Egy pénteki kormányzati háttérbeszélgetésen elhangzott: a kormány alaposan mérlegelve, több szempontot is, elsősorban az adófizetők érdekét szem előtt tartva döntött a konstrukció mellett. A gyorsforgalmi úthálózatot használók szempontjából talán a legfontosabb kikötés az Európai Unióban bevett megoldásnak számító koncessziós kiírásban, hogy a leendő nyertes nem növelheti kedve szerint a polgárokat terhelő útdíjat. Emelkedés ugyanis csak az infláció mértékében lehetséges (ez egyébként most is így van), mind az autópályamatricák, mind a teherforgalmat érintő díjak esetében. A bevétel növekedését csak az esetlegesen megépülő újabb szakaszon révén lehet elérni (értsd: ha új szakaszok épülnek, növekszik a forgalom, ami növeli majd a nyertes útdíjból fakadó bevételeit), de infláción túli díjemelés azoknál sem lesz lehetséges.
További érv volt a koncessziós megoldás mellett, hogy ezzel érdemben nem növekszik az államadósság. Napvilágra kerültek különböző elképzelések az elmúlt napokban, ám például Surányi György volt jegybankelnök javaslata megvalósítása esetén – kormányzati számítások szerint – éppen hogy nőne az államadósság.
Fontos megjegyezni, hogy nemzetközi koncessziós kiírásról, vagyis ennél nagyobb versenyt nem lehet elképzelni, ami a magyar szereplőket is komoly kihívás elé állítja. A kormány, miután egyértelmű lett, hogy e téren elapadnak az uniós források, nem akar várni az autópályafejlesztések folytatásával, ezért sem halasztja a jövő évi választások utánra a kérdés megoldását.
A tervek szerint legkésőbb december folyamán megkötik a szerződést
– már amennyiben lesz megfelelő ajánlat, és a tárgyalásos szakaszt is sikerrel le lehet folytatni. Az állam egészen az utolsó pillanatig, vagyis az aláírásig „meggondolhatja magát”. Erre a vonatkozó törvény közelmúltbeli módosítása ad lehetőséget – hangzott el a háttérbeszélgetésen.