Az volt az érzésem, hogy Hodász András is csak belenézett a könyvedbe, például azt állítja, többet ártasz, mint használsz, amikor az áldozatok elmondják neked, mi történt velük.
Senki nem kényszerítette őket arra, hogy hozzám jöjjenek. Bennük született meg a döntés, hogy egy olyan súlyos titkot osszanak meg velem, amelyről nem tudtak még értő egyházi emberrel beszélni. Vagy ha megpróbálták, akkor visszautasításban volt részük, meg nem értésben, megbélyegzésben. A pszichológus fontos, de nem elég. Ehhez kell valaki, aki ezen a rendszeren belül van. Rendkívül gyógyító, hogy egy egyházi személy végre hitelesíti a szenvedésüket, és azt válaszolja, »elhiszem, amit mondasz, rettenetesen sajnálom, hogy ez megtörténhetett veled, és mindent megteszek azért, hogy senki mással ne fordulhasson elő.« A legnagyobb felszabadulást élték meg e mondatok után.
A feldolgozásmódod nem kérdés-felelet, ennél sokkal komplexebb szerkezetet találtál ki.