A két fiatal gépész megalkotta a Csizma teret.
Írta: Varga Zsolt
Budapesten állt egy szobor. A diktatúra egyik leglátványosabb jelképe. A szobor igyekezett egy nyitott, emberséges személynek beállítani a vörös borzalmat. A maga – talapzattal együtt – huszonhárom méterével teljesen leuralta a teret, amin ki volt állítva. Pont úgy, mint ahogy az az ember leuralta a világ keleti részét, akiről mintázták. A vörös diktátor szobra volt. A Sztálin-szobor a Szálin téren.
Sok parádét, sok felvonulást látott már a szobor. 1951 végén avatták föl, így legalább ötször élte meg azt, ahogy május elsején parádéztak előtte. Viszont 1956. október 23-án olyan parádés felvonulást látott, amilyet még nem látott a világ. A népet látta meg, az igazi arcát. Nem azt, ahogyan Rákosinak a jólét reményében tettetett valamit, hanem azt, ahogyan a szobor szemébe nézett és így kiáltott: „Elég volt!”.
***
1956. október 23-án a forradalmárok egy csoportja kitalálta, hogy az egyik követelés megvalósítását a saját kezükbe veszik, és ledöntik a Sztálin-szobrot. Világosban fogtak neki, s késő este, kedden fél tíz körül fejezték be.
Először drótkötéllel és teherkocsival szerették volna már-már lerántani a szobrot a talapzatról. A szobor meg sem mozdult, miközben a hangulat egyre fokozódott. Két MÁVAUT munkás, Darics Lajos és Fráter Béla látták, hogy
A két gépész visszasietett a telephelyre, ahonnan elvitték a vontatót, illetve a lángvágót. Megnézték, hogy hol a legvékonyabb a bronz, s megtalálták, hogy a csizma szára fölött. Fráter tartotta gumislagot, amíg Darics a hegesztőpisztollyal vágta a lábat. „Ahogy át lettek vágva a lábak, és a teherautók erősen meghúzták a köteleket, a szobor megroppant, és előredőlt. Akkor lehetett csak látni, hogy vékony falú bronzöntvény, a belső tartószerkezet vassínekből készült. Recsegett-ropogott, ahogyan dőlt a szobor, aztán mintha egy pillanatra megállt volna a mélység fölött, végül nagy robajjal a kövezetre zuhant. Az emberek, akik akkor már több tízezren is lehettek a helyszínen, ovációban törtek ki, tapsoltak, kiabáltak, felmásztak rá, ugráltak a szobron” – mondta Fráter egy 2009-es visszaemlékezése során.
Az októberi „munkavégzés” után, ’57 tavaszán a Szabad Európa Rádióban elhangzott egy riport egy magyar disszidensről, aki – az elmondása szerint – saját kezűleg vágta le Sztálint. Szegő Tamásnak hívták, ám ott sem volt a talapzaton az októberi este folyamán. „Nagy jót tett velünk, mert a nyilatkozata után már nem nagyon keresgélték, kik voltak az igazi tettesek” – mesélte Fráter a Magyar Nemzetnek.
Fráter Béla és Darics Lajos a XX. század egyik talán legfontosabb és legemlékezetesebb pillanata után hosszú s visszavonult évtizedeket éltek meg, 2019-ben és 2021-ben hunytak el.
Nyugodjanak békében!
A címben a Szabad Nép október 24-i számából idéztünk.
Nyitókép: MTI/Müller Lajos
Szentkirályi Alexandra egy olyan felvételt tett közzé, amelyen jól látható, amint Karácsony Gergely a piros jelzés ellenére kel át az úton, majd a szabálytalanul, a járdán parkoló autóba száll be.
Még Houdini is csak csettinteni tudna ezt látva.
Még mindig nem fogják föl, hogy Budapest nem fog letérdelni, és nem engedi a gerincének megroppantását.
A budapesti segélyhiteltörvény újabb bizonyítéka annak, hogy a nemzet fővárosának zavartalan működése felette kell, hogy álljon a politikai csatározásoknak – tette hozzá a tárcavezető.
Budapesten ma nagy baj van, de akár már holnap érkezhet a segítség. Orbán Viktor ugyanis hű a szavához.
Két főváros, Varsó és Párizs példáján néztük meg, milyen mintázatok vannak Európában jellemzően hatalmas bevételeket produkáló nagyvárosok szolidaritási befizetései kapcsán.
A portál videójához szólt hozzá a Liverpool középpályása.
„A szüleim támogatása nélkül idegileg tönkrementem volna.”
