A levegőben még nem, a négyes úton viszont már többször volt halálfélelmem – Gripen-pilóta a Mandinernek

A Magyar Honvédség egy tucat nemzet részvételével 2021. augusztus 28-29-én nemzetközi repülőnapot tart Kecskeméten, a Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison. A rendezvényen a nagyszabású légibemutatók mellett a honvédség modern szárazföldi haditechnikai eszközeivel is megismerkedhetnek az érdeklődők.

***

Miért döntött úgy, hogy vadászpilótának áll?

Gyerekkorom óta vonzott a repülés, főleg a katonai repülés. Az évek haladtával ez a vonzalom egyre csak erősödött bennem. Fokozatosan fedeztem fel ezt a világot a könyvek, dokumentumfilmek, valós repülési élmények, szimulátorozások alkalmával. Megszállottja lettem,

Mesélne arról, miből állt a kiképzése, annak mely állomása volt a legnehezebb?

A „legnehezebb” részével rögtön az elején találtam szembe magam: az orvosi vizsgálattal. A kihívás lelki volt, az egyetlen rész, ahol teljesen kiszolgáltatott az ember. Ott, akkor egy tárgynak éreztem magam, ami vagy megfelelő alakúra formálódott az évek során, vagy kiszórják a futószalagról.

Maga a pilótaképzés fázisokból állt, aminek az első állomása a szolnoki helikopterbázison volt. Itt tanultuk meg a repüléshez kötődő tudományok számunkra szükséges alapjait, úgymint: meteorológia, repülőgép-szerkezettan, navigációs ismeretek, repülési rádiólevelezés, aerodinamika, hőtan és számos egyéb elméleti tananyagot. Közben az utolsó csavarig megismertük egy repülőgép működését a Jak-52 típusú csillagmotoros kiképzőgépen, majd ezzel a repülőgéppel kezdtük a gyakorlati repüléseinket. A le- és felszállástól eljutottunk a műrepülésen át a kötelékrepülésekig.

Harminc-negyvenöt óra repülés után kiválogatás történt és 6 társammal együtt mehettünk tovább a kettes fázisra, amely a kanadai Moose Jawban indult. Ez sem volt könnyű lépcsőfok: teljesen új szemléletmóddal találkoztunk, nyugati rendszerekkel, eljárásokkal, mindezt idegen nyelven – kis túlzással a világ másik felén. Az első hat hónap küzdelmes volt. Napról napra rengeteg tananyag, folyamatos vizsgák a tantermekben és a levegőben egyaránt. Mindezt sokszor igazán fáradtan.

Ha valakin azt látták, hogy talán tehetségesebb másoknál, de nem ad bele mindent a sikerért, azt hamar kikezdték és megkérdőjelezték a hozzáállását. Aki esetleg gyengébben kezdett, de mindent beleadott, azt a pilótát hamarabb segítették a siker elérésében.

Az embert próbáló 2-2,5 éves kanadai kiképzés a sok nehézség ellenére rengeteg élményt is nyújtott. Egyrészt bejártuk fél Kanadát és az USA nyugati partját a kiképzési repülések során. Másrészt rendszeresen szálltam ki úgy a gépből egy-egy „solo” repülés után, hogy azt mondtam magamnak:

Például, amikor a pilótát először elengedik minimális felhőalap és látástávolság mellett feladatra. Felszállás után elmerül az ember a felhőkben és csak egy óra múlva esik ki belőle, előtte a leszállópályával. A felhőben csupán a műszerekre és a saját tudására hagyatkozhat az ember, mert ha elrontja az akár az életébe is kerülhet, nem lesz ott az oktató mögötte, aki kijavítja a hibát. Az kiképzés során az ilyen élmény ad némi bizsergést az embernek.

A kanadai időszak utolsó fázisa, a négyes fázis már a vadászrepülésbe bevezető taktikai képzés, ami tartalmazott többek között légiharcászatot és többgépes kötelékben végrehajtott kismagasságú csapásmérő feladatokat. Ennek elvégzése nyújtott belépőt az „elit” klubba, a vadászrepülőgép katapultülésébe, amely hazánkban jelenleg a Gripen-típus.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből DEMO-pilóta legyen?

Az önkéntes jelentkezés mellett van egy minimum, sugárhajtású vadászgépen eltöltött óraszám, amely feltételez egy jelentős tapasztalatot, s amelynek meg kell felelni. Ez nagyjából a jelenlegi képzési rendszerrel a Gripenen minimum eltöltött három-négy évet jelent. Szükséges persze a tapasztaltabb felettesek belátása is, kit látnak erre alkalmasnak. Illetve fontos még, hogy az ember szeresse és otthonosan érezze magát a földközeli magasságú műrepüléseknél,

Van-e valami különlegesség egy vadászpilóta életvitelében – például az étkezést illetően?

Természetesen odafigyelek egy egészséges egyensúlyra az étkezéseim során. De semmi kirívó. A rendszeres sport nagyon fontos, némi kardió mellett bizonyos izomcsoportok – például a nyaki izmok, vagy a „core” izomzat – célzott karbantartása elengedhetetlen. A repülőnapra történő gyakorlásom előtt a sietségben például elmaradt a szokásos bemelegítés. Hát meg is érezte a nyakam az egyik 8G-s fordulót.

Hogyan egyeztethető össze a privát szféra, a magánélet az ön karrierjével? Mennyi időt tölt például otthon, miként alakulnak a szolgálatai?

Ez nagyon változó. Előfordulnak nyugodtabb időszakok, átlagos munkaidőkkel, azonban vannak sűrűbb napok vagy hetek is, mondjuk egy-egy hadgyakorlat során. Ám rendszeresen utazok külföldre, képzésekre, bemutató repülésekre, vagy misszióba. Ezek számomra mindig frissítően hatnak, szeretem a változatosságot.

Milyen a kapcsolata más országok, nemzetek vadászpilótáival? Van-e például egy közös fórum, ahol megoszthatják a vadászpilóták élményeiket, vagy akár a felhalmozott tudást?

Kedvenc feladataim közé tartoznak a nemzetközi hadgyakorlatok, mint például a híres Tiger Meet. A szakmai kihívás mellett ilyenkor mi, a pilóták együtt töltjük a szabadidőnket is, a szakmai tapasztalatcserén túl számos közös szabadidős élmény ér minket, így baráti kapcsolatok is kialakulnak. Egy ilyen eseményen, mint a kecskeméti Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató, az érkező külföldi pilóták között számos – a korábbi közös gyakorlatokról is – ismerős arc tűnik fel. Egymás alakulatainak megismerése elősegíti a gördülékenyebb közös munkát a későbbiekben.

Volt-e már halálfélelme?

Igen. A szolnoki képzésem ideje alatt a 4-es főúton Szolnok-Budapest között, számos alkalommal. Repülés közben még soha, számomra ez a természetes közeg.

Miért ajánlaná ezt a pályafutást a fiataloknak?

Én gyermekkorom óta, ahogy ránéztem egy haditechnikai eszközre, főleg egy vadászrepülőgépre, az elvarázsolt. A kinézetük, a hangjuk, az erejük. Ajánlom jöjjenek el egy repülőnapra és kiderül. Emellett amiért szeretem még ezt a pályát, hogy sok szakmai kihívással találom szembe magam, és megfelelő hozzáállással bármit elérhetőnek látok. Nagyon elégedett érzés tud elfogni, amikor egy négygépes kötelékkel úgy térünk vissza egy NATO-gyakorlat során a feladatról, hogy azt sikeresen hajtottuk végre. Amikor pedig ez esetleg nem így alakul, akkor világosak a célok, amiért lehet küzdeni.

Hogyan látja, segíthet-e a kecskeméti repülőnap a toborzásban?

Itt vannak közöttünk azok a fiatalok, akikben már ott van a szikra, csak nem tudják, merre induljanak el. A repülőnap nagy előnye – a virtuális térrel szemben – a személyes kontaktus, hogy olyan emberektől kaphassanak választ a kérdésekre, akik végig mentek már az úton, bemutatva a fiataloknak: hogyan érhetik el céljaikat. Akinél még nincs ott a szikra, lehet, hogy az most fog felizzani, amikor is meghallják egy Gripen dübörgő felszállását, vagy a helikopterek látványát, ahogy lebegnek a levegőben, esetleg, amikor egy mesterlövész puskát emel a vállához.

Egy vadászrepülőgép kiváló figyelemfelkeltő elem, nem csak pilótákat fog toborozni. 100 jelentkezőből végül csak nagyon kevesen csatolhatják be magukat a katapultülésbe. Azok közül, akik különböző okokból nem jutnak végig ezen az úton, nagyon sokan maradnak a honvédség kötelékében, mert például megtetszik a szervezet szellemisége. Ám olyannal is találkoztam már, aki a jelentkezési útja során fedezte fel, hogy számára van érdekesebb területe is a honvédségen belül. Nem egy katona kezdi úgy a történetét, hogy „pilóta szerettem volna lenni…”

Miként készül a hétvégi eseményre?

Az egyéni bemutatómat gyakoroltam el a héten néhányszor, hogy a vasárnapi napon azt biztonságosan és látványosan repüljem és hajtsam végre. Emellett számos szervezői munkában veszek részt, például készülünk a pavilonunkkal is reprezentálni az alakulatunkat, és a Gripenes közösséget. Igyekszem majd én is minél több időt ott tölteni. Várunk szeretettel mindenkit.

Nyitókép: Majerik Máté Instagram-oldala