Nem fogok a kormányba csak azért belerúgni, mert én nem vagyok fideszes

„És ilyen vádak hangzottak el, hogy megvette önt a kormánypárt. Oroján Sándor, az egri Fidesz–KDNP frakcióvezetője szerint ön egyenesen udvarol a Fidesznek, de a kormánypárt nem kér önből. Hogy is van ez?

Kezdjük azzal, hogy annak a politikai közösségnek, amelynek Oroján Sándor a tagja, akkor sem szeretnék a része lenni, ha az lenne az utolsó a Földön. De roppant egyszerű a történet. Én magam is gondolkoztam azon, hogy amiért én bizonyos dolgokat megléptem, azok okait csak álmodtam, és tényleg én ülök fordítva a lovon, vagy csak azt tettem, amit ígértem. Aztán visszanéztem a polgármesteri kampányindítóm felvételét, amit 2019 nyarán az egyik egri szálloda nagytermében tartottam, és ott elmondtam mikrofonba, kamerák előtt – ma is visszakereshető –, hogy megválasztásom esetén nem fogom és nem is engedem a várost pártpolitikai alapon irányítani. Hogyha valahol meg lehet őrizni a pártsemlegességet, vagy legalább a távolságtartást, az pontosan egy önkormányzat. A városi problémáknak, ügyeknek, céloknak prioritást kell adni, itt nem lehet pártpolitizálni – gondolná ezt az ember naivan. Ehhez képest gyorsan kibújt a szög a zsákból. Bár nekem mindenki megígérte, hogy a közgyűlésben és a napi működésünkben nem lesznek pártérdekek, pontosabban nem ezen logika mentén fogunk politizálni, de nem így történt. És ekkor fel kellett tennem a kérdést, vajon ki gondolta komolyan azt, amit korában mondott: én vagy a pártok képviselői? Egy biztos: én mindig Eger érdekét néztem.

Támadtak azért, mert valakit lecseréltünk a hivatalban, támadtak azért, hogy miért hagyok meg a pozíciójában a Fidesz által kinevezett cégvezetőt – pedig én csak azt néztem, ki mennyire hatékony, mennyire végzi jól a munkáját, mennyire érvényesíti a város és a cég érdekeit. Amikor cseréltem, a Fidesz támadott, amikor nem cseréltem, akkor meg a sajátjaim. Pontosan ebből látom, hogy sikerült megtalálnom az arany középutat. Mert bár nem kellemes körkörös védelemre berendezkedni, amikor minden irányból támadják az embert, ugyanakkor számomra ez egyértelművé tette, hogy a város érdekét szolgálom. 

Ezeket az embereket csak tettekkel, eredményekkel lehet meggyőzni. Ha lehet egyáltalán.

Pontosan. Az én balszerencsém az volt, hogy úgy nyertük meg 2019 őszén az önkormányzati választást, hogy az egri közgyűlés 18 tagjából mi voltunk velem együtt tízen, a másik oldal pedig nyolcan – ebből a Fidesz hat, a Mi Hazánk és egy civil szervezet egy-egy képviselőt delegált. De ha már egy ember kiesik, átáll, akkor már 9:9 az arány. Egészen 2019 novemberétől a költségvetés februári elfogadásáig mást sem hallottam egyesektől, hogy »ha ez nem így lesz, akkor nem szavazom meg a költségvetést«, vagy »ha azt nem teljesíti a polgármester, akkor én kiszállok«, és így tovább. Én viszont egyértelművé tettem, hogy engem zsarolni nem lehet.

És az ő szemükben így lettem »diktátor«, »autoriter«, olyan vezető, aki senkit nem kérdez meg. Pedig ez nem igaz. A pandémia első hulláma idején eszkalálódott ez a helyzet. Utólag persze kiderült, hogy már a kezdet kezdetén, amikor még nem voltak konfliktusok, az MSZP egri irodájában tartottak egy frakcióülést, amire csak engem és az általános helyettesemet nem hívták meg. Ott már arról beszéltek, hogy mi lesz a költségvetéssel, hogy miként lehet majd rám kényszeríteni különböző dolgokat. Már ez sem volt egy szép gesztus, bár ők azt mondták, hogy ez nem frakcióülés volt, hanem csak egy megbeszélés… Sok mindent tagadtak egyesek, de nekem a résztvevők elmondták, mi hangzott el ott.”

Nyitókép: MTI/Kovács Attila