Négyszázezer gyermeket nevelnek alkoholisták

„Azok a gyermekek, akiket alkoholisták nevelnek fel, felnőttként nagy eséllyel lesznek szenvedélybetegek, kerülnek kórházba vagy válnak szorongóvá, depresszióssá. Márpedig Magyarországon sok százezer alkoholbeteget tartanak számon, sokan teszik tönkre utódaik életét. Családterápiával ez megelőzhető lenne.

Ezzel a képpel írható le legpontosabban, miként érzékelik a kisgyermekek azt a légkört, amelyet a szülő alkoholizmusa teremt a családban.

A probléma súlyosságát jelzi, hogy a héten kifejezetten erre fókuszálva tartott szakmai konferenciát az elfeledett gyermekekért a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálata. Jelenleg ugyanis nincs sem speciális képzés a gyermekeket segítő szakemberek részére, sem elfogadott stratégia vagy koncepció az alkoholprobléma átfogó kezelésére. Ezen mielőbb változtatni kéne, mivel

Huszonnégy százalékkal több időt töltenek kórházban, harminc százalékkal hosszabb ideig. Egyharmaduk szorong, depressziós vagy egyéb pszichés zavart mutat.

BÁR ARRÓL MÁR SOKAT HALLANI, HOGY MAGYARORSZÁG AZ EGYMILLIÓ ALKOHOLBETEG ORSZÁGA, CSAK KEVESEKBEN TUDATOSUL, HOGY EZ AZT IS JELENTI, LEGKEVESEBB NÉGYSZÁZEZER OLYAN GYEREK ÉL HAZÁNKBAN, AKINEK EGYIK VAGY MINDKÉT SZÜLŐJE ALKOHOLBETEG.

Akkor tehát mit is kellene tenni azzal a dinoszaurusszal? – tette fel a kérdést Frankó András családterapeuta, a szervezet pszichoszociális szolgálatának vezetője. Nyilván el kellene tüntetni a nappali közepéből. Ne legyen ott. Csakhogy pontosan ezt teszi az egész társadalom, úgy csinál, mintha nem lenne ott.

Waltraut Barnowski-Geiser Apa, anya, pia című könyve (fordította Sólyom László volt köztársasági elnök) épp abban ad segítséget, hogy ha ott a dinó, hogyan lehet vele együtt élni. Természetesen a szülőknek segíteni kell abban, hogy leszámoljanak az alkoholizmusukkal (a dinoszaurusszal), de a gyerekeknek addig is gyors segítség kell. Ennek előmozdítására készítették el a 8–12, illetve 13–20 évesek számára az Apa iszik, kimondható című segítő honlapot.

Egy gyereknek nem áll rendelkezésére az a pszichés apparátus, amellyel fel tudja dolgozni a családi élményeket, és ebben a szülő sem tudja segíteni, mert többnyire sem fizikai, sem érzelmi gondoskodásra nem képes 

– mondja a klinikai szakpszichológus Hoffmann Katalin. 

...”