalkozik többek közt a demokrácia és autokrácia viszonyával, úgyszintén a populizmussal, rezsimbesorolási kísérletekkel és az Orbán-rezsim politikai logikájával is. Ennek olvasmánylistájában is túlnyomórészt a populizmussal, autokráciával, demokráciakrízissel foglalkozó tételeket találunk.
Abts, Koen–Rummens, Stefan (2007): Populism versus Democracy. Political Studies, 55 (2), 405–424.
Antal Attila (2017): A populista demokrácia természete. Realizmus és utópia határán. Budapest: Napvilág Kiadó.
Benedek István (2017): Sodródó magyar demokrácia. A politikai részvétel és a választói magatartás zavarai. Jel-Kép, 2017/3. 16–35.
Benedek István (2019a): Magyarország de-demokratizációs trendje a demokráciaindexek fényében. Politikatudományi Szemle, 28(2): 101–129.
Benedek István (2019b): Üdvözlet a győzőnek? A populizmus térhódítása: szükséges fordulat, múló korszellem vagy autoriter veszélyforrás? In: Jel-Kép, 2019/2, 26–44.
Benedek István (2021): Trójai faló és fügefalevél: a populizmus szerepe a globális demokráciakrízisben és posztmodern autokráciákban. Metszetek, 10(1): 30–61.
Bogaards, Matthijs (2018): De-democratization in Hungary: diffusely defective democracy. Democratization, 25 (8), 1481–1499.
Bozóki András – Hegedűs Dániel (2017b): A kívülről korlátozott hibrid rendszer. Az Orbán-rezsim a rendszertipológia tükrében. Politikatudományi Szemle, 26 (2), 7–32.
Dahl, Robert A. (1971): Polyarchy. Participation and Opposition. Yale University Press.
Gyulai Attila (2017): Magyarország a szürke zónában? A magyar politikai rendszer hosszú hibridizációja. In: Boda Zsolt–Szabó Andrea (szerk.) (2017): Trendek a magyar politikában – 2. A Fidesz és a többiek: pártok, mozgalmak, politikák. Budapest, Napvilág–MTA TK, 15–42.
Kis János (2019) Demokráciából autokráciába. A rendszertipológia és az átmenet dinamikája. Politikatudományi Szemle, 28 (1): 45–74.
Körösényi András – Illés Gábor – Gyulai Attila (2020b): Az Orbán-rezsim - A plebiszciter vezérdemokrácia elmélete és gyakorlata. Budapest: Osiris.
Lührmann, Anna – Staffan I. Lindberg (2019): A third wave of autocratization is here: what is new about it? Democratization, 26(7): 1095–1113.
Magyar Bálint – Madlovics Bálint (2020): The Anatomy of Post-Communist Regimes. A Conceptual Framework. Budapest–New York: Central European University Press.
Müller, Jan-Werner (2016): What is Populism? University of Pennsylvania Press.
Pappas, Takis S. (2014): Populist Democracies: Post-Authoritarian Greece and Post-Communist Hungary. Government and Opposition, 49 (1), 1–23.
Sartori, Giovanni (1999): Demokrácia. Osiris, Budapest.
Schmitt, Carl (1988): The Crisis of Parliamentary Democracy. MIT Press.
Unger Anna (2018): A választás mint rendszerkarakterisztikus intézmény. Fundamentum, 2018 (2–3), 5–16.
Urbinati, Nadia (2013): The Populist Phenomenon. Raisons politiques, 2013 (3), 137–154.
Zakaria, Fareed (1997): The Rise of Illiberal Democracy. Foreign Affairs, 76 (6), 22–43.