Schmidt Mária: Vissza kell térnünk a hithez, a családhoz

Schmidt Mária a Nők a családban című beszélgetést felvezető előadásában úgy fogalmazott: „csak aki remél, szül gyermeket”. Hozzátette:

Ateista, relativista, nihilista világa „megfoszt bennünket a reménytől”. A főigazgató kifejtette: Európának és Magyarországnak nem a világ túlnépesedésével kell foglalkoznia, hanem azzal, hogy minden eszközzel elősegítse azoknak a kívánt gyermekeknek a megszületését, akikről a fiatalok ma sok esetben lemondanak.

– mondta. Beszélt arról is, hogy a második világháború után Európa szovjetizált, keleti részén a nők egyenjogúsítását tűzték ki célul, a nyugati, amerikanizált világ a nők helyét a családban, háztartásban anyaként és feleségként jelölte ki. Felidézte, hogy Magyarországon 1945-től megszűnt az egykeresős családmodell, a nőknek helyt kellett állniuk a munkában és a családban egyaránt. Ehhez az állam igyekezett olyan szociális ellátórendszert kiépíteni, amely könnyített a helyzetükön. A szocialista állam a gyermekeket közjónak tekintette, támogatta a gyermekvállalást és a nevelést – mutatott rá.    

Ezzel szemben – folytatta –, a nyugati világban nem igazán épültek ki a gyermekek felügyeletét, közétkeztetését vállaló állami intézmények, bölcsődék, óvodák, napközi otthonok. Az 1960-as években a munkaerőhiány miatt nem a nőket, hanem vendégmunkásokat állítottak be dolgozni. A kétkeresős családmodell kialakulásának folyamata Nyugaton csak az 1980-as években indult meg.    

A két modell közötti különbség jelentős. Magyarországon az önálló keresettel rendelkező női modell megszilárdult, a magyar nők egyenjogúsága természetessé és megkérdőjelezhetetlenné vált. „1990-ben, amikor térségünk amerikanizálódására is sor került, a női emancipáció és a feminizmus képviselői (...) figyelmen kívül hagyták, hogy a női egyenjogúság területén ők vannak hozzánk képest több mint három évtizedes lemaradásban” – tette hozzá. Szavai szerint „a magyar nők mind virtuózak, hiszen egyszerre teljes értékű anyák, feleségek és munkaerők”.    

eltűntek, ritkaságszámba mennek a nagycsaládok. A 21. század második évtizedében a nyugati társadalmak meghaladták a vallást, a családot, a nemzetet, kizárólag az egyén kiteljesedését és az önmegvalósítást tekintik életcéljuknak.    Nagy Anna, az Egyszülős Központ Alapítvány elnöke – Rácz Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár, a beszélgetés moderátorának kérdésére – elmondta: az Európai Unióban a gyerekek egyharmada egyszülős családban él. A központ Magyarországon az elmúlt három évben hetvenféle szolgáltatást nyújtott 22 ezer egyszülős családnak.    

Julija Stepanenko lett parlamenti képviselő, parlamenti alelnök arról beszélt, hogy a lett emberek támogatják azokat a kezdeményezéseket, amelyeket Magyarország tett a demográfiai politikában. Lettország is küzd demográfiai problémákkal, évente tízezer gyermekre lenne szükség a népességcsökkenés megállításához – jegyezte meg. A balti államban az elmúlt évtizedben bevezettek az anyáknak szülési szabadságot és ellátást, de a 2008-as válság lehetetlenné tette, hogy ezeket megtartsák. Most az állam egyfajta állami garanciát ad a családoknak lakásvásárlási hitelekhez.    

Sharon Slater, az ENSZ konzultatív szervezeteként működő Family Watch International elnöke kijelentette: feministának tartja magát, mert azt gondolja, hogy a nőknek a férfiakéval egyenlő lehetőségekre van szükségük, de mára a feminista mozgalmat „teljesen eltérítették az útjáról”.    

Gál Kinga fideszes európai parlamenti (EP) képviselő szomorúnak nevezte, hogy mára nem lehet az EP-nek olyan határozata, amelyben az anyaság, a család pozitív értelemben szerepel. Úgy fogalmazott: „Az 1920-as évek feministái csalódottak lennének, mert minden, ami a feminizmus nevében történik, nem a nők érdekét szolgálja, és az édesanyák ellen van. Egy nő életében a legfontosabb, hogy lehetőséget kapjon arra, hogy megélje az anyaságot, és manapság minden ez ellen hat.”

(MTI)

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd