Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Legyen nemzeti minimum a határon túli magyarok ügye – ezt célozza a Határtalanul a Magyar Fiatalokért nevű egyesület. A szervezet elnökével beszélgettünk.
Induljunk el a kályhától. Mit kell a Határtalanul a Magyar Fiatalokért Egyesületről tudni?
Harminc Kárpát-medencei, köztük a legnagyobb határon túli ifjúsági politikai szervezetek alapították azzal a céllal, hogy összefogja a külhoni és az anyaországban élő magyar fiatalokat. A kezdeményezés élére komoly múlttal rendelkező szervezetek álltak, amelyek az elmúlt évben számos vitaestet, figyelemfelhívó és jótékonysági akciót, valamint nemzetpolitikai szemináriumot rendeztek meg.
Mi a konkrét céljuk?
Az alapításkor három célt fogalmaztunk meg. Egyrészt jöjjön létre egy rendszeresen működő egyeztető fórum a Kárpát-medencei polgári-keresztény értékeket valló, közélettel aktívan foglalkozó szervezetek között. Másrészt alakítsunk ki közös álláspontot a bennünket érintő nemzetpolitikai kérdésekben, végül pedig, ami a legfontosabb, hogy e témával kapcsolatban szólítsuk meg közösen a generációnkat.
A nemzeti minimumokért küzdenek. Melyek lennének ezek?
Magyarország mind 1920-ban, mind 1990-ben abban a helyzetben találta magát, hogy valamennyi szomszédját maradéktalanul kellett tisztelnie, viszont a saját tiszteletét magának kellett kivívnia. Ezt egyedül úgy érhetjük el, ha közös célként tekintünk a bennünket körülvevő országokkal való minél szélesebb gazdasági együttműködés elmélyítésére, valamint ezzel párhuzamosan minden esetben sziklaszilárdan kiállunk a külhoni magyarok mellett. Ennek érdekében indítottuk el kampányunkat, hogy legyen nemzeti minimum a határon túli magyarok ügye. Üzenetünkben négy konkrétumot fogalmaztunk meg. Először is legyen nemzeti minimum a határont túli magyarok emberi méltósága, beleértve a kettős állampolgárságot, a szavazati jogot, valamint a státustörvény vívmányait.
Másodszor: legyen nemzeti minimum a szellemi és építészeti örökségünk megóvása, valamint a kulturális szervezetek támogatása is. Harmadszor: legyen nemzeti minimum a Kárpát-medencei magyar vállalkozásokat célzó fejlesztési programok támogatása, valamint a szomszédos országokkal való gazdasági együttműködés további bővítése. Végül, de nem utolsó sorban: erősítsük meg a határon túli magyar közösségeket, az anyaországi pártok a Kárpát-medencében ne a külföldi testvérpártjaikért kampányoljanak, hanem minden esetben a magyar szervezetekért.
Úgy érzi, ezek nem valósulnak meg?
Kormányzati szinten ezen pontok megvalósulása vitathatatlan. A generációnk tekintetében szintén optimisták vagyunk. Ettől függetlenül naponta sérül a külhoni honfitársaink méltósága, amikor egyes politikusok már-már sportot űzve lerománozzák, leszlovákozzák őket, az Európai Parlamentben, Pozsony helyett Bratislavát kiáltanak, valamint a szavazati jog és a kettős állampolgárság ellen agitálnak. Nekik köszönhetően az ukrán nyugdíjas kifejezést is jól ismerjük.
valamint a felvidékieket büszke szlovákoknak titulálni.
Milyen módon kívánják elérni ezen célokat?
A feltámadás üzenetét hangsúlyozva Húsvéttól kezdve kampányt indítottunk el a közösségi médiában, melynek keretében közel negyven közéleti szereplőt kértünk fel arra, hogy videóüzenet formájában mondják el, miért fontos a határon túliak ügyének nemzeti minimummá tétele. Ezek között szerepeltek miniszterek, államtitkárok, valamint számos köztiszteletben álló személy. Az akciónk másik része egy, a Kárpát-medence és diaszpóra területein történő matricázás volt, amelyben a tagszervezeteink segítettek bennünket. Zárásként június 4-én, a Nemzeti Összetartozás napján közös konferenciát szerveztünk azokkal a Kárpát-medencei közélettel foglalkozó ifjúsági szervezetekkel, akik sikeresen összefogják a generációnkat.
A szervezet Facebook-oldalát böngészve számos kormányzati/körmányközeli szereplővel kampányolnak, ellenzéki politikusokkal azonban nem. Nincsenek olyan ellenzéki politikusok Magyarországon, akik egyetértenének a nemzeti minimum pontokban?
Olyan személyeket kértünk fel a videók elkészítésére, akik az elmúlt években érdemben tettek, illetve felszólaltak a határon túli magyarok érdekében. Ez volt az egyetlen kritérium. Számos minisztert, államtitkárt, valamint köztiszteletben álló személyt tudtunk megszólaltatni. Invitáltunk ellenzéki szereplőket is, azonban tény, hogy sajnos a baloldalon továbbra is alig akad olyan politikus, aki megfelel az előbbi kritériumnak.
Több ellenzéki politikus is részt vett tavaly az „Írd alá” kampányban. Ez tekinthető egyfajta nemzeti minimum megvalósulásának?
Azt gondoljuk, hogy ha több párt egységesen fellép egy közös cél érdekében, ahogyan az Írd alá kampány esetében, az egy erős kezdetet jelenthet. Azonban ahogy korábban is említettem a negatív példákat, sokszor azt érezzük, hogy
Amikor mi azt mondtuk, hogy legyen nemzeti minimum a határon túli magyarok ügye, pontosan erre a kettősségre hívtuk fel a figyelmet. Ez a magatartás továbbra is mérgezi a magyar társadalmat. Kampányunk nem egy naív akció volt, amelyet azért szerveztünk, mert azt hittük mindenki beáll mögénk. Az volt a célunk, hogy megmutassuk, a pártok körében mennyire nincs még nemzeti konszenzus a határon túli magyarok ügyében.
Lát pozitív elmozdulást az elmúlt harminc évben? Kirajzódik-e valamilyen nemzeti konszenzus a határon túli magyarok megítélésben? Magam is felvidéki vagyok. Néhány évvel ezelőtt még gyakran előfordult, hogy Magyarországra érkezve megkérdezték tőlem, „honnan tudok ilyen jól magyarul”. Mára ezt egyre kevésbé tapasztalom. Önök mit tapasztalnak? Eltűnőben van az általam vázolt jelenség?
Ez a lassú víz partot mos tipikus példája. Ahhoz, hogy egyáltalán itt tartunk, óriási erőfeszítésre volt szükség két világháború, az ország feldarabolása, valamint negyvenévnyi agymosás után. Először ki kellett játszani a társadalmat mérgező kádári cenzúrát. Egy évtizeddel az 1956-os forradalom eltiprása után a diktatúra működtetői egy musical forgatókönyvét kapták kezükhöz, amelyet engedélyeztek, mivel semmi rendszer bírálatot nem találtak benne. A lényeg azonban nem a szövegben, hanem a stáblistában rejtőzött, ahol a szocialisták merész szembenállóit találjuk. A film csúcspontja egy dal, melyet Latinovits Zoltán, Darvas Iván és Sinkovits Imre énekel, és amely áthallással, mégis félreérthetetlenül kritizálja a Kádár-rendszert perceken keresztül. Képzeljük el, mit szólhattak a pártközpontban, amikor ez a mű nem csak országos sikert aratott, de még Buenos Aires-i filmfesztiválon is elnyerte a zsűri tetszését. Hasonlóan szellemes volt Jancsó Miklós, aki ’56 tizedik évfordulójára az 1848/49 forradalom utáni megtorlásokról és rémtettekről készített filmet. A következő nagy pillanat harmincegy évvel ezelőtt volt, amikor a Hősők terén több, mint százezren tüntettek szolidaritásból az erdélyi magyarokért és a Ceauesescu-rezsim ellen. Ezután felgyorsultak az események, aminek eredményeként Antall József már tizenöt millió magyar miniszterelnökének nevezte magát. A nemzetpolitika nagy dátumai közé tartozik 2001 is, amikor az Országgyűlés megszavazta a státustörvényt. Három évvel később azonban kopogtatott 2004. december 5-e, ahol amikor a magyar társadalom még hallgatott az olyan gyűlöletkeltőkre, akik nézetei ellen az előbb említett filmek készítői morálisan küzdöttek.
A mostani Kárpát-medencei körutazásaink során is azt tapasztaltuk, hogy a jövő év közvetlenül fogja befolyásolni a mi és a velünk egy nemzetet alkotó ötmillió külhoni magyar életét. Sosem fogom elfelejteni, amikor Zentán a vendéglátóink úgy zárták beszámolójukat, hogy vagy folytatni tudják a helyi közösség építését, vagy mindennek vége lesz.
Nyitókép: Zarándokok a csíksomlyói búcsú szentmiséjének helyszínén, a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti hegynyeregben 2021. május 22-én (MTI/Veres Nándor)