Úgy látszik, az „illiberális demokrácia” a magyar közbeszéd tényleg kitárgyalt témái közé fog tartozni. Végre egy téma, amiről a jövő történészei és elemzői megállapíthatják, hogy ki van beszélve. Hogy a kibeszélés minél sikeresebb legyen, nézzük, tényleg nem létezik-e másfajta demokrácia a liberális demokrácián túl – ahogy Kis János feltételezte.
A nyáron amellett érveltem, hogy Orbán tusványosi kijelentése semmi újat és semmi extrát nem jelent. Most elszakadnék a konkrét kijelentés kérdéskörétől, és arra szeretnék rámutatni, hogy a nyugati egyetemi körökben és demokráciakutatásokban sem annyira egyértelmű, milyen is az ideális demokrácia. Sőt, kétségbe vonják, hogy egyáltalán létezik ideális demokrácia. Demokácia ugyanis annyiféle van, mint amennyi csokit Gombóc Artúr fel tud sorolni.
*
Azt már Giovanni Sartori, a demokrácia egyik legismertebb teoretikusa óta tudjuk, hogy az elemzők hajlamosak egyre több jelzővel ellátni a demokráciákat; valamint hogy a „konceptuális gerrymandering” segítségével (jé, nem csak politikusok gerrymanderingelhetnek) ha találnak egy-egy demokráciát, ami kilóg a definíciójukból, akkor emiatt újra és újra átalakítják a demokrácia definícióját.
Jelentős jelzősereg sorakozott már fel a demokrácia elé. Ahhoz pedig, hogy egy demokrácia „igazinak” bizonyuljon, egyre több kritériumnak kell megfelelni. Így aztán egyre kevesebb ország igazi demokrácia, sőt igazából az igazi demokráciák is csak konvergálnak valami ideális demokrácia felé, a többiek pedig attól nemigaziak, hogy stagnálnak vagy az ideálistól elfelé konvergálnak éppen. Ez volna ugye Magyarország 2014-ben.
Na, ezt a jelzőhalmozást már Joseph Schumpeter is megunta: 1942-es kötetében így felállította a demokrácia „klasszikus elméletét”, amiben bevallottan leíró jelleggel fejtette ki, hogy normatív elvárásainkkal szemben hogyan is működik a demokrácia a valóságban. Schumpeter minimális mennyiségű kritériumot vázolt fel egy demokráciával kapcsolatban, a lényeg annyi, hogy legyenek időnként szabad választások. Mivel a vezetőket a nép választja meg, ezért nincs diktatúra, a demokrácia pedig a vezetők közötti versenyt jelenti, akik a saját programjukat valósítják meg. A nép, ha politikáról van szó, rosszabb, mint az óvodások; úgyhogy nem csak lehetetlen, de nem is kívánatos, hogy igazából beleszóljon a dologba. Nos, Schumpeter egy egész irányzatot alapozott meg, ami persze azóta is kapja a kritikákat, például az ilyen, a népben nem bízó elméletekkel szemben állnak a népben bízó elméletek (részvételi, közvetlen demokráciaelméletek), és így tovább.