Bezáratták a klinikáját, mert nem volt hajlandó gyerekeket átműteni

„Követted az Eb-t?

Igen, a németek elleni meccset például a Millenárison néztem.

Ott volt szivárványos zászló?

Nem, én legalábbis nem láttam. Anyázást mondjuk hallottam, a német arrogancia nagyon nem fekszik a magyaroknak. Milyen szép lett volna, ha még meg is verjük a németeket!

Mi, magyarok miért nem lobogtatunk szivárványos zászlókat a meccseken? Mi a különbség oka? A lemaradás előnye?

A magyar emberek nagy részét ez az egész egyszerűen nem érdekli. Nálunk ez nem téma, annak ellenére sem, hogy ősz óta tart a legújabb érzékenyítő kampány. A huszonöt évnél fiatalabbak körében kicsit már más a helyzet, de még mindig nem tartunk a nyugati szinten. Szeretném leszögezni, a személyes elfogadás fontos, az embert nem a szexuális irányultsága alapján ítéljük meg, hanem a jelleme és tettei alapján.

Ez azonban azt is jelenti, hogy nem a nemiség határozza meg az ember egészét, és így aztán vitázni is lehet nemi irányultságokról. Fontos, a megértés és elfogadás nem azonos az egyetértéssel. Az LMBTQ-mozgalom a kettőt egybemossa.

Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, Magyarországon sincs kevesebb homoszexuális, mint mondjuk Németországban vagy az Egyesült Államokban, ott mégis napirenden van a kérdés.

Ennek részben a nyugati ember énképéhez van köze, ez egy ötszázéves folyamat eredménye. Másrészt pedig beérett az LMBTQ-mozgalom hatvanas évek óta tartó mozgalmi munkája, ráadásul a korszellem is efelé tereli az embereket, a politikusok és a nagy cégek pedig nem mernek ezzel szembe menni.

...

Tudományosan lemeccselték valaha ezeket a kérdéseket? Született például konszenzus arról, hogy a transzneműség pusztán önkifejezési forma, nem mentális zavar?

Nem igazán, nem lehetett, holott tényszerűen nem igaz, hogy a biológiai nemtől lenne független, veleszületett énünk. Azt sem bírják elfogadni, hogy a nemváltó műtét tulajdonképpen esztétikai beavatkozás, testünk biológiáját nem változtatja meg. Olyan felszíni, esztétikai beavatkozás, amely agresszív, fájdalmas, drága és mentális problémákat okoz.  A transzmozgalom ebben másolja a melegmozgalmat, azt mondják, amíg „medikalizálva” vannak, azaz orvosi, pszichológiai esetként kezeljük őket, nem tudnak a jogaikért küzdeni.

Szerintük az emberi jogokért úgy lehet küzdeni, ha nem vagy pszichológiai eset.

Alaposan meg is dolgozták a tudományt, ma ott tartunk, hogy az Egyesült Államok orvosainak, pszichológusainak nagy része nem meri még csak részben sem mentális zavarként kezelni a transzszexualitást. Holott eleve abszurd a felvetés, hogy a nemünk lehet ellentétes a testünk nemével.

Meghajolnak a nyomás alatt?

Tulajdonképpen igen. Csak egy példa: Kenneth Zucker Kanadában genderklinikát vezetett, nemváltó műtéteket végzett, csakhogy nem volt hajlandó gyerekeket átműteni. A transzmozgalom emiatt addig vegzálta, aktivistáik addig jártak a döntéshozók nyakára, amíg be nem zárták a klinikáját. Később kapott egy hatalmas kártérítést, de ez mit sem változtatott a dolgon.

Azt a klinikát, ahol egyébként nemváltó műtétet lehetett kérni.

Igen, de nem gyerekeken. Ez volt a bajuk.

Maradva a transzmozgalomnál, hogy tudott ennyire megerősödni egy, a szexuális kisebbségek között is marginális közösség? 

Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Ráéreztek a korszellemre, ráadásul kellően agresszívak és manipulatívak voltak, a tudományos, oktatási, gazdasági elit pedig meghátrált. Vegyük észre, hogy mennyire manipulatív például, mikor az elfogadást az öngyilkossággal állítják szembe. Ha a szülő nem enged a gyerekének, az azonnal öngyilkos lesz, holott erről szó sincs. A belső, mentális problémákat a műtét nem kezeli, az érzelmi zsarolásnak nem szabad bedőlni.

Azzal együtt sem, hogy az LMBTQ-mozgalomnak vannak jogos követelései, ezekkel foglalkozni kell, és persze nem szabad senkit diszkriminálni, mert mondjuk a saját neméhez vonzódik. Az ugyanakkor, hogy válogatás nélkül elfogadunk mindent, amit mondanak, rendkívül veszélyes. Úgy tesznek, mintha még mindig nagyon-nagyon el lennének nyomva, pedig erről szó sincs.

Magyarországon sem?

Nem, nyilván nem tudom, mit élnek át ők személyesen, s mit tapasztalnak a saját környezetükben, de a törvényi keretek megfelelőek ahhoz, hogy a jogos követeléseiket megkapják, a diszkrimináció és kirekesztés ellen pedig speciális, frissen feltalált LMBTQ-jogok nélkül is lehet küzdeni. Az természetesen fontos, hogy az elfogadásra neveljünk, és a társadalom is, mi, emberek is elfogadóak legyünk, de az LMBTQ-mozgalom ennek ürügyén sokkal tovább megy, és egy különbejáratú emberképet, ideológiát akar elfogadtatni, mintha ez lenne a problémák végső megoldásának záloga.

...”