A gyermekvédelmi törvény nélkül szülőként a gólvonalon védekeznénk – Puskás Balázs a Mandinernek

A szexuális oktatás ezentúl egy az egyben kimarad az iskolai képzési rendszerből – hangoztatják gyakran a gyermekvédelmi törvény kritikusai. Jogos az aggodalom? 

Először is azért nem, mert a törvény nem a szexuális nevelést tiltja be, hanem arról rendelkezik, hogy az ideológiai alapon működő csoportok ne járhassanak be a köznevelési intézményekbe a szülők tudta és beleegyezése nélkül. Rendeletben meghatározott, transzparens módon bemutatott szervezeteket engedne csak be, őket is csupán abban az esetben, ha a szülők hozzájárulnak. Ami pedig a tanterveket illeti, egyrészt az általános iskolai biológia tantervben a biológiai alapok megismertetése, a szexuális élettel, gyermekvállalással és a korai nemi élet különböző veszélyeivel való foglalkozás most is szerepel. Azután ott vannak az erkölcstan- vagy etika órák, amelyekbe antropológiai alapokon szintén beilleszthető a szexuális nevelés. Holisztikus szemléletre van szükség, nem pedig kampányszerűen kell a fiataloknak beszélni a kérdésről. 

Ha egészséges társadalmat akarunk építeni, annak alapsejtjét, a családot kell erősíteni, ennek pedig az iskola kiváló helyszíne lehet. A családi élet minden aspektusáról beszélnünk kell nekik, nem csupán a szexualitásról – fel kell készítenünk őket, hogy sikeresek legyenek ezen a rendkívül fontos területen.

Nem csupán gyermekvédelmi felelősként van rálátása a témára, a Szent István Intézet kutatójaként az átfogó szexuális nevelésről publikált tanulmányt. Mit jelent pontosan az ÁSZN? 

Az UNESCO definíciója szerint az átfogó szexuális nevelés (ÁSZN) korcsoporthoz és kulturális háttérhez igazított módszer, ami tudományos alapon, realisztikusan és ítélkezésmentesen mutatja be a szexualitást. Ennek a megközelítésnek három alapfeltevése van. Az első, hogy a tizenévesek szexuális aktivitása nem probléma, sőt, elkerülhetetlen. „Úgyis csinálni fogják” – mondják a hirdetői, az önmegtartóztatásra nevelés pedig szerintük eleve kudarcra van ítélve. Ezzel párhuzamosan tézisük, hogy a szexuális élethez mindenkinek joga van, a tizenéveseknek is. Mivel joguk van hozzá, joguk van az információhoz is, ennélfogva pedig szükséges, hogy azt korlátlanul megadjuk nekik. 

Mindennek korspecifikusnak kell lennie, a test felfedezését és az örömszerzést pedig már kora gyermekkortól kezdve tanítani kell – szól a harmadik alapvetés. Hozzáteszem: a pár éves gyermekek számára a testiség, a szexualitás olyan dolgok, amiknek a tudatosítása az adott fejlettségi szinthez nem illik, a kognitív képességeik nincsenek arányban az ÁSZN által rájuk zúdított információmennyiséggel. 

Túlzó, ha azt mondjuk, hogy ez a szexuális szabadosság megközelítése? 

hanem úgy írja le mint az ember fontos vonását, amelynek pszichológiai, biológiai, egészségügyi vonzatai is vannak. Nem explicit módon hirdeti, hogy szabadosan kell viselkedni, hanem árnyaltan: azt mondja, fedezd fel, számodra mi a jó és gyakorold. Szélsőséges, de a keretrendszerbe illő példát említve, ha neked a poliamor kapcsolatok adnak örömet, azt kell gyakorolnod, akár már nagyon fiatalon is, hogy boldog életed legyen. 

A tanulmányából kiderül, hogy az ÁSZN keretében a nemzetközi szervezetek már ötéves gyerekeknek tanítanák a gendert mint társadalmi konstrukciót. Hogyan tennék?

Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a nyugati államokban, főként az USA egyes államaiban, Kanadában ez már napi valóság, ezért is fontos a magyar gyermekvédelmi törvény. Amikor az ötéves kisfiú autót tologat, kiveszik a kezéből és beleadják helyette a babát. A fiúkat lányruhába öltöztetik és fordítva. Gyakorlatias foglalkozásokkal érzékenyítik arra, hogy a nemi szerepek valójában csak társadalmi konstrukciók. A svéd óvodákban már 1998 óta genderinkluzív módon rendeli a nevelést az állami jogszabály.

Mindez őrült nagy károkat okoz a gyerekek életében, kötődési nehézségeik lesznek, nem alakulnak ki számukra a szükséges evidenciák.

Az ÁSZN bevezetése után jelentősen nőtt a fiatalkorúak szexuális aktivitása. Ez lenne az abortuszipar és az óvszergyártók trójai falova?

A szexuális aktivitás nem csupán az átfogó szexuális nevelés miatt nő a gyerekek, tinédzserek körében, hanem a televíziós- és streamingtartalmak, a társadalom általánosan átszexualizált mivolta miatt is. De tanulságos, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, amikor a ’70-es években bevezették az ÁSZN képzését, akkor az egyértelműen exponenciális hatással volt a fiatalkori abortuszok, a nem kívánt terhességek számára, a szexuális aktivitás kezdetének korábbra kerülésére. Később némi javulást mutattak a trendek, de az elmúlt évtizedben a helyzet ismét romlott, nőtt a tinédzserkorúak által kért abortuszok száma, erőteljesebben terjedtek körükben a nemi betegségek. A Planned Parenthood (az USA legnagyobb abortuszklinika-hálózata – a szerk.) által elvégzett abortuszok számát a felmérések szerint egyértelműen növelte ez a jelenség, ahogy az óvszer- és fogamzásgátlók használatát is, utóbbiakat akár 40-50 százalékkal. Ezt maga az UNESCO írta meg egy néhány évvel ezelőtti jelentésében. Nem véletlenül támogatják a fenti iparágakban működő cégek anyagilag az ÁSZN-képzéseket… 

Idézte már az UNESCO definícióját, amely szerint az ÁSZN egy kulturális háttérhez igazított módszer. Nem önleleplező ez a mondat? Milyen kulturális háttérhez igazították a képzéseket? 

Azt könnyű belátni, hogy egy szexualitást középpontba helyező képzés máshogy tud működni egy afrikai országban, mint mondjuk az Egyesült Államokban. Mindenhol más a kulturális környezet, máshogy kell megközelíteni bizonyos kérdéseket. De azt is látnunk kell, hogy sok esetben Afrikában a segélyeket erőltetett kulturális változásokhoz kötötték, például az óvszerhasználat népszerűsítéséhez. Így járt Uganda is, ahol a segélyért cserébe az átfogó szexuális nevelés bevezetését követelték az oktatási rendszerben. De nem tartják tiszteletben a korcsoportok sajátosságait sem – egy négyéves gyerek nem tud mit kezdeni azokkal az információkkal, amiket át akarnak adni neki. 

Azt állítja, az ÁSZN paradigmaváltáson esett át – ez miben merült ki? 

A koncepció az ötvenes években, Svédországban került be először a tantervekbe, ezután az Egyesült Államok és az európai közösség országai kezdték el alkalmazni. A nemi betegségek terjedésének gyorsulásával, a nem kívánt várandósságok számának növekedésével akartak szembe nézni és csökkenteni akarták a szexuális aktivitást, de egyik célt sem sikerült elérniük. A hosszú évek alatt egyetlen olyan tanulmány sem született, ami kétséget kizáróan igazolta volna a módszertan sikerességét. 

Ma pedig már úgy beszélnek a szexualitásról mint emberi jogi kérdésről. Az egészségügyi kérdéseket és a várandósságot nyíltan másodlagossá sorolták vissza, az elsődleges pedig az emberi jogi aspektus. Következtetésem szerint azért történt meg a paradigmaváltás, mert az eredeti célok nem valósultak meg, amit a független kutatások egyértelműen kimutatnak.

Mivel az ÁSZN ideológiai okokból fontos eszköze a hagyományos társadalom dekonstrukciójának, más keretbe kellett helyezni ahhoz, hogy fontosságának látszatát megőrizzék.

Ha igaz, hogy az ÁSZN ma inkább ideológiai jellegű képzést jelent, akkor vissza is érünk a magyar gyermekvédelmi törvényhez, ami kiutasítja az intézményeinkből. Hasznosnak látja ezt a lépést? 

Igen, mindenképp! Azt látom más országok példáin, hogy a szülők visszaszorulóban vannak, a civil szférában védekeznek az ideológiai támadás ellen, az ellen a nevelés ellen, ami az iskolákban a tudtuk és beleegyezésük nélkül zajlik, de aminek alanyai tulajdon gyermekeik. Ezért is fontos, hogy a gyerekek, tinédzserek szexuális életének kérdését emberi jogi témává tehetik-e, mert ha igen, akkor a szülők küzdelme a jog labirintusában elveszett. Erre mondott nemet közel négyötödös többséggel a magyar törvényhozás, és amellett állt ki, hogy a szülők, a családok saját joga és lehetősége ez a nevelői munka. 

Ez a gyerek világát teszi csatatérré, nem a gyerek érdekeit szolgálja, az ő helyzetükkel csak visszaél. Megbízható tanulmányok mutatnak rá, hogy a Z-generációban exponenciálisan nőtt a homoszexualitás és a biszexualitás, valamint a nemváltás is. Ebből még az Azonnali szerzője sem tudott más következtetést levonni, mint hogy az érzékenyítés igenis komoly hatással van a gyerekeinkre. Ők már nem a látensek utóbbi tíz évben comingoutoló csoportja, akik a többségi társadalom véleménye miatt korábban rejtőzködtek, hiszen ők ebben a kulturális közegben nőttek fel. Nagyon fontos lenne Európában és itthon is többet kutatni ezt a témát. 

E nélkül a törvény nélkül szülőként a gólvonalon védekeznénk, a jogszabály azonban jelentős támogatást ad nekünk. Nem lehet, hogy a szülők folyamatos készültségben éljenek, minden nap azt figyelve, ki megy be az intézményekbe. Védett környezetet kell biztosítanunk nekik. A most még lázadozó pedagógus kollégákat arra kérem, nézzenek ki az ablakon és vizsgálják meg, mi történik tőlünk nyugatabbra az oktatási intézményekben!

Milyen alternatívái vannak az átfogó szexuális nevelésnek? 

Az úgynevezett absztinenciaprogramok kiváló alternatívát nyújtanak. Az elsődleges különbség a két megközelítés között a világnézet. Ezek a programok azt állítják, hogy nagyon fontos a környezet, a családi és közösségi háttér, a kortárscsoportok. Gondolkodásuk szerint a fiatalok nem feltétlenül fogják „mindenképpen csinálni”. A környezet kihatással lesz a promiszkuitásra, a betegségek terjedésére, a nem kívánt várandósságok számára. Azt mondják, lehetséges és fontos az önmegtartóztatásra nevelés, a tizenévesek számára pedig az a legjobb, ha tartózkodnak a szexuális élettől – lehetőleg a házasságig. A pszichére, a társadalmi viszonyokra is az gyakorolja a legjobb hatást, ha a fiatal rendezett módon, házasságban éli meg a szexualitást. De ha addig nem is vár, akkor kezdjen szexuális életet élni, amikor képes önálló életvezetésre, azaz már önellátó, önfenntartó. Független kutatások összhangban állítják, hogy az absztinenciaprogramok rendkívül magas hatékonysággal működnek: 71 százalékban mutattak fel legalább egy évig tartó pozitív hatást (csökkentek a betegségek, az abortuszok), ezt az ÁSZN-programok 16 százalékban képesek felmutatni. Más mérések szerint kisebb a különbség, de még ott is harminc százalékponttal előznek az absztinenciaprogramok.

Tanulmányában magyar alternatívát is említ, sőt, hitet tesz mellette, noha az tudományos vizsgálatokkal még nem nyert alátámasztást. Miért látja mégis szükségesnek? 

A boldogabb családokért – családi életre nevelés programja 2013 óta a NAT–hoz illeszkedő kerettanterv. Az első osztálytól a középiskola végéig ad komplex, holisztikus nevelési módszertant, az emberi személyiség, az iskolai és családi élet teljességéhez biztosít nevelési programot különböző tantárgyak keretében, ami így könnyen illeszthető be a klasszikus tantárgyi óratervekbe. Tanításmódszertana interaktív, a gyerekek, pedagógusok és szülők körében is rendkívül népszerű. A Váci Egyházmegye iskoláinak többségében alkalmazzák, méghozzá nagy sikerrel, a szalézi rend iskoláiban pedig most kezdtük el a bevezetését, egyelőre pozitív visszajelzéseket kapunk a pedagógusainktól.

Családokra épülő nemzetállamokban gondolkozik és nem csak szexualitásában láttatja az egyént. Építő jellegű program, ami mögött mára komoly, több mint 20 éves tapasztalat áll. Szükség volna a program sikerességének egzakt mérésére, hogy tágabb nyilvánosságot biztosíthassunk neki. 

Fotók: Földházi Árpád, Mandiner